Nyílt levél Garamvölgyinek: ismerjék be, hogy hazudtak!
2008-09-09. 19:27

Tisztelt Garamvölgyi László Ezredes Úr!
 
Mivel Ezredes úr leveleimre - nyilván sokrétű elfoglaltságai miatt - nem válaszol, kénytelen vagyok a nyílt levél formáját választani. Már csak azért is, mert mondanivalóm nem kettőnk dialógusának szól, hanem az egész ország, bármely párthoz vagy érdekközösséghez tartozó ember számára fontos információkat tartalmaz.

A Magyar Rendőrség a lassan  két évvel ezelőtti szégyenletes viselkedésmódja mindenki, minden magyar állampolgár számára veszélyt jelent, bárkit jogtalanul megbilincselhetnek, térdepeltethetnek és még sorolhatnám a borzalmakat, de ennek már irodalma van, teljes dokumentáció készült róla, így feleslegesnek tekintem.
 
Ezen cikk alapján felhívom Ezredes úr figyelmét arra, hogy a szégyenletes rendőri brutalitással végrehajtott, minden valós okot és demokratikus alapot nélkülöző beavatkozás folytán a bíróságok több  esetben  a Magyar Rendőrséget elmarasztalták. Mindez megtörténhetett azután, hogy Ön Ezredes Úr és akkori főnökei (Gergényi és mások) váltig azt állították, hogy minden a legdemokratikusabb módon és az előírásoknak (sic.) megfelelően, szakmailag helyesen zajlott le. Érdekes epizód volt a "vipera" használatának tagadása, bár minden képen látható volt és a verőlegények alaposan be is vetették. Nos, Ezredes úr, talán eljött annak az ideje, hogy Ön is beismerje, hogy akkor bizony valótlanságokat állítottak! (Tudatosan hazudtak.) Ha ez elmarad, akkor az ön egyenruháján is erős foltok keletkeznek, valamint fel kell tenni a kérdést, valójában ki hibázott, a Rendőrség vagy a Bíróság?
 
A kérdés nyilván költői, mert a sorozatos bírósági elmarasztalások és az áldozatoknak megítélt kártalanítási összegek magukért beszélnek. Minket, szürke, de választó polgárokat igen érdekel az is, hogy a magukból kivetkezett brutális verőlegények ugyan még mindig a Rendőrség kötelékében szolgálnak-e, és ha igen, akkor most mire készülnek őket bevetni?

Az idősebb emberekben szomorú emlékek ébrednek a megélt különböző diktatúrákból, a kitelepítések idejéből éppúgy, mint a nyilas terror korszakából. Ideje lenne annak, hogy a Magyar Rendőrség normális feladatának megfelelően az adófizető polgárok védelmét lássa el és nem politikai terror és elnyomás eszközévé váljék. Elhallgatásokkal, a bűnösök meg nem nevezésével nem a magyar népet szolgálják, de különösen nem felelnek meg a rendőrségi kocsikra felfestett feladatuknak: ŐRZÜNK ÉS VÉDÜNK.
 
Bízom abban, hogy hamarosan bekövetkezik a teljes körű számonkérés, valamint az összes bűnös, egyenruhát viselők vagy civil ruhában fellépők egyaránt való felelősségre vonása. Ennyivel tartozunk a becsületünknek, 1956 szellemének, a kivégzetteknek és az 50. évfordulón megsebzetteknek, szemük világát vesztetteknek.

Tisztelettel várom válaszát, amelyet remélhetőleg Ön is a nyilvánosság tudomására fog hozni.
 
Kiváló tisztelettel:

Kenessey Csaba
FÚSZ újságíró
a MVSZ Svájci Tanácsa főtitkára
Nemzetőr tiszt
hivatásos magyar