Óriási sikerként hirdette az elmúlt napokban a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy várhatóan a (megemelt) 2,7%-os cél alatt sikerült tartani a 2012-es költségvetés GDP-arányos hiányát. Ez mindenképp kiemelkedő teljesítmény, ugyanis azt jelenti, hogy a kormány - kisebb-nagyobb korrekciókkal ugyan, de - tavaly végrehajtotta a példátlan méretű megszorítást. Akkori megközelítő számítások szerint a kormány 6 kiigazító csomag keretében 1800-2000 milliárd forintnyi intézkedéssorozatot vállalt. A jelenleg rendelkezésre álló, tavalyi évre vonatkozó előzetes adatok azt mutatják, hogy a kormány egyensúlyjavító lépései látványosan éreztették hatásukat a bevételek oldalán (a központi költségvetés bevételei egy év alatt 12%-kal nőttek), de a kiadások nominális szinten tartása is erős kontrollra utal.

A kedvező 2012-es költségvetési teljesítménnyel a kormány egy jó pontot szerez a piaci szereplők körében és Brüsszelben is, miután ez is megerősíti a kormány elkötelezettségét az alacsony deficit fenntartása iránt. A biztató tavalyi adat azonban önmagában kevés ahhoz, hogy hirtelen pozitív fordulat álljon be a Magyarország ellen 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárásban. Az Európai Bizottság és a pénzügyminiszterek tanácsa ugyanis az eljárás keretében a 2013-ban és 2014-ben várható költségvetési folyamatokat is vizsgálja, és az elmúlt napok híreinek fényében nem lehet teljesen felhőtlen az öröm. A 2013-as költségvetéssel kapcsolatban ugyanis két hét alatt számos kockázat merült fel.

A veszélyforrásokat lényegében két csoportba lehet sorolni. Egyrészt vannak azok a kockázatok, amelyeket már tavaly sejteni lehetett, ám most az idő előrehaladtával még nyilvánvalóbbá váltak. Másrészt vannak új, kormányzati kiköltekezésre utaló jelek.

Az első csoportban követel magának helyet az elektronikus útdíj bevezetésének egyre biztosabb csúszása. A kormány az eredeti tervek szerint július elsejétől vezette volna be a használatarányos útdíjat a fuvarozók számára, és már az idei évben 75 milliárd forintos bevétellel számolt. A legutóbbi hírek alapján azonban egyre valószínűbb, hogy a rendszer csak jövőre fog elindulni, melynek következtében kiesik a 75 milliárdos bevétel. Az idei költségvetésre nézve ennél még rosszabb az a forgatókönyv, hogy a kormány még az év végéig kiépítteti a rendszert, ám az esetlegesen újból kiírt pályázat nyertese a tervezettnél drágábban tudja megvalósítani (abból kiindulva, hogy a 42 milliárdos tervezett kiadáshoz képest a második helyezett T-Systems 68 milliárdot ajánlott). Vagyis az elektronikus útdíj rendszer bevezetésének felborulása a legrosszabb esetben 100 milliárd forinttal rontja a költségvetés pozícióját.

Hasonló veszély fenyegeti a pénztárgépek áprilisra tervezett online bekötésének tervét is. Az elmúlt napokban ugyanis (a szakmai szervezetek sorozatos figyelmeztetései után) a minisztérium is elismerte, hogy késhet a kasszák NAV-hoz történő bekötése. Ezzel egy 95 milliárd forintos bevételi tétel sorsa vált még bizonytalanabbá.

A második csoportba tartoznak a kormány legutóbbi népszerűségjavító, illetve kompenzáló döntései. Ilyen például a rezsicsökkentés, mely mintegy 30 milliárd forinttal csökkenti az áfabevételeket. Emellett itt kell megemlíteni az első félévben várható minimálbér-emelés átvállalt 10 milliárd forintos költségét (11 nehezebb helyzetben lévő ágazatban), valamint a Matolcsy György által tavaly megígért 30 milliárd forintos támogatásnövelést a felsőoktatásnak.

Ezek a kockázatok összesen 265 milliárd forintra rúgnak. Emellett azonban a többi potenciális veszélyforrásról sem szabad megfeledkeznünk, melyek a legrosszabb esetben akár 650 milliárdnyi elcsúszást is okozhatnak a költségvetésben.

Ha a fenti kockázatok valóra válnak, akkor a kormánynak pótlólagos intézkedéseket kell tennie a 2,7%-os hiánycél tartása érdekében. A kormány törekvéseit látva (minden áron ki akar kerülni idén nyáron a túlzott deficit eljárás alól) azt mondhatjuk, hogy akár már tavasszal újabb költségvetési bejelentések jöhetnek. A kormány ugyanis azt akarja elérni, hogy Brüsszelben figyelembe tudják venni az esetleges új intézkedések hatását, amikor nyáron a pénzügyminiszterek értékeli Magyarországot az EDP-eljárásban. Erre ismét megfelelő alkalom lehet az áprilisban benyújtandó konvergencia program. 2011-ben ugyanis itt mutatott be egy újabb csomagot (az első Széll Kálmán Terven felül), és 2012-ben ekkor mutatta be a második Széll Kálmán Tervet.

Az esetleges újabb megszorító csomag szükségességére már tavaly több intézmény felhívta a figyelmet. Elsőként december 10-én a Költségvetési Tanács mutatott rá, hogy a jelentősre növelt tartalékokat a kormány nem használhatja fel a már most látható kockázatok miatt. Vagyis az újabb kockázatok újabb intézkedéseket fognak megkövetelni. Ezt követően december 19-én a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest közölte elemzését, miszerint a 2014-es év a lényeg a költségvetési egyenleg szempontjából. Romhányi Balázs, a KFIB ügyvezetője akkor hangsúlyozta, hogy a mostani információk szerint 2%-os GDP-arányos lyuk van a 2014-es költségvetésben, ennek jelentős részét a jegybank várható vesztesége okozza.

December 20-án pedig a Magyar Nemzeti Bank publikálta inflációs jelentését, melyből kiderült, hogy idén a 3% alatti deficit csak a tartalékok eltörlésével sikerülhet, 2014-ben pedig még anélkül is messze vagyunk tőle.

(Portfolió nyomán)