Olvasó az amcsi-orosz szembenállásról
2008-09-06. 14:34

S azt mondják még , hogy a történelem nem ismétli önmagát! A BBC-n folyamatosan végigkísérem az orosz-grúz válságot. A Rádió 4-en a riporter feltett egy kérdést az angol külügyi államtitkárnak (David Milibdan, aki éppen aznap sebtiben utazott Ukrajnába, miért pont oda, azt ugyebár mondani sem kell, hiszen ezt már jó néhányszor megírtatok. Mehetett volna Lettországba vagy más Balti országba), hogy miért csodálkozik Moszkva magatartásán:" El tudja képzelni Washington reakcióját, abban az esetben, ha Mexikó csatlakozna egy orosz katonai szervezethez?"

Akkor esett le, a tantusz, hogy az egész szituáció kísértetiesen hasonlít az 1962-es kubai rakétaválsághoz. A helyzet most pont a fordítottja, és az egész nyugati világ csodálkozik az Ivánék reakcióján. Az előzményeket tudjuk. Kuba belép a keleti blokkba. USA hisztizik. (Most Bush hívta meg Grúziát és Ukrajnát a NATO-ba). Utána rakéták kerülnek Kubába. Amerika blokád alá fogta a szigetországot. Zárójelben jegyezném meg, hogy mind a mai napig tart. (Most ugyebár, a lengyelek megkapták a rakétavédelmi rendszert, s a fantáziára lehet bízni, hogy még mik nem kerülnek oda). Akkor ez a mérges szituáció, majdnem a 3. világháborúhoz vezetett.

Most is efelé tendálunk, s most az orosz nem rest odacsapni. S már megint Európa fog lángba borulni. A Busht irányító lobbinak ez nem is jönne rosszul, hogy egy kissé meg jobban ritkuljon az európai fehér lakosság. Hiszen egyre jobban erősödik az a fene kártékony nacionalizmus. S így ők még nyugodtabban tudjanak majd áttelepülni mindenestől Magyarországra. Nekünk ebből mi fog jutni, senkinek sem kell ecsetelnem. Amit Tomcat is írt, hogy tőlünk mi az ami feltétlen kell. Termőföld, édesvíz.

Minden kuruc.info-t olvasónak feltétlen el kell olvasnia három hiánypótló könyvet: Z Kárpát Dánieltől a Gének harca, (e könyv után meg ajánlatos megnézni a Legenda vagyok című filmet! A többit meg elképzelni.) és a Háborúk a vízért a XXI. században, valamint Molnár Tamás könyvét a Polgárhaború-t. S ha Fletó meg Viktorka harmadannyiban lenne annyira nacionalista, mint Putyin (a drága jó példakép), akkor mi már rég máshol tartanánk. Egy biztos valahova csatlakoznunk kell, úgy hogy megmaradjunk. Valahogy mi mindig a rossz oldalt "szoktuk" választani. Egy hét elteltével az oroszokat tovább idegesítik. Hadihajók a Fekete-tengeren, meg Dick Chaney látogatásai. Az az érzésem, mintha ezek az amerikai majmok csak arra várnának, hogy Putyinék mikor lőnek már oda, hogy végre nekiláthassunk mindennek.

Kitartás! Adjon Isten Szebb Jövőt!

Szilárd