Az NJA közleménye az IRM spontán tüntetésekkel kapcsolatos állásfoglalásáról
2008-05-03. 12:21

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány a politikai szabadságjogok érvényesüléséért vívott küzdelmének kiemelkedő sikereként, elégedetten nyugtázta, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium - saját és a rendőrség korábbi álláspontjával szakítva - úgy foglalt állást az elmúlt napokban az MTI-hez írt levelében, hogy egy spontán, azaz be nem jelentett tüntetés pusztán a bejelentetlenség hiánya miatt nem oszlatható fel.

Jogvédő szervezetünk, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány már évek óta küzdött azért, hogy a rendőrség változtasson a nemzetközi jogi normákkal ellentétes eddigi gyakorlatán és ne oszlassa fel a békés jellegű, de előzetesen be nem jelentett tüntetéseket. Többször követeltük: gondoskodjanak a megfelelő rendőrségi gyakorlat meghonosításáról, továbbá az érintett jogszabályok módosításáról.
(Előzmények itt)

A Civil Jogász Bizottság 2006 őszi történésekről készített emberi jogi jelentése is ilyen értelmű ajánlást tett, szemben a kormány által létrehozott Gönczöl-bizottsággal, amely ráadásul a rendőri jogsértések egyik okaként többek között a jogvédő szervezetek folyamatos bírálatát jelölte meg.

Remélhetően az igazságügyi és rendészeti miniszter irányításával működő rendőrség a minisztériumi állásfoglalásnak megfelelően ezt az elvet a gyakorlatban is alkalmazni fogja és a jövőben nem lép fel a spontán tüntetések békés résztvevőivel szemben, ahogy azt eddig tette. 2006 őszén és tavaly is több alkalommal így oszlatott a rendőrség - például március 15-én a Kossuth térnél, október 26-án a Ferenciek terén és november 19-én a Batthyány-örökmécsesnél tartott - ilyen békés demonstrációk résztvevőivel szemben, sokakat előállítva, eljárás alá vonva. Közülük sokakat megbüntettek, de születtek felmentések is. Alapítványunk által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei sok ilyen ügyben jártak-járnak el.

Az idei április 11-i tüntetések kapcsán már észlelhető volt némi változás, mivel a megtartásuk előtt röviddel bejelentett, érdemben nem vizsgált bejelentések szerinti tüntetéseket nem oszlatták fel, azonban a Clark Ádám téri be nem jelentett rendezvényre gyülekezőket már feloszlatták, mint emlékezetes több tucat embert állítottak elő szabálysértés miatt.

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. cikkének az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga fényében történő helyes értelmezése alapján a belső jogi szabályok szerint bejelentés köteles tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja és egyéb feloszlatási ok nem merül fel.

A 2002. december 1-ejei, Kempinksi Hotel előtti kormányellenes spontán tüntetés feloszlatása miatt három tüntető által Magyarország ellen indított eljárásban (Grespik László ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi tagja képviselte őket) mondta ki a strasbourgi bíróság, hogy "a Bíróság nézete szerint különleges körülmények között, amikor egy politikai eseményre egy tüntetés formájában megnyilvánuló azonnali reakció igazolható lehet, az ebből következő békés összejövetelt kizárólag a szükséges előzetes értesítés hiánya miatt, a résztvevők bármilyen törvénysértő magatartásának hiányában feloszlatni a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásával ér fel." Továbbá:

"A Bíróság úgy találja, hogy a felperesek békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni."(BUKTA ÉS TÁRSAI v. MAGYARORSZÁG, 25691/04, 2007. július 17.)

Korábban egy Törökország elleni szintén strasbourgi ügyben állapította meg a bíróság, hogy "ha az Egyezmény 11. Cikkelyében garantált gyülekezési szabadságot nem kívánjuk megfosztani minden tartalmától, fontos, hogy, ahol a tüntetők nem kezdenek erőszakos cselekedetekbe, ott a közhatalom bizonyos fokú toleranciát tanúsítson a békés összejövetelek iránt" (Oya Ataman v. Törökország, 74552/01. sz. 2006. december 5., 41-42. §.).

Ezt az alapelvet a rendőrség azért nem alkalmazta eddig, mert korábbi téves álláspontja szerint a Magyar Köztársaságban azt közvetlenül alkalmazni nem kell, mivel a hazai jogszabályok ezzel ellentétes szabályokat tartalmaztak. Az Alkotmánybíróság azonban leszögezte: az Alkotmányt és a belső jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai valóban érvényesüljenek. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, e szerint ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) jogi aktus, transzformáció nélkül is a magyar jog részei.

A fentiekből egyenesen következik az, hogy a Római egyezmény 11. cikkének megfelelő értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat, ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja, ezzel ellentétes jogalkalmazás alkotmányellenes helyzetet teremt.

Felvetettük korábban azt is, hogy a feloszlatott spontán tüntetések szervezői, résztvevői, akiknek békés tüntetését pusztán a bejelentettség hiányára hivatkozással oszlatják fel éljenek alkotmányjogi panasszal. Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a Rendőrségi törvény 19. § (1) bekezdése szerint a rendőri intézkedés során annak jogszerűsége kétségbe vonható, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Mivel a Római egyezmény 11. cikke a spontán, de békés tüntetés feloszlatását nem teszi lehetővé, ezért erre hivatkozva felvethető az is, hogy az ilyen jogalapon feloszlatás alá kerülő tüntetés résztvevői jogszerűen tagadhatják meg a rendőri intézkedésnek való engedelmességet. Amennyiben emiatt velük szemben passzív engedetlenség miatt szabálysértési eljárás indul, akkor nekik azzal lehet védekezniük, hogy egyrészt nem volt jogszerű a rendőri intézkedés, másrészt jogszerűen tagadták meg az engedelmességet a nemzetközi egyezményben foglalt előírást megsértő rendőri intézkedéssel szemben.

Megállapítható, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 14. § (1) bekezdésének azon része nemzetközi szerződésbe ütközik, amely szerint, ha bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. Ugyanígy a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 15. § (2) bekezdése is nemzetközi szerződésbe ütközik, amely szerint a törvénybe ütköző rendezvény a feloszlatás szempontjából egy megítélés alá esik a bejelentés nélkül tartott rendezvénnyel.

Az Alkotmánybíróság 4/1997. (I. 22.) AB határozata szerint, ha a már megkötött nemzetközi szerződés és a belföldi jog összhangjának hiánya állampolgárok alkotmányban biztosított alapvető jogai sérelmét idézi elő, a magyar állam úgy tesz eleget az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében vállalt kötelezettségének, ha olyan belső szabályokat hoz létre, amelyek a kialakult helyzetet az Alkotmánnyal összhangban rendezik.

Ennek megfelelően a rendőrségi gyakorlat helyes irányba történő megváltoztatása mellett tehát a szükséges jogszabály-módosításoknak mielőbb meg kell születniük. Fontos rögzíteni, hogy az emberi jogok, ezen belül a politikai szabadságjogok érvényesülésének biztosítása és ennek keretében a mostani jogelismerés nem az állam és a kormány kegyúri adománya, hanem az emberek nemzetközi egyezmények és hazai jogszabályok által garantált jogainak gyakorlásához nélkülözhetetlen állami kötelezettségnek megfelelő, magától értetődő, de jelen esetben jogvédők, illetve a civil ellenállási mozgalmak által kikényszerített lépés. Ezúttal elmondható: működött az állami szervezetek civil társadalom által gyakorolt szükséges kontrollja.

Önkényes elfogás és fogva tartás miatt indított kártérítési perekben az utóbbi években meghurcolt tüntetők javára a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által elért jelentős kártérítési összegekkel járó sikerek is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a minisztérium belátta: a jogsértések jelentős pénzügyi következményekkel is járnak.

A folytatás most már az kell legyen, hogy a kormány saját maga helyezi hatályon kívül gyülekezési jogot önkényesen korlátozó, tüntetőkkel szemben "jogi gumibot"-ként alkalmazott, tavaly márciusban életbe léptetett "passzív engedetlenség"-et büntető szabálysértést. A norma alkotmányellenességének megállapítását a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kérte egy éve az Alkotmánybíróságtól, eddig még döntés nem született. Szükséges továbbá az összes eddigi, spontán és békés, de mégis feloszlatott tüntetéseken eljárás alá vontakkal szembeni eljárások megszüntetése is, illetve a megbírságoltakat mentesíteni kell a jogkövetkezmények alól.

Végül, de nem utolsósorban a 2006 őszi rendőri jogsértések nagyszámú áldozatainak mielőbbi és mindeddig elmaradt jóvátétele is elengedhetetlen lépés. Bár már több, Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt károsult első fokon kártérítési pereket nyert rendőri szervekkel szemben, a benyújtott kárigények peren kívül egyezséggel történő rendezése elől a felelős szervek eddig elzárkóztak az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának ezirányú ajánlása és a jogállami elvek követelményei ellenére.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány
2008. május 3.