Balra dőlt kormányfő
2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás éve lesz, amikor új alkotmányos alapra helyezzük az országot, 2012 az elrugaszkodás éve lesz, 2013 az emelkedés éve lesz, míg 2014 a gyarapodás éve lesz – mondta el Orbán Viktor miniszterelnök hétfői évértékelő beszédében, és talán ennyi elég is lenne, hogy összefoglaljuk a miniszterelnök „évértékelőjét”.
Az idézőjel indokolt, ugyanis értékelést nem, öndicsérést igen, konkrét lépéseket felvázoló terveket pedig egyáltalán nem hallhattunk Magyarország miniszterelnökétől.
Ez valójában a 13. alkalom, hogy együtt lehetünk – mondta Orbán. Egy gyors fejmatek után hozzátette: most tizenharmadszor lehetünk itt, ez azt jelenti, hogy bennünket nem fog sem a golyó, sem a vas. Nincs időnk várakozni, és hálát adunk az Istennek, hogy idáig elhozott minket – hangsúlyozta a miniszterelnök. Orbán kijelentette, lassan úgy áll itt, mint egy politikai veterán, aminek megvannak az előnyei. „A határidő fontos, a terv is fontos, de a legfontosabb, hogy a terv és határidő ne szerepeljen egy mondatban” – és ez minden bizonnyal rengeteg humoristának ad majd okot egy jó poénra, ugyanis kapásból cáfolta saját magát a miniszterelnök.
Orbán elmondta, hogy rengeteg kérdést és tanácsot kapott az elmúlt napokban, „nem veszett ki a magyarokból a közélet iránti érdeklődés” – ám az ezekre, többnyire a megélhetéssel, eladósodottsággal összefüggő kérdésekre értékelhető választ nem adott a kormányfő.
„2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás éve lesz, amikor új alkotmányos alapra helyezzük az országot, 2012 az elrugaszkodás éve lesz, 2013 az emelkedés éve lesz, míg 2014 a gyarapodás éve lesz.” – jelentette ki. Azt viszont továbbra sem sikerült megtudni, hogy miként kívánja az állampolgárok és az állam eladósodottságának problémáját megoldani, ahogy a cigánybűnözés visszaszorításáról sem hallottunk értékelhető terveket.
Továbbá: az sem derült ki, bár a munkahelyek fontosságát többször is hangsúlyozta Orbán Viktor, miként lát neki a 2/3-ad a munkahelyteremtésnek.
Orbán Viktor láthatóan nem akar bővebbet elárulni a Fidesz jövőbeni terveiről. Az oly fontos alkotmányozás kérdésről csak annyit tudtunk meg, hogy a jelenlegi alkotmány nem jó, de amit most ők csinálnak, az jó lesz. A kijelentés első felével mélyen egyetértünk, ám mint gondolkodó polgárok jó néven vennénk, ha a készülő új alaptörvény koncepciójáról többet is megtudhatnánk. Amit eddig tudunk, az ugyanis élesen ellentmond a Fidesz elnöke szavainak. Szili Katalin és egyéb kétes elemek beemelése az alkotmányozási folyamatba erősen megkérdőjelezi, hogy valóban a nemzet számára készül az új alkotmány, vagy csak a politikai elitnek. Így, ezen évértékelő után, hajlamosak vagyunk ez utóbbira szavazni, tegyük hozzá minden álszerénység nélkül, a jogunk megvan hozzá.
A képi elemekkel erősen teletűzdelt miniszterelnöki beszédből csak annyit sikerült megtudnunk, hogy, amit eddig a kormány művelt, az mind szép, jó és hasznos. Örülnek az egykulcsos adónak, a bank- és multiadónak, meg mindennek, ami az ő nevükhöz köthető.
Azt viszont nem mulasztotta el a miniszterelnök, hogy a félelemre alapozva elhintsen olyan gondolatokat, amelyek a tábor egybetartásának kérdését hosszú időre megoldhatják. Ilyen a múlt visszatérésétől való félelem belebegtetése, valamint az új, mindenki által jósolt válság bekövetkezte.
Van némi igazság ezekben a gondolatokban, épp csak azt nem tette hozzá Viktor, hogy a múlt, az MSZP visszatérése csak azért vált politikai realitássá, mert a rablópárt jogos lefejezésének lehetőségét elbaltázták Viktorék. Gyurcsány, Draskovics, Oszkó, Bajnai stb. továbbra is szabadlábon vannak, az elrabolt vagyonból pedig nyugodtan építkeznek, nehogy alkalomadtán visszatérhessenek. Ha így folytatja Viktor és kormánya, akkor lesz rá alkalom.
A soron következő válságokkal kapcsolatos gondolatához csak annyit fűznénk hozzá: mindenki tudja, hogy maga a rendszer, a hitelekre épülő lufigazdaság rendszere a rossz. Mégis, úgy Orbán Viktor, mint a politikai elit ragaszkodik ehhez a rendszerhez, azon csak korrigálásokat, szépészeti beavatkozásokat hajtanának végre, ami édeskevés. Kőkemény gazdasági protekcionizmus nélkül az a magyar ipar, szolgáltatás és tőke is elvész, ami még megmaradt.
Orbán Viktor beszédéből kétségkívül kihallható volt egyfajta nemzeti szuverenitás visszaállítására való törekvés - főként hívei hallják ezt bele "Viktor-Viktor" beszédébe. A kérdés csak az, hogy akar gyarapodó, sikeres Magyarországot egy olyan államfő, amelyik bagatellizálja a minket deklaráltan felvásárolni szándékozó, ingatlanpanamákban magas arányban részt vevő (ld. Sukoró) izraeli térnyerés tényét, illetve ezen üzleti körök számára szinte már ajánlja hazánkat, ahol befektetési lehetőségeket kínál nekik. Talán egy miniszterelnöktől nem lenne elvárható, hogy - ha már származási alapon nem válogat a tőke mögött álló személyek között - előbb a hazai szektort hozza helyzetbe, csak utána csábítgassa a külföldi tőkét?
Konkrét intézkedéseknek még a látszatát is kerülte a kormányfő, így nem tudjuk, hogy mi vár ránk 2011-ben. Az egészben viszont pont ez az ijesztő, ha ugyanis igaza van Viktornak, hogy az utolsó lehetőség áll előttünk, akkor ez receptnek édeskevés volt.
Kuruc.info
(Kép: Index)