Végre bekövetkezett, végre eljött a várva-várt pillanat! Március 9-ét követõen felvirradt ránk a népszavazási kampányban elõre beígért valódi rendszerváltás, a magyar demokrácia áttörésének elsõ gyönyörû napja. A gyökeres változások biztos jeleként természetesen helyén maradt a fejétõl bûzlõ kormány, a pancserpuccsal hatalomra került miniszterelnök, a mártírrá vedlett egészségügyi miniszter asszony és a fõnökét melegebb altájra elküldõ, igazmondó államtitkár.

Sõt, a kormány közelgõ bukásának legbiztosabb jeleként szintén államtitkárrá nemesedhetett a szörnyû kormányzati titkok hordozójának, Szilvásynak a felesége is! A mélyenszántó politikai fordulatokat jól szemlélteti a milliárdos nagyságrendû kormányzati /golyóálló/ autóvásárlás, a Magyar Gárda elleni megrendelésre elõkészített és idõzített politikai per/hecc kampány, vagy a közelgõ nemzeti ünnepre vízágyúkkal, kordonokkal, mesterlövészekkel, valamint gyülekezési tilalommal és zászlókitiltással/!/ készülõdõ aberrált karhatalom.

Eközben radikális szavazók aktív közremûködésével a felpuhult Fidesz aprópénzre váltja (300 forintért) a becsapott baloldali emberek tömeges felszívását. A két – látszólag szemben álló – (40-60 százalék leosztású) baloldali nagy párttömörülés nemes versengésébõl végre kizárólag Kádár népe kerülhet ki gyõztesen! A teljes politikai átrendezõdés mellett, a gyors gazdasági sikereket elkönyvelõ rendszerváltás elsõ jeleként, a magyar nagytõke két prominens személyisége, Demján és Csányi máris nagyszabású üdülõváros építésébe kezdett a közeli elhagyatott albán tengerparton. A hamarosan uniós csatlakozás elõtt álló elsõ európai muzulmán mintaállamban a tervek szerinti – jenki jóváhagyás mellett elkezdett – magyar gigaberuházás felvirágoztathatja majd a fejlõdõ térség zsidó-keresztény-muzulmán együttmûködését.

Itthon eközben szintén dübörgésbe /gyomorkorgásba/ kezdett az inflációt, stagflációt, nyomasztó munkanélküliséget és tömeges elnyomorodást generáló, kiéheztetett belsõ gazdaság. Ennek jól látható jeleként – nyilván szadeszes nyomásra – gyors és váratlan kormányfõi döntés született: máris nekiláttak az áramipar /MVM/ liberalizálásának, vagyis teljes szétverésének. Ez nyilván nem mást jelenthet, mint újabb privatizációt, azaz törvényesített áramlopást. (Az egészségügyben hoppon maradt SZDSZ máris új áldozat után nézett, rátette kezét a kevésbé rázósabb árampiaci ügyeletekre!)

A szélsõliberálisok szerint, mivel nincs hosszú távú energiapolitikai koncepció (miért és kiért is?), az MVM monopolhelyzete az egyetlen okozója a jelenlegi magas áramárnak. Az egyik legnagyobb, nyereséggel mûködõ állami vállalat gyors szétverése azért fontos a törpepárt szerint, mert (bár csak egy hálózat van) így beindulhat a hálózatok versenye. A hazugság persze gyorsan tetten érhetõ máshol is, hiszen ez az eljárás szintén a háttérben megbúvó külföldi tõkéscsoportok érdekeit szolgálja, amit hamarosan jól szemléltet az egekbe szökellõ drasztikus áramár. Az új rendszerváltást hatékonyan elõkészítõ maroknyi terrorpárt itt nyilván nem fog megállni. Az áramlopásból keletkezõ hatalmas bevételek visszaosztását követõen /üvegszem program/ jöhet majd a paksi atomerõmû elkótyavetyélése is!

A fentebb említett igazi rendszerváltó és demokratikus biznisz kapcsán máris beindultak az izgalmas találgatások. Vajon miért mondott le hirtelen – az MVM-bejelentést követõen – az SZDSZ által irányított gazdasági tárca áramcégekkel is foglalkozó szakállamtitkára, Felsmann Balázs? (Eladás elõtt kivitte talán a belsõ, értékes információkat a rábízott minisztériumból?) Összekülönbözött esetleg Gyurcsány és a vállalatot ügyesen vezetõ, egyre inkább önjáró (állítólag népi-balos kötõdésû) Kocsis István? Kocsis egyébként igazi pártkáder, már az MDF-és a Horn-kabinet alatt is privatizációs vezetõ volt, majd a paksi erõmû igazgatója, aki mellesleg Csányi Sándor OTP-vezér személyes jó barátja is. Lehet, hogy az OTP és a MOL után most az MVM-et vezetõ Kocsis testesíti meg a nagyra nõtt és sikeres állami vállalatok /vezetõk/ rémét a kormány szemében? Esetleg lehetséges, hogy Kocsis már elõre lepaktált az újbaloldali álellenzékkel? Vagy az is lehet, hogy a gyors áramprivatizáció politikai gesztus csupán a sunyi SZDSZ felé? Lehet, hogy a belsõ puccstól félõ Fletó nem akar a balek Megyó sorsára jutni, és most így védi meg saját meztelen hátát a zsaroló szadisták alattomos késszúrásaival szemben?

A választ most még nem tudhatjuk! Ez a március 9-én feltámadt új demokrácia még nem kellõen bizalmas velünk, gyõztesekkel!

Azt már azonban biztosnak vehetjük, hogy a gyõzelem után gyorsan visszagyávult Fidesz hallgat, mint sz@r a fûben. Lehet, hogy az egészségügyi privatizációhoz hasonlatosan nekik is fûzõdnek valamiféle rejtett érdekeik ehhez az eljövendõ zsíros bizniszhez? Lehet, hogy ez az oka ennek a csendes asszisztálásnak? A népszavazáson hintába tett tömegeknek most jöhet majd a sárga csekkekkel kipárnázott villamosszék. Ebben a csodálatosan újraszabott rendszerváltásban ez is egy rázós élmény lesz! Tényleg kiikszelhetjük a pénztárcánkat!

Molnár Tamás