Olvasónk írása:
Sziasztok, Kurucok!
Mint gyakori olvasótok, én is szívesen kommentálok és olvasom a hozzászólásokat a cikkek alatt. Észrevettem az utóbbi időben, hogy sokan előszeretettel különböző, erősen durva szavakkal ostorozzák a keresztény vallást. Nem ritkán látni olyan megjegyzéseket, hogy a kereszténység a magyarság vesztét okozza, hiba volt felvenni, vissza kell térni az ősmagyar valláshoz stb. Lehet, elfogult leszek, mivel hívő vagyok, így más szemmel látom a dolgokat, mint a nem hívők. Menjünk szépen sorjában!
Az ún. ősmagyar vallás. Egyre elterjedtebb jelenség a nemzeti oldalon, hogy vissza kellene hozzá térni, mert ez a mi igazi vallásunk. A baj viszont az, hogy őseink hitvilágáról vajmi kevés információ maradt fenn, és csak feltételezni tudunk róla egyet s mást. Más népek szerencsésebb helyzetben vannak, lásd görög, római, germán mitológia. Mindezek ellenére mégsem látjuk azt, hogy mondjuk az olaszok Jupiternek mutatnának be áldozatot egy szertartás folyamán, vagy éppen a görögök Zeusznak építenének templomokat. Az ősi mitológiát valóban kutatni kell, és büszkének kell rá lenni, mert az is kultúránk része, de visszatérni rá értelmetlen, és történelmünk, történelmi hőseink harcának, áldozatának megszégyenítése is lenne egyben.
A magyar vallásról dr. Kiszely István: A magyar nép őstörténete c. könyvből egy érdekes gondolat: "Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradtak fenn ősi magyar istennevek? Azért, mert ilyenek soha nem voltak. A magyarok ősei egyistenhívők voltak, egy Istent imádtak, a világegyetem teremtőjét, vagy ahogyan azt Anonymus nevezi: "a mindenek Urát". Egyedül hozzá fohászkodtak és csak neki mutattak be áldozatokat."
Őseink a fellelhető adatok szerint nem voltak a szó klasszikus értelmében pogányok (többistenhívők, bálványimádók stb.), vallásuk monoteista (egyistenhívő) volt.
Vagy álljon itt Szálasi gondolata: "Meg vagyunk győződve arról, hogy a turáni egyistenhit valamikor megtette kötelességét, mikor őseink erkölcsi életének gyönyörű törvényeit megadta. Kötelességét teljesítette, az új korszakban új hivatása már nincs. Meg vagyunk győződve, hogy Krisztus Urunk azért jutott el közénk olyan könnyen, mert éppen a Fehér Ló taposta előtte a magyarság erkölcsi életében az utat. Mi nem voltunk pogányok őseink erkölcseiben, nem leszünk pogányok ivadékaikban még akkor sem, ha olyan nagyon szeretnék ezt a tényleg pogány túloldalon."

Nem sokan tudják azt sem, hogy őseink nagy valószínűséggel találkoztak a kereszténységgel és fokozatosan vették is át. Őseink a kaukázusi tartózkodásuk során bizonyára kapcsolatba kerültek az örményekkel, akiknél az új vallás már a 3. századtól államvallás. Továbbá, a kereszt jelét ott találjuk a honfoglalás kori bezdédi tarsolylemezen, a honfoglalás kori nők nyakában bizánci kereszt formájában és a szabadkai magyar temetőből származó öv csatján is. De vehetjük akár a Cirill és Metód-legendákat is, ahol a magyarokat úgy mutatják be, akik ismerik a keresztény vallást. Vagy éppen Bulcsú, Gyula, Géza megkeresztelkedését is Konstantinápolyban. Ebből következtethető az, hogy az ősi vallásba fokozatosan olvasztottuk be az új vallást, és az ezredfordulóhoz érkezve gyakorlatilag már csak rítust és nem egész vallást váltottunk, ami lényege volt az "európai integrációnknak".
Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy a kereszténység kiirtotta az ősi vallást. Világszerte tapasztalható, hogy egyes népcsoportoknál megmaradtak az ősi szokások is, mert azok nem ellenkeztek az új vallás tanaival és tovább élnek vele párhuzamosan. Pont ettől egyetemes az egyház, többek közt. Elég csak a különböző ünnepekre, népszokásokra gondolni.
A kereszténység végig kísérte népünk történelmét. Akik ezt kétségbe vonják, azok őseink, többek közt Szent István királyunk örökségét szégyenítik meg. Európa keresztény, és tény, hogy ennek zászlaja alatt már nem egyszer egyesültek a különböző nemzetek fiai. Aktuális ez most, főleg a nándorfehérvári diadal évfordulója kapcsán. Hunyadi a keresztény Magyar Királyságot és Európát védte a hódító iszlámmal szemben. Sikerrel, amiért kontinensszerte tisztelték őt és tisztelik a mai napig. A Nyugat nem állt ki mellettünk? Kapisztrán János például több ezer toborzott kereszténnyel segítette a nándorfehérvári diadalt. Mátyás seregében is rengeteg náció harcolt, vagy a végvári ütközetek során is. Buda véletlenül nem nyugati segítséggel szabadult fel? Igaz, kevésbé magyart érintő jelentős történelmi események, mint a keresztes háborúk vagy Martell Károly győzelme az iszlám felett, mind az "új vallásnak" köszönhető.

Mindezen dicső tett, győzelem ellenére mára egyre népszerűbb vallásunk gyalázása, megszentségtelenítése. Ahogy Szent Pál apostol írja: "Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak".
Másik, számomra felfoghatatlan és megbotránkoztató dolog, hogy sok, magát nemzetvédő nagy hazafinak tartó egyre nyitottabb az iszlám felé, mégpedig olyan indokkal, hogy a kereszténység "judeo vallás", cionista érdekei vannak stb., és az iszlám az egyetlen erő a cionizmus ellen. Ez egy vicc, egy olyan vallás, ami ellen évszázadokig harcoltunk, egy olyan vallás, ami magyarok ezreinek haláláért felelős, ami ma az európaiság egyik szétrombolója, aminek zászlaja alatt harcolók meggyalázzák ellenségüket (lásd, szíriai események) akik annak ellenére, hogy Jézust prófétaként ismerik el, mégsem ismernek el más vallást. Egy tőlünk abszolút idegen, hódító, barbár vallás véletlenül sem szolgálja a magyarság ügyét. Ha valaki meg sáriát akar Magyarországon meghonosítani, csak gratulálni tudok.
Tény, az egyház már egy ideje veszít hiteléből, és sokan közülük valóban a cionizmus szolgálatában állnak valószínűleg, de ne hagyatkozzunk csak az uszító média hangjára. Inkább olvassunk Prohászka Ottokárt, Bangha Bélát, járjunk utána, mennyi igaz keresztény bíboros, érsek, pap áll még ki az igazság mellett. A cionista felső vezetésnek éppen ez a célja, hogy minden európaitól forduljunk el, hogy aztán semmibe se tudjunk kapaszkodni már. Ennek egyik eszközeként pedig saját kreálmányú ideológiákat, dogmákat hoz létre, ami első hallásra jól zeng az ellenálló füleknek, amit a tudatlan, de buzgó hazafi gyomra aztán be is fogad, és oda jutunk, hogy valaki szidja a zsidót, de a kereszténység elleni vak gyűlöletében maga is zsidó forrásokból indul ki!
Erre nagyon kell figyelni, hiszen az őshonos európai nemzetek közt nincs igazán más összetartó erő, mint a keresztény vallás. Más nyelven beszélünk, mások a szokásaink, de hitünk, Istenünk és ellenségünk közös. Erre kell hagyatkozni, erre kell építkezni, mert csak közös erővel tudunk sikeresen fellépni az elnyomás ellen.
Előszeretettel dobálóznak egyesek olyan szavakkal, hogy talmudista-judeo-szír-teuton, meg én nem tudom, milyen babona a kereszténység. Sok tudatlan ember meg el is hiszi, mert milyen jó, tudományosnak és komoly "érvrendszernek" tűnik, ha sok bombasztikus jelzőt egymással összekapcsolunk és mikor kimondjuk, gyakorlatilag elkápráztatjuk a tudatlan illetőt. Sokan egyszerűen a mai zsidóság ellen ébredt ellenszenvet akarják ügyes fogással kihasználni a kereszténység leszólására.
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, nyissuk ki a szemünket, találjuk meg hitünket, Istenünket és küzdjünk egy olyan Európáért, amilyenért őseink a vérüket adták!
"Midőn valaki szapulja keresztény hitünket, nem tehetünk mást, mint kardot rántunk, s oly mélyre döfjük a hasába, amennyire csak tudjuk."
IX. (Szent) Lajos
Tóth László