Olvasó: buddhista szentély kerül egyik fővárosi műemlék-templomunk oltára helyére
2008-05-19. 15:49

Történt a minap, hogy a budapesti belvárosban sétálva, a Rákóczi úton pillantottam meg a házak között egy keresztet viselő tornyot, egészen pontosan az 57. szám alatt, a Luther-udvar épületén belül. Mivel ismerem a fővárost, azon belül keresztény templomainkat is, zavarba ejtett, hogy erről az épületről keveset tudok. Hazaérve utánanéztem a Luther-ház történetének és megdöbbentett, hogy mennyire elbánt a "történelem" ezzel a csodás épülettel.

Idéznék az Evangélikus Élet 2003/48-as számából:

"Újdonsült kerületi lakosként szeretném felhívni a figyelmet egy bizonyára nem sokak által ismert épületre, a Luther-házra s az udvarán szomorúan megbújó evangélikus templomra. Ha valaki kerületünk utcáit rója, talán nem is tudja, hogy a Rákóczi út 57. alatt található Luther-házat miért hívják éppen így, és bizonyára azt sem tudja, hogy az udvarban egy monumentális, műemlék (!) evangélikus templom található. Ennek a templomnak a bejárata az a nagy, széles, boltíves kapu, mely fölött Luther, a reformátor szobra ékesíti a homlokzatot.

A Luther-ház és a templom eredetéről mindenképpen érdemes tudni, hogy a 19. század második felében építette a hatezres lélekszámú Budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség, mely ebben a formában 1862 óta létezik (sajnos ma már csak néhány száz tagja van).

A körülbelül százötven lakást és negyven egyéb ingatlant magában foglaló épületegyüttest azért emelték, hogy a későbbi gyülekezet fenn tudja tartani a templomot és saját magát. Az udvarban található a régi szlovák evangélikus iskola épülete is, melyben 1925-ig folyt az oktatás. Terveztek egy idősek számára készülő szeretetotthont is, ahol a kerület idős lakosai tölthették volna el hátralévő éveiket. Ennek eredményeképp egy igen impozáns, neoromán stílusú épület készült el Schweiger Gyula műépítész tervei alapján 1893–94-ben. Az építtetés költségei azonban óriásiak voltak, ezért az egyházközség szerződést kötött az építő vállalkozóval, miszerint hatvan évre odaadja neki használatra. Az épület hasznosítási jogának 1952. május 1-jén kellett volna visszakerülnie az egyházközség birtokába, ám még ez év elején államosították az egész ingatlant. A templom sorsa ettől kezdve megpecsételődött. Az egyházközség 1965-ben Budapest második legnagyobb evangélikus templomának eladására kényszerült.

A templom ma üresen áll. Volt már benne „Tudomány és technika háza", kereskedelmi célokat is szolgált, de sajnos a szerencsejáték-ipar sem kerülte el. A pénz érdekeinek mindent alávető tulajdonosokat semmi nem érdekelte az épület múltjával kapcsolatban. Ma ismét új tulajdonosra vár.
A közel ezer férőhelyes templom ma is műemléki védelem alatt áll. Örömteli lenne, ha oly sok hányattatás után visszakerülne eredeti tulajdonosához, visszakapná műemlék mivoltához tartozó rendeltetését, és újra kerületünk és Budapest díszévé, az imádság, a békesség, az áldás színterévé válhatna."

Ezt már én egészíteném ki azzal, hogy nem vált, hiszen ma harcművészeti központ működik a templom falain belül. A Butokugan nevű központ vezetői szerint remek az ódon épület hangulata a sport műveléséhez, a cél, hogy a látogatók átéljék a keleti kultúra és harci művészetek szellemiségét - mindezt egy közép-európai keresztény templom falain belül. Nem mellékesen pedig a régi oltár helyén buddhista szentélyt alakítottak ki/fognak kialakítani.

Valószínűleg nem feltétlenül a harcművészek tehetnek arról, hogy az épület nívója ide süllyedt, hanem leginkább azok, akik hagyták, hogy Budapest második legnagyobb evangélikus temploma a XXI. század martaléka legyen. Felhozzuk Amerikát, Angliát példának, ahol templomokat kénytelenek eladni az egyházak, mert nem tudják fenntartani az épületeket, ahol aztán jobb esetben könyvtárak, rosszabb esetben kocsmák, kaszinók, milliomosok magánlakásai keletkeznek, de nekünk sem kell messze menni, ha a saját szemünkkel akarjuk látni a keresztény kultúra sárba tiprását - és ez esetben úgy gondolom, a magasabb rendű erkölcsi elvek miatt tekintsünk el a szlovák kisebbségi vonatkozástól.

Üdv: Vérthessy