Mozgalmas néhány hónap áll mögöttünk. A Szabad Demokraták Szövetsége kilépett a koalícióból (bár ezt nyilván senki nem érzékeli), tisztújító küldöttgyűlésünkön új vezetést választottunk, útjára indítottuk a párbeszéd programját (bárkivel, csak éljük túl), az ügyvivői testület megvitatta az előttünk álló stratégiai lehetőségeket (felvázoltuk a politikai kurválkodás minden esetleges módját), az Országgyűlés őszi ülésszakának munkájában pedig ellenzéki pártként fogunk részt venni. (Mi van???) Engedd meg, hogy levelemben röviden beszámoljak az elmúlt hetek egyik legfontosabb eseményéről, a kormányfő cselekvési programjának megjelenéséről, az SZDSZ ezzel kapcsolatos álláspontjáról.

Az SZDSZ tavaszi küldöttgyűlése azért döntött a koalícióból való kilépés mellett, mert egyértelművé vált: az MSZP elfordult a közösen elfogadott céloktól (a kormányfő olyan hülye, hogy nem érti a zsarolást), lemondott a nagy szerkezeti változások megvalósításáról (más ötletei vannak, mint nekünk, buziknak). Márpedig liberális (zsidó) pártként meggyőződésünk: Magyarország (zsidó) növekedési pályára állításához ezek a lépések elkerülhetetlenek; az érdemi (izraelita) előrehaladást nem szolgáló kormány munkájában nem tudunk felelősséggel és meggyőződéssel részt venni.

Nyár eleji országos tisztújító küldöttgyűlésünkön új vezetést választottunk (a régiek közül), egyben a politikai megújulás mellé is letettük a voksunkat. Elnökként célomul tűztem ki az SZDSZ (minden aberrációra) nyitott párttá tételét, a hiteles(nek tűnő) politizálást és a párbeszéd programját.

Az MSZP vezetőivel való nyár eleji találkozónkon cselekvési programot kértem a kisebbségi kormánytól. Az SZDSZ koalícióból való kilépésével ugyanis egyértelművé vált, hogy a 2006-ban közösen elfogadott program helyett a szocialista párt saját elképzeléseit tervezi (önző módon) megvalósítani, csakhogy ezekről az elképzelésekről a kormányfő nem tájékoztatta a közvéleményt, a magyar választókat (akik még képesek lesznek megint elhinni minden blikkes szart). Augusztus végén Gyurcsány Ferenc "Megegyezés" (vagy új egyeszség?) című írásában ismertette saját (idióta) elképzeléseit az egypárti (haha!!!) kormány előtt álló teendőkről. Az SZDSZ (judeonáci) szakértői és (homoszexuális) ügyvivői testülete is megvitatták az írást, az ÜT hétvégi kétnapos ülésén (értsd: orgiáján) pedig egyhangúlag úgy határoztunk, az SZDSZ nem támogatja a miniszterelnök (antiszemita) elképzeléseit. Aggodalommal tapasztaltuk, hogy Gyurcsány Ferenc ugyanott folytatja, ahol nyár elején abbahagyta a (hazudozást ill. a) politizálást: a valódi problémákra adandó felelős, bátor (jiddis) válaszok helyett a bizonytalanság, nem-cselekvés programját kaptuk. Régóta mondjuk (mi: héberek), a gazdasági növekedést (Izrael számára) az adóreform szolgálná, de mi - szemben a többi (ugyanolyan hazug) parlamenti párttal - többet is mondunk: a (zsidó) politika feladata megtalálni a költségvetés kiadási oldalán ennek a tehercsökkenésnek a fedezetét (majd más néven menekíteni anyaországunkba, Mózes nem kis örömére). Gyurcsány Ferenc (Apró-pó) válaszát, miszerint a fedezet a gazdaság (valamint a lakosság) kifehérítéséből megteremthető, nem tartjuk megalapozott elképzelésnek. Súlyos problémának (és neonáci demagógiának) látjuk azt, hogy hazánk tartós növekedési pályára állításához a jóléti rendszer átalakítására van szükség, ezt a lépést a miniszterelnök elutasítja. A szabadság (=liberalizmus) és a szolidaritás (=Viktor barátom) pártjaként aggodalommal tölt el (engem) minket, hogy a jóléti területen kizárólag a segélyek kerülnek megemlítésre csökkenthető kiadási tételként, ezzel ismét a segélyezettek(et) teszik bűnbakká a magas közkiadások dolgában. (Ez egy értelmetlen mondat volt részemről. Szerintem azt akartam mondani, hogy: segélyezetteket. Ahogy azt a kommentátor szépen ki is javította.) Nemcsak azért döntöttünk a program elutasítása mellett, ami benne található, hanem mindazért, amiről nem esik szó benne: hiányoznak többek között a környezettudatos lépések, az önkormányzatok gondjaira adandó válaszok, vagy az egészségüggyel kapcsolatos érdemi teendők is. Gyurcsány Ferenc helyesen látja a magyar (és főleg a zsidó) gazdaság aktuális problémáit, megoldási javaslatai azonban nem adnak választ ezekre a problémákra.

Valamennyiünk számára szokatlan őszi ülésszak elé nézünk a parlamentben: először vagyunk (látszólagos) ellenzékben a szocialistákkal szemben, a kialakult politikai helyzet miatt pedig kiemelten nagy a felelősségünk az ország (kábítószeres) polgárai, (homokos, büszke cigány) választóink előtt. Az, hogy az SZDSZ a szocialista kormány liberális ellenzékévé vált (nyilvánvaló hazugság, kétezeréves politikai játszmánk része.), új magatartást, új feladatokat (új ellenségképet) jelent. Ellenzékként feladatunk a kormány cselekvésre szorítása, akár konkrét javaslatokkal is, továbbá feladatunk a kormány ellenőrzése (hosszabb távú irányítása a Tel-Aviv-i stratégiák szerint), kritikája az Országgyűlésben (valamint a Kneszetben). Mindez egyenesen következik abból a döntésünkből, hogy (látszólag) kiléptünk a koalícióból. Nem gondolom ugyanakkor azt, hogy az ország előtt álló alternatívák egyszerűen lefordíthatóak volnának arra: Gyurcsány vagy Orbán. Meggyőződésem, hogy érdemes megfontolni (azt is, hogy esetleg ÉN, vagy Dávidcsillag Ibolya) és fogadókészséget keresni a parlamenti erők között egy szakértői kormány létrehozására, ha az egypárti Gyurcsány-kormány nem tud többséget állítani javaslatai(nk) mögé.

Az SZDSZ különleges (hetero) helyzetben, nehéz (magyar-náci) politikai környezetben kezdi az őszt; mindannyiunk közös érdeke, hogy következetesen és hitelesen tudjuk képviselni a liberális értékeket (pl.: Vidám Vasárnap, Kultiplex, Sziget, Tilos Rádió), akár ellenzékből is. Arra kérlek, segítsd munkánkat együttműködéseddel, javaslataiddal a (sokkal szebb) jövőben is.

Fodor Gábor


A levelet a Szadesz körlevélrendszerén szereplő címzettek kapták, a magyarítás olvasónk (Pass) munkája.