Persze a szándék nem maradhatott büntetlen. Alig tették a lábukat a fiatalok a Szent László térre, azonnal igazoltatták őket, majd autóba tuszkolva a csendőrségre szállították kettőjüket. Ott kisilabizálták a szöveget, majd közölték a fiatalokkal, hogy nincsen semmi gond, ők csak ellenőrizték nincsenek-e tiltott önkényuralmi jelképek, vagy rasszista (!) kitételek a molinóra felírva, s mivel ilyesmit nem találtak, elnézést kértek, majd kávéval kínálták a két fiatalt. Ezek után visszakapták a molinót és szabadon távozhattak. Ők azonnal visszamentek a főtérre, ahol javában zajlott a bitorlók ünnepsége. A tömeg közé vegyülve, a csendőrök ismét csak igazoltatták őket, majd rövid egyeztetés után tovább engedték őket. Végre sikerült kifeszíteniük a molinót, amit a tömeg először értetlenül nézegetett, értelmezni próbált - minden bizonnyal kínos lehetett nekik a szembesítés - persze rögtön a magyar felirat bántotta egyesek szemét. A vakuk és kamerák kereszttüzében aztán leesett valamelyik bősz hazafinak a tantusz, és lökdösődni, kiabálni kezdtek, majd az egyik bátor megszállópalánta kicsit túl messze mehetett el, mivel az egyik magyar fiatal egy becsületeset bemázolt neki, amitől az kifeküdt. Ekkorra a tömegben lincshangulat alakult ki, a további tettlegességet a csendőrök akadályozták meg, akik védőkordont vontak a fiatalok köré, és kikísérték őket a tér szélén álló autójukig, mondván jobb, ha most már mennek, mielőtt bajuk esik. A SRI (a román titkosszolgálat, a Securitate utóda) helyszínen levő tagjai lázasan fotóztak, telefonáltak és jegyzeteltek, persze a rájuk irányuló fényképezőgépeknek nem örültek nagyon...

Hát így zajlott le december elseje Szent László városában. Néhány bátor ember helyrehozta azt a mérhetetlen erkölcsi kárt, amit a helyi RMDSZ-korifeusok (Bíró Rozália volt alpolgármester, és Szabó Ödön az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke) okoztak azzal, hogy minden évben elmentek erre a számunkra oly gyászos "ünnepségre" és szembe köpve minden magyar embert koszorúztak Erdély és Partium elrablása napján. A fent említett két díszpinty most a bukaresti parlamentbe készül, és a "Mindig a magyarokért" végtelenül aljas és pofátlan szlogenével kampányolnak - és minden bizonnyal eljutnak oda, ahová valóak... A történet főszereplői pedig nem kampányolnak senkinek, csak lelkiismeretük szavára hallgattak. Micsoda különbség...

P.S: A képeken a molinó kifeszítésének pillanata, valamint egy, a kamera elől menekülő román titkosrendőr látható.