Nem három-négy fős gerillaakcióról volt szó, hanem 50-100 támadó is lehetett az út melletti rejtett lőállásokban. A konvojunkra három különböző lőállásból nyitottak tüzet, s ezeket a fészkeket közel egy kilométeres hosszúságú területen alakították ki – nyilatkozta az afganisztáni tragédiáról a Magyar Nemzetnek Benkő Tibor vezérkari főnök.
A súlyosan megsebesült, jelenleg kómában fekvő zászlós az altábornagy elmondása szerint még mindig kritikus állapotban van, a Honvédkórházban fekszik, orvosai azonban reménykednek.
Benkő úgy véli, hogy az afganisztáni Baglan tartományban a választások közelsége miatt intenzívebb az ellenállás. "A megfélemlített lakosság elbizonytalanodott, a közeljövőben fel kell készülni arra, hogy a feszültség fokozódik a területen" – tette hozzá.
A korábbi haláleset kapcsán, mikor tűzszerészek haltak meg, Benkő Tibor azt mondta, hogy szerinte nem szakmai mulasztás okozta a haláleseteket, hanem az, "hogy bizalommal közelítettek a katonák a helyi lakossághoz és ez néha a visszájára fordul". "Előfordult tehát, hogy kígyókat melengettünk a keblünkön" - tette hozzá, s az embernek megáll az esze. Mégis miért kellene szeretniük a szüleiket, gyermekeiket lemészárló, az országukat elfoglaló tömeggyilkos megszállókat a helyieknek? - tesszük fel a kérdést. Benkő úr szülei talán szerették a szovjeteket, akik ugyancsak azért jöttek, hogy a "keblükön melengessenek"?
(Híradó - MN nyomán)
