Sokan neheztelnek rám, amiért nem kívántam terhelni a nemzeti oldalt annak indokaival, miért is mondtam le Civil Jogász Bizottsági tagságomról. Völgyesi Miklós volt társelnök úr, jelenlegi elnök azonban levette rólam ezt a terhet: ő maga nyilatkozott az okokról először a Drága Bolgár úr műsorában a Klub rádióban majd az eheti Heti Világgazdaságban. Mivel a Magunkfajták közül kevesen szerzik információikat ezekből a forrásokból, engedjétek meg, hogy mellékelten csatoljam a HVG interjú rám vonatkozó részeit, tájékoztatásotokra. Úgy gondololom, hogy ezekután döntésemet mindnyjájan megértitek, s további magyarázatra részemről valóban nincs szükség. Emberi jogi jogvédő tevékenységemet természetesen folytatom - ahogyan az országszerte tartott előadásaimból és legfrissebb nyílt leveleimből is kiderült.
Köszönöm.

"A TF-re akartam menni, de az edzőm lebeszélt róla. Ő mondta, menjek a jogra, mert azt könnyen el lehet végezni. Mivel nem akartam katonának állni, jelentkeztem" - emlékszik a hivatás egykori kiválasztásának fő motívumára a magyar égen üstökösként átrohanó Morvai Krisztina által nemrég otthagyott Civil Jogász Bizottság immár egyedüli, 73 éves elnöke. Az ifjúkor mindenesetre a sport jegyében telt: a magasugrásban még a válogatott előszobájáig is eljutó, későbbi sífutó és -ugró azonban a fent már említett úton végül jogászhallgató lett.

Nem a legjobbkor: jött 1956, a szülők azonban nagyon óvták: "nem is látott senki a sarkon fegyverrel a kezemben, a legtöbb időt későbbi feleségem szüleinél, a Kútvölgyi úton töltöttem". 1957-ben így is problémát okoz a diploma utáni elhelyezkedés. Csak a Horthy-rendszer Rádió- és MTI-elnökétől, Kozma Miklóstól, az új érában Ortutay Gyulán át az ugyancsak MTI-vezér Barcs Sándorig az elnökök mellett személyi sofőrködő papa összeköttetésével sikerül egy fogalmazói állást kapnia. "Az elején minden idegen volt, nem értettem, hogy tud egy bíró uralni egy ügyet." Aztán megoldja, sőt 1977 elejétől már a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumába hívták: "Én voltam az első fiatal, akit felvittek oda."

Számos nagy ügy mellett főként a közlekedési ügyek specialistájaként tartották számon 2004. őszi nyugdíjazásáig. Aktivitása a 2006. októberi események kapcsán újjáéled, és szellemileg összejön Morvai Krisztinával, akivel létrehozzák az ügyben többször is harciasan állást foglaló Civil Jogász Bizottságot, amelynek társelnök-szóvivőnője - mint most kiderült - nem is a tagok álláspontját kommunikálta.
(…..).

- Nyilván túl van már a politikai verbalizmusában amazontermészetű Morvai Krisztina távozásának bejelentését követő első sokkon. Kétségbeesett, avagy megkönnyebbült?
- Kétségtelen, hogy Krisztina több nyilatkozatot tett, ami izgalmat okozott, s egy bizonyos körben óriási közönségsikere volt. Hiába kértük azonban, jelentse ki, hogy amit mond, nem a bizottságunk álláspontja, hanem kizárólag az övé, ezt nem tette meg. Pedig amikor 2006 végén megalakultunk, leszögeztük, hogy mindenféle politikai erőtől megfelelő távolságot tartunk, és csak az alkotmány, illetve az alkotmányos törvények szellemében nyilvánítunk véleményt.
- Hát, ez nem igazán jött össze. De mondjuk, amikor az említett hölgy véreskezűnek, hibbant Nérónak és még ki tudja, minek nevezett miniszterelnököt, rendőrkapitányt, ön vagy önök legalább kikérhették volna maguknak... Vagy csak mi nem ismerjük ebbéli törekvésüket?
- Tehetetlenek voltunk. És az is baj volt, hogy csak ritkán találkoztunk. Kaptuk a híreket, hogy itt meg ott Krisztina milyen színesen nyilatkozik, de azt is, hogy sokaknak nagyon nem tetszik, amiket mond. Szóltunk persze, hogy ne járasson le bennünket (Megdöbbentő. Mármint az, hogy Völgyesi "lejáratásnak vette, hogy Morvai kimondta az igazságot a köztörvényes, tömegbe lövető Gyurcsány-rezsimről - a szerk.), de nem volt foganatja.
- Lehet, hogy csak ugródeszkaként használta önöket?
- Mi baráti alapon verbuválódott önkéntes szervezet vagyunk. Még alapító okiratunk sincs. Alapítványunk persze van, hogy a támogatások, banki átutalások tisztességesen nyomon követhetők legyenek.
- Ez így szabályos. Nem csoda: ön évtizedeken át büntetőügyekben ítélkezett. De mikor képezte át magát az alkotmányjogra?
- Engedtessék meg, de fél évszázadon át dolgoztam büntetőbíróként, és azalatt nem volt két egyforma ügyem.