Szeptember 20-án délután a nemzeti ellenállás menete megérkezett a Szabadság térre, hogy a még mindig ott éktelenkedő, szocionista szovjet elnyomóknak emléket állító förmedvény emlékmű elé elhelyezzék a cigánybűnözés- és szocionizmus áldozatait jelképező cipőket. A demonstrálók kettős kordonnal találkoztak az emlékmű körül, ami lehetetlenné tette, hogy az előbb leírt módon méltóképp megemlékezzenek a szörnyemlékmű bálványozóinak- és azok bűntársainak rémtetteiről.
Ekkor a demonstrálók egy része tovább ment az innen több száz méterre, a tér másik végében található Hazatérés Templomához, melyben a program szerint este 6-kor Istentisztelet kezdődött.
(Ha valaki nem tudná, e református templomban gyakorolja hivatását ifjabb Hegedűs Lóránt is, akinek erkölcsi tartása és magyarságszeretete példaértékű nem csak az összes magyarországi keresztény közösség, de az egész magyarság számára is.)
A jócskán megtelt templomban - mely régóta szúrja már a cionista betolakodók, és kollaboránsaik szemét - este 6-kor tehát elkezdődött az Istentisztelet, melyen többek közt részt vett Morvai Krisztina, Vona Gábor, Gaudi-Nagy Tamás és néhány további közismert magyar személyiség.
Ezt nyilván az egész környéket folyamatosan nyilvános megfigyelés alatt tartó ÁVH éppen olyan jól tudta, mint a templomban tartózkodók.
Az Istentisztelet megkezdése után nem sokkal a lépcsőn rekedt érdeklődők észrevették, hogy az ÁVH a tér túlfelén, a kordonerdőn túl hirtelen valóságos könnygázfelhőt képez minden létező eszközzel, ami a rendelkezésére állt.
Mint utólag kiderült, az emberek, akik a megemlékezés cipőit nem tudták letenni az eredetileg elképzelt helyre, elkezdték bedobálni azokat az emlékművet övező dupla kordon közé.
Az ott szolgálatot teljesítő droidok ezért azonnal keménykedni kezdtek, erre kaptak a cipők mellé egy-két egyéb apró tárgyat is.
Ez szolgált ürügyül a "szükséges és arányos" mértékű válaszcsapás megindítására.
Az embereket elkezdték kiszorítani a térről a hazatérés templomával ellentétes irányba.
Mindezekkel egyidőben, - mintegy varázsütésszerűen - ÁVH-s droidok tucatjai támadták meg a tér másik felén a Hazatérés Templomát, így aki annak környékén volt, azonnal bemenekült a templomba.
A templom személyzete, valamint az Istentisztelet, és a rajta részt vevő személyeket biztosító - jórészt Gárdistákból álló - csapat segített menekíteni, az akkor már a könnygáztól lépni is alig tudó embereket.
A leggyengébbeket, például egy nőt, aki a templom előtt sétált két apró lányával, a karzatra küldték, gondolván, hogy a könnygáztól fuldokló csöppségek több levegőhöz jutnak fent.
Hasonlóképpen tettek azzal a jólöltözött férfival, akit félholt állapotban cipelt be két ember, mert valószínűleg túl érzékeny volt az igen erős gázra.
Az ÁVH be akart hatolni a templom vasráccsal védett előterébe, azonban a mindenre elszánt hazafiak egy emberként sorakoztak fel velük szemben - fegyvertelenül.
A Gárda budapesti kapitánya és a szintén helyszínen tartózkodó Dr. Gaudi-Nagy Tamás utasította az embereket, hogy minden létező kamerával és fényképezőgéppel vegyék fel az eseményeket.
A helyszínen éppen ezért rengeteg fénykép és videoanyag készült.
A bátor templomtámadó rendőrbűnözők - akikről egy-két közeli képet is mellékelek, hadd legyenek büszkék rájuk a családtagjaik - a vakuk villogására némiképp elbizonytalanodtak.
Ezen a ponton meg kell említenem a sisak hátulján (!) elhelyezett azonosítószámot, mely biztosítja, hogy ÁVH-s törvénytelenség esetén a rendőrbűnözők által megtámadott személy még véletlenül se láthassa meg azt.
A fényképezőgépek hatására kissé hátrébb vonuló ÁVH-s droidok egy bosszúból általuk széttaposott biciklit hagytak hátra, mely eredetileg a rácsnak támasztva várta gazdáját.
Szerencsére a barbár rongálás is dokumentálva lett.
Ezután a gyep közepére behajtó rendőrautóból hangosbeszélőn többször szólították fel az embereket a törvénytelen cselekedet(?!) - azaz a még tartó istentisztelet abbahagyására - mely egyébként teljes egészében a templom magánterületén folyt, és a zárt templomban való feloszlásra(?!).
(Kíváncsi volnék, hogy például a Dohány utcai zsinagógában is hasonlóképpen jártak volna el, és ha esetleg nem, akkor miért nem?)
A rendőrbűnözők ezidáig példátlan garázdálkodásának a Morvai Krisztina - Gaudi-Nagy Tamás - Baksai Károly (budapesti Gárdakapitány) hármas pszichés ráhatása vetett véget, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy e három embernek külön-külön több szorult a fejébe, mint a Szabadság téren aznap szolgálatot teljesítő összes rendőrnek együttvéve.
P.A.
Ekkor a demonstrálók egy része tovább ment az innen több száz méterre, a tér másik végében található Hazatérés Templomához, melyben a program szerint este 6-kor Istentisztelet kezdődött.
(Ha valaki nem tudná, e református templomban gyakorolja hivatását ifjabb Hegedűs Lóránt is, akinek erkölcsi tartása és magyarságszeretete példaértékű nem csak az összes magyarországi keresztény közösség, de az egész magyarság számára is.)
A jócskán megtelt templomban - mely régóta szúrja már a cionista betolakodók, és kollaboránsaik szemét - este 6-kor tehát elkezdődött az Istentisztelet, melyen többek közt részt vett Morvai Krisztina, Vona Gábor, Gaudi-Nagy Tamás és néhány további közismert magyar személyiség.
Ezt nyilván az egész környéket folyamatosan nyilvános megfigyelés alatt tartó ÁVH éppen olyan jól tudta, mint a templomban tartózkodók.
Az Istentisztelet megkezdése után nem sokkal a lépcsőn rekedt érdeklődők észrevették, hogy az ÁVH a tér túlfelén, a kordonerdőn túl hirtelen valóságos könnygázfelhőt képez minden létező eszközzel, ami a rendelkezésére állt.
Mint utólag kiderült, az emberek, akik a megemlékezés cipőit nem tudták letenni az eredetileg elképzelt helyre, elkezdték bedobálni azokat az emlékművet övező dupla kordon közé.
Az ott szolgálatot teljesítő droidok ezért azonnal keménykedni kezdtek, erre kaptak a cipők mellé egy-két egyéb apró tárgyat is.
Ez szolgált ürügyül a "szükséges és arányos" mértékű válaszcsapás megindítására.
Az embereket elkezdték kiszorítani a térről a hazatérés templomával ellentétes irányba.
Mindezekkel egyidőben, - mintegy varázsütésszerűen - ÁVH-s droidok tucatjai támadták meg a tér másik felén a Hazatérés Templomát, így aki annak környékén volt, azonnal bemenekült a templomba.
A templom személyzete, valamint az Istentisztelet, és a rajta részt vevő személyeket biztosító - jórészt Gárdistákból álló - csapat segített menekíteni, az akkor már a könnygáztól lépni is alig tudó embereket.
A leggyengébbeket, például egy nőt, aki a templom előtt sétált két apró lányával, a karzatra küldték, gondolván, hogy a könnygáztól fuldokló csöppségek több levegőhöz jutnak fent.
Hasonlóképpen tettek azzal a jólöltözött férfival, akit félholt állapotban cipelt be két ember, mert valószínűleg túl érzékeny volt az igen erős gázra.
Az ÁVH be akart hatolni a templom vasráccsal védett előterébe, azonban a mindenre elszánt hazafiak egy emberként sorakoztak fel velük szemben - fegyvertelenül.
A Gárda budapesti kapitánya és a szintén helyszínen tartózkodó Dr. Gaudi-Nagy Tamás utasította az embereket, hogy minden létező kamerával és fényképezőgéppel vegyék fel az eseményeket.
A helyszínen éppen ezért rengeteg fénykép és videoanyag készült.
A bátor templomtámadó rendőrbűnözők - akikről egy-két közeli képet is mellékelek, hadd legyenek büszkék rájuk a családtagjaik - a vakuk villogására némiképp elbizonytalanodtak.
Ezen a ponton meg kell említenem a sisak hátulján (!) elhelyezett azonosítószámot, mely biztosítja, hogy ÁVH-s törvénytelenség esetén a rendőrbűnözők által megtámadott személy még véletlenül se láthassa meg azt.
A fényképezőgépek hatására kissé hátrébb vonuló ÁVH-s droidok egy bosszúból általuk széttaposott biciklit hagytak hátra, mely eredetileg a rácsnak támasztva várta gazdáját.
Szerencsére a barbár rongálás is dokumentálva lett.
Ezután a gyep közepére behajtó rendőrautóból hangosbeszélőn többször szólították fel az embereket a törvénytelen cselekedet(?!) - azaz a még tartó istentisztelet abbahagyására - mely egyébként teljes egészében a templom magánterületén folyt, és a zárt templomban való feloszlásra(?!).
(Kíváncsi volnék, hogy például a Dohány utcai zsinagógában is hasonlóképpen jártak volna el, és ha esetleg nem, akkor miért nem?)
A rendőrbűnözők ezidáig példátlan garázdálkodásának a Morvai Krisztina - Gaudi-Nagy Tamás - Baksai Károly (budapesti Gárdakapitány) hármas pszichés ráhatása vetett véget, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy e három embernek külön-külön több szorult a fejébe, mint a Szabadság téren aznap szolgálatot teljesítő összes rendőrnek együttvéve.
P.A.
