Bár a Magyar Gárdát egyfolytában fasisztázzák, azért elmentünk, hogy mi is ott legyünk. Azonban örömmel tapasztaltuk, hogy amikor felértünk, sõt, már az oda vezetõ úton is az emberek tapsoltak, és örömüket fejezték ki jelenlétünk okán. Senki nem érezte, hogy félnivalója lenne, sõt, nagyon sokan álltak mellénk fényképezkedni. Nagyon sok székely a Jó Isten áldását kérte, hogy legyen erõnk és kitartásunk az úton, amelyen a Gárda elindult.

A legfelemelõbb pillanat talán mégis az volt, amikor beolvasták, hogy megékezett a Magyar Gárda. Na ekkor tapsolták ám az emberek igazán. A dolog érdekessége, hogy mostanában az "antifák" lépten-nyomon hangsúlyozzák, hogy õk mekkora nagy magyarok, mi meg a nácik, csõcselék, stb...

Mégsem láttunk ott senkit, akik pl. a Hollán Ernõ utcában nyomultak transzparenseikkel, nem láttuk Kolompárt sem (hál' Istennek). Ezek szerint ha õk a magyarok, akkor a csíksomlyói nyeregben összegyûlt közel egymillió ember vajon minek számít az õ szemükben? Lehet, hogy ennyi újnyilas és fasiszta lenne, akik évrõl-évre elzarándokolnak ide? Még az is lehet, hiszen magyar zászlókkal jöttek, sõt rengeteg Árpád-házi lobogó is volt (szemben az MTI jelentésével: néhány).

Azonban a helyzet inkább az, hogy mi magyarok gyûltünk össze egy közös istentiszteletre.

Kolompár azt találta mondani, hogy az egyenruha félelmet kelt. Néhány fénykép bizonyítja, hogy nem csak mi voltunk egyenruhában. Hát szégyellje el magát minden "antifa", mert folyamatosan hazudnak az embereknek.

Másnap elmentünk Gyimesbükkre, az ezeréves határra, és részt vettünk a felújított bakterház felszentelésén, ahol ismét rengeteg magyar volt. Ott sem voltak "antifák". Nekik nem fontos az ország sorsa...

A TÖBBSÉGNEK azonban igen.