Megtörték a hallgatást, és interjút adtak a Borsnak azok a szigetszentmiklósi "szülők", akiket három gyermekük megrontásával vádolnak. Horváth Andrea és Király Rudolf még sajnáltatták is magukat, mondván: életük egy hajszálon múlik, pedig nem követték el a szörnyűségeket.
 |
- Hogyan ismerkedtek meg?
Andrea: Tizenhat éve ismertem meg Rudit, én elmenekültem otthonról, ő pedig befogadott. Zolika 2000-ben született, két évre rá Anita, majd 2003-ban Balázs. Nagy családot akartunk, én mindig is elleneztem az abortuszt. Összesen hét gyermekünk született, egyikük bölcsőhalált halt. A Dunába szórtuk a hamvait.
- A vádiratból kiderül, hogy súlyosan elhanyagolták a gyerekeket, koszosan, tetvesen jártak iskolába. Többször bántalmazták őket. El tudnak számolni a lelkiismeretükkel?
Andrea: Rudi nem hibás, ő éjjel-nappal dolgozott. Erről én tehetek, lusta voltam, elismerem.
Rudolf: Az nem igaz, hogy többször bántalmaztuk őket. Ezt a testnevelés- vagy az úszásórán azonnal észrevették volna a tanárok. Az egyik fiamat lepofoztam, ez igaz. Kést fogott rám, akkor kapta a pofont.
- A vádirat szerint önök többször a gyerekek előtt éltek nemi életet, majd őket is szexuálisan bántalmazták, tárgyakat helyeztek el a végbelükben, máskor patkánnyal, ürülékkel etették őket. A tagadáson kívül mivel tudják bizonyítani ennek ellenkezőjét?
Andrea: Az orvosszakértői vélemény nem tartja életszerűnek, hogy ha ezek a dolgok megtörténtek, miért nincsenek az anális behatolásra utaló markáns nyomok a gyerekeken. (Úgy is néz ki, mint aki ezt meg tudja fogalmazni - a szerk.) Ez a patkányevés egy marhaság. Itt nincsenek patkányok, szemben van egy óvoda, kérdezzék csak meg, láttak-e valaha a környéken rágcsálókat!
- Az előzetes letartóztatásuk idején bántalmazták önöket?
Andrea: Tizenhat személyes zárkába kerültem, terhesen vonultam be, a rabtársak szó szerint kiverték belőlem a 11 hetes magzatomat.
Rudolf: Engem úgy megvertek a rabtársaim, hogy majdnem belehaltam. De itt kint sem érzem biztonságban magam.
(Folytatás szombaton)
Korábban írtuk:
