Van Magyar Jövő!

Minden ellenkező híreszteléssel szemben kijelenthetem, hogy a mai fiatalok döntő többsége tisztességes, emberi szót szomjazó, rendes magyar hazafi.

Igenis imádják hazájukat, rajonganak nemzeti hőseinkért, nyílt, őszinte szemekkel figyelnek a történelemórákon, ha a tanár le tudja a figyelmüket kötni! Ehhez még olykor hozzáteszik azt is, „olvastam tanár urat a kuruc.infón vagy valamelyik nemzeti radikális hírportálon.”

No, ez a kijelentés nem biztos hogy minden iskolai vezetés előtt jó ajánlólevél volna, de ez engem nem érdekel, dolgozatírás előtt már szállóigévé vált egyik kedves osztályomban a következő mondat: „Nem kell félni, nem fog fájni!” És elhangzásakor kitör az össznépi röhej!

A jövő reményei igenis ők, nem pedig a gyáva, konformista 30-as és 40-es korosztály. Ezek a gyerekek még tiszták, önzetlenek, bármit megtennének Magyarországért. Közös felelősségünk, hogy ne hagyjuk elkallódni őket!

Lipusz Zsolt
középiskolai tanár

Pár napja terelgette 3 csodálatos, egészséges gyermekeit egy anyuka. Megszólítottam tolakodásmentesen és gratuláltam...
Ma meg lementem a boltba és egy apuka 2 eleven gyerkőccel.... Kezet fogtunk, és neki is gratuláltam.

A húszas években alig volt 10 alatti magyar gyermekáldás. Drága édesanyámék és édesapámék is e szám körül születtek. Többnyire nyomor, nélkülözés, háború – és mégis felnőttek egészségben, tisztességben.
Ez csak egy vélemény, nem tudom más családoknál hogy volt akkoriban, de valami működhetett a magyarban akkor még....
Körül kéne járni ezt a témát, mert ránk telepednek a purdépatkányok egészen...

üdv