„Egy kis emberséget!”, esdekelt az algériai Abdelaziz Bupasa francia kínzóinak 1960-ban, amikor „kezelték” őt letartóztatása után. „Pas d’humanité pour les Arabes” - az araboknak nincs emberség, vágták oda neki.
 
1960 óta sok minden változott, de a nyugati kormánypolitika rasszizmusa változatlan maradt.
Miközben a budapesti amerikai nagykövetség vagy az Európai Unió hetente oktat bennünket a „toleranciáról”. Vagyis a tömeggyilkos globális állami terror fő elkövetője és asszisztensei.
 
Még a hét elején az Independent című brit napilap vezető karikatúrájában egy ovális kád alakú, tégla falakból emelt építmény volt látható, szögesdróttal a falon. A „kádból” egymáshoz préselt, mozdulni sem tudó emberek zsiráfszerűen nyújtott nyakkal meredtek az ég felé, ahonnan potyogtak rájuk a bombák.
Természetesen a világ legnagyobb nyitott börtöne, a Gázai övezet izraeli bombázása volt a téma.
Másfél millió ember él e területen a földkerekség legsűrűbben lakott területén.
Négy évtizede. Egy ideje nem közvetlen, de közvetett megszállás alatt.
Totális blokád alatt.
Nincs vizük, nincs áramuk, nincs ennivalójuk, nincs kötszer és gyógyszer a sebesültekkel zsúfolt kórházakban.
Az átkelőhelyek zárva.
A bombák pedig válogatás nélkül hullanak. Eddig mintegy 80 civil vesztette életét. Köztük számtalan gyerek, mint ahogyan arról a Magyar Nemzet tudósítója, Lukács Csaba is beszámolt róla lapunkban, valamint a Hírtévében róla egy kairói kórházból, ahová szintén érkeznek sebesültek az Egyiptommal határos rafai határátkelőhelyen keresztül.
A britek elleni terrorban fogant Izrael propagandistái azt állítják, hogy mindez megtorlás a területükre kilőtt Kasszam-rakéták miatt. Amelynek nyolc év alatt eddig 18 áldozata volt.
Az izraeli bombázásnak már az első napon 170 palesztin esett áldozatul. Percek alatt. 8 év alatt pedig ötezer palesztin.
Akik „aránytalanságról” kiabáltak augusztusban, amikor Oroszország védte meg a grúziai támadástól és öldökléstől a dél-oszétokat, most mélyen hallgatnak. Kettős mérce ismét. Csak nem félnek az igazság kimondásától? Csak nem félnek fennen hangoztatott elveik mellett a gyakorlatban most is kiállni?
A megszálltaknak joguk van a védekezésre.
Amikor felteszik a kérdést, vajon mit tenne a brit kormány vagy a francia, ha Londont vagy Párizst lőnék rakétákkal, a válasz: vajon mit tenne a brit vagy a francia kormány, ha a brit vagy francia népet elzárnák saját tengerétől, lezárnák határait, szögesdrótokkal vennék körül őket, ellopnák vízkészletét, nem lenne áramuk? Négy évtizeden át. Zárójelben: amikor az IRA aknákkal lőtte Észak-Írországot Írországból, amikor az IRA-gerillák a határon átkelve támadtak meg rendőrállomásokat és protestánsokat,  a brit királyi légierő bombázta Dublint? Azt merte volna!
Nem véletlen, hogy Gázába nem léphetnek nemzetközi újságírók.
A német nemzeti szocialisták sem engedtek külföldi újságírókat a varsói gettóba.
Nem véletlen, hogy az izraeli kormány hallani sem akar arról, hogy nemzetközi, akár a vele – fejezzük ki magunkat finoman  – szuperszolidáris NATO-csapatok biztosítsák a „békét” a gázai határokon.
A német nemzeti szocialisták sem engedték volna, hogy az akkori Nemzetek Ligája csapatokat vezényeljen hódításai határára.
Az iszonyatos öldöklés ellenére a demokratikus választásokon nyertes Hamasz támogatottsága ugyanakkor tovább nő a Gázai övezet palesztinjai körében.
Van a világon tehát egy olyan nép, amelyet akkor se lehet megtörni, ha eltüntetik a föld színéről.
Ezt a történelmi leckét azok is megszívlelhetik, akik néhány forintos emelésért a szabadságukat, méltóságukat és – most legyünk durvák – az anyjukat is odaadnák.