Különleges szabályok szerint dolgoznak januártól a "multikulturális környezetben" tevékenykedő, idegenrendészeti kérdésekkel foglalkozó rendőrök: az erre vonatkozó utasítást tavaly év végén adta ki Hatala József országos rendőrfőkapitány.

A Magyar Közlönyben december 30-án megjelent utasítás leginkább a már korábban is létező kisebbségi összekötő szerepét hangsúlyozza a rendőri megelőző-értékelő tevékenységben. Az összekötő feladata az, hogy felvegye a kapcsolatot az "eltérő kultúrájú közösségek", a gyámügyi szervezetek, az idegenrendészeti és menekültügyi szervezetek, valamint az érintett kisebbségek "felzárkóztatásával" foglalkozó társadalmi szervezetek vezetőivel. De a kisebbségi összekötő a tapasztalatokról "legalább évi egy alkalommal" szemináriumokat is szervez, valamint az összegyűjtött információit megosztja a Nemzeti Nyomozó Irodán, a Készenléti Rendőrségen, a Repülőtéri Rendőr Igazgatóságon, valamint a határrendészeti kirendeltségeken dolgozókkal.

A főkapitányi utasítás szerint a rendőrök akkor is igénybe vehetik a kisebbségi összekötő segítségét, ha olyan esemény történik, amely egy kisebbségnél elfogadott, ugyanakkor a többségi társadalom normái szerint deviánsnak számít. Akár úgy, hogy bűnügyi helyszíneken az összekötő szaktanácsadóként járul hozzá a szemle lebonyolításához. Mindezeken túl a kisebbségi összekötők bekapcsolódhatnak a bűnmegelőzésbe is, mondjuk úgy, hogy iskolákban előadást tartanak a többségitől eltérő viselkedési formákkal kapcsolatban.

A kisebbségi összekötő mellett a körzeti megbízottakra is számos feladat hárul a jövőben rendőrség bűnmegelőző és értékelő tevékenységében. Az utasítás rájuk testálja azt, hogy az adott településen lakó vagy rendszeresen ott tartózkodó, "eltérő kultúrájú közösségekre" különös figyelmet fordítsanak, figyelemmel kísérjék életviszonyaikat, illetve azt, hogy ezeknek a közösségeknek a képviseletét ellátó személyek elérhetőségeit továbbítsák a helyi kisebbségi összekötő részére.

A bűnüldőző, nyomozó szerveknél évek óta téma, hogy miként lehet a rendőrök kisebbségekkel, elsősorban a cigányokkal szemben megmutatkozó "előítéletességét" (értsd: tapasztalatait, azaz utóítéleteit) "csökkenteni". Egy évtizeddel ezelőtt hatalmas port kavart a Rendőrtiszti Főiskolán a cigánysággal kapcsolatban végrehajtott vizsgálat, amely szerint már a hallgatók is "előítéletesek" (azaz pontosan tudják, mire számíthatnak majd munkájuk során - a szerk.). Szintén felháborodást keltett bizonyos körökben (tehát az "eltérő kultúrájú közösségek" zsidó és cigány tagjainál) az az eset, amikor a rendőrség belső internetes fórumán a rendőrök a cigányokról cseréltek véleményt - és valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egyáltalán nem rajongtak az "eltérő kultúrájú közösségek" tagjaiért. Ugyanakkor - borzalom - az "előítéletességről" szóló vizsgálatok azt mutatták, hogy nemcsak a rendőröknek, hanem a magyar társadalom nagy részének is fenntartásai vannak "a romákkal szemben". Vajon miért? - tehetnénk fel a költői kérdést.

A rendőrség vezetői a kipattant ügyeket követően több módon igyekeztek csökkenteni az állomány "előítéletességét": felvételt hirdettek cigányok számára, segítették a rendőrnek jelentkező "roma fiatalok" szakközépiskolákba való bekerülését. Ezeken kívül együttműködési megállapodásokat kötöttek cigány kisebbségi önkormányzatokkal, s külön "romaügyi referenseket" állítottak munkába. Ezzel együtt a rendőri vezetők folyamatosan hangsúlyozták, hogy olyan társadalmi és szociális kérdésekről van szó, amit a rendőrség nem tud egyedül megoldani.

A HVG által megkérdezett kisrendőrök szerint a körzeti megbízottnak ismernie kell a területén lakókat, ezért nem igazán értették, hogy mit jelent a kisebbségek tagjaira vonatkozó különös figyelem. Ilyen, mint hozzátették, a szolgálati szabályzatban nem is szerepel.

A jó szándék mindenesetre megvan az ORFK utasításában, mert azt hangsúlyozza, hogy a kisebbségektől nem elzárkózni kell, hanem együttműködni velük, ugyanakkor az előítéletek levezetéséhez kevés egy utasítás - mondta a HVG-nek Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa.

"Ilyen típusú utasítással itthon még nem találkoztam, holott szinte minden európai országban, a multikulturális társadalmakban akadnak ilyen megoldások" - mondta Finszter. Példaként Hollandiát említette, ahol jelentős az eltérő kultúrájú bevándorlók száma, ezért minden rendőrnek olyan oktatási programon kell részt vennie, amelyen az etnikai csoportok hagyományaival, szokásaival ismerkedik. Amikor az 1990-es években Franciaországban azt tapasztalták, hogy a rendőri állományban is felütötte a fejét az "idegengyűlölet", akkor rögtön megoldást kerestek a problémára. Finszter szerint nevén nevezték a dolgot azzal együtt, hogy hangsúlyozták, nem tűrik. A helyzet megoldása pedig az lett, hogy minden rendőri szolgálati helyen kitették az Emberi Jogok Nyilatkozaát.

"Minden centralizált szervezet sok bürokratikus elemet vesz fel, ezért a problémamegoldás az utasításban megfogalmazottnál bonyolultabb. Szemlélet és a szakmai kultúra változása is szükséges hozzá, ezekben pedig azonnal nem, csak évek alatt érhető el eredmény. Akkor látszik majd az is, milyen további teendők vannak még" - hangsúlyozta Finszter, aki reméli, hogy a főkapitányi rendelkezéssel nem csak "letudni" akarják az ügyet a rendőrségen. A kriminológus azt mondta, korábban az ilyen típusú ORFK-utasítások úgy születtek, hogy volt egy bevezető rész, amelyben megindokolták, hogy miért volt szükség a rendelkezésre. "Így az utasításba belekerült egy kis önkritika is. Például az, hogy az előítéletesség, amely a kutatások szerint jelen van az állományban, elfogadhatatlan és tenni kell ellene, ez az intézkedés célja."

Egy név nélkül nyilatkozó rendészeti szakember, hivatásos rendőr szerint viszont a decemberi ORFK-utasítás semmit újat nem mond. "Jó lenne tudni, miért adták ki az utasítást. Ugyanis egy tavaly tavaszi utasítás már előírta azt, hogy miként kell a rendőrnek a kisebbségekkel tartani a kapcsolatot" - mondta a szakember. Szerinte a kitűzött cél sem újkeletű, hiszen az, hogy előzzük meg a bűnt, nem mostani szlogen.

A szakember szerint felesleges erre egy külön utasítás, elég, ha a hivatásos betartja az etikai kódexben is szereplő emberi méltóság tiszteletben tartását, illetve hangsúlyozta, hogy az a normális eset, ha a rendőr mindenkivel szemben - az egyenlő bánásmód elve alapján - intézkedik, aki megsérti a törvényt. Megjegyezte azt is, hogy ha a felderítésekbe szakmai tanácsadóként bekapcsolódik a kisebbségi összekötő, akkor a közösségén belül elveszíti a tekintélyét. Mindehhez megosztotta az egyik szakmai tapasztalatát is. "A kisrendőröktől a főnökeik - mint arról nekem többen beszámoltak - kimondva vagy kimondatlanul, azt várják el, hogy erőteljesen, keményen lépjenek fel azokkal szemben, akik elkövetnek valamit, és szó sincs arról, hogy támogatóan, a közösség részeként intézkedjenek az állampolgárokkal szemben."

(Kuruc.info - HVG nyomán)

Friss: Jobbik: Nem "különös figyelem", hanem zéró tolerancia jár a cigánybűnözőknek!

Úgy tíz évvel ezelőtt rendőrként dolgoztam bűnügyi területen (2006-ban már rég nem voltam az, ne tessék az öklüket rázni) és jól emlékszem az említett esetre, amikor a belügyi intraneten nem kimondottan cigánybarát hozzászólásokra hívta fel a vezetőség figyelmét egy roma származású kolléga, és - belső hálózatról lévén szó - nyilvánvaló volt, hogy azok csak rendőröktől származhatnak. Mivel hamar kiderült, hogy a közösség elleni izgatás tényállását több okból sem merítik ki e cselekmények - többek között azért, mert zárt, belső hálózaton jelentek meg a megjegyzések, így a nagy nyilvánosság előtti "elkövetés" ki volt zárva -, ezért a főnökség úgy döntött, hogy a cigány kultúrát bemutató tanfolyam elvégzésére kötelezi a kommentelőket, amit kimondottan csak emiatt szerveztek. Annak eldöntését, hogy ez mekkora hatást gyakorolt az érintettek romákról alkotott véleményére, az olvasókra bízom :)

A koncepció ugyanis - mint minden hasonló, cigány kultúra tanfolyamos esetben - alapvetően hibás, mert abból indul ki, hogy a romákkal szembeni előítéletek oka abban keresendő, hogy a magyarok nem ismerik a cigány nép történelmét, szokásait és értékrendjét, ám ha ezt bemutatjuk nekik, akkor ez majd szép lassan megváltozik. Ez azonban egy nyilvánvalóan téves feltevés, ugyanis a romákról a legtöbbünkben élő rossz vélemény oka abban keresendő, hogy a cigány népesség nagyon jelentős hányada még a legalapvetőbb együttélési normákat sem tartja be, és amíg ez nem változik, addig az előítéletek is maradnak, ez törvényszerű. Tehát a kulturális kurzussal való kezelés olyan, mintha a csonttörést gipszelés helyett orrcseppekkel próbálnánk gyógyítani.

Vannak természetesen rendes, dolgos cigányok is, akiket ugyanúgy sújtanak az előítéletek, a liberális jogvédők is rendszerint ezzel a kétségtelen ténnyel érvelnek a témában, én azonban ezért a helyzetért is a cigányság igen nagy, teljesen összeférhetetlenül viselkedő, deviáns részét teszem felelőssé, hiszen az előítélet, mint a romákra vonatkozó, kétségtelenül általánosító, negatív vélemény kialakulása az ő viselkedésüknek köszönhető, és már gyakorlatilag ott tartunk, hogy a magyar emberek - teljes joggal - félnek a cigányoktól, annyi köztük a veszélyes bűnöző, így természetes reakció, hogy minden romától - még a rendesektől is, hiszen nem tudhatják, hogy az - tartózkodnak, mert úgy érzik, a vagyonukat, nyugalmukat, testi épségüket, esetleg az életüket kockáztatják azzal, ha közel engednek magukhoz egy romát.

A világ bármely táján hasonlóan deviánsan viselkedő cigányság felelőssége, hogy ezen változtasson, és amíg ez nem történik meg, addig - természetes önvédelmi reakcióként - maradnak az előítéletek. A liberális felfogással szemben én hiszek a közösség felelősségében, ugyanis ha a romák kivetnék maguk közül a deviánsan viselkedő társaikat, akkor a probléma nagy része már meg is lenne oldva, ám amíg a cigány kisgyerekek jelentős része az uzsorásokat és egyéb gengsztereket tekinti példaképének, a szüleik pedig a tanáron kérik számon, ha a gyerekük rossz jegyet kapott, ahelyett, hogy tanulásra ösztönöznék a csemetéjüket, és a lopás, valamint a segélyeken élősködés, csalással történő leszázalékoltatás és egyéb, a romák körében népszerű megélhetési formák - más népektől eltérően - nem számítanak szégyennek a cigány közösség értékrendjében, addig nagyon távol vagyunk a megoldástól. Tömhetjük hát őket adófizetői pénzzel, téphetjük a szánkat antirasszista szólamokkal, szervezhetünk roma kultúrát népszerűsítő tanfolyamokat, hegedülhet nekünk mindennap Mága Zoltán a tévében, és beültethetjük a - természetes folyamatok következtében létrejött - gettóiskolák roma tanulóit a magyar osztályokba, amíg a cigányság értékrendje és gondolkodása alapvetően nem változik, addig a kérdés megoldatlan marad. Pedig már a huszonnegyedik órában járunk.