Gigantoszauruszok kései utódai volnánk? (Olvasói levél) + egy válasz
2008-09-16. 19:01
A magyar nép, és ezalatt én csak és csakis a magyar etnikumot értem (semmi cigány, semmi zsidó!) egy keményen elfajzott emberfajta, melyben teljesen kiveszett az önvédelmi reflex, mely a békét keresi akkor is, ha már a hátán vágják röhögve a fát... vagy - lehet, hogy egyszerűen annyira gyáva lett, hogy inkább megmagyarázza magának, hogy messze van még a nyaktiló, semmint, hogy keményen pofán vágná egyre szaporodó ellenségeit.
Mert azok bizony szaporodnak. Ott terjed legjobban a fekély, ahol gyenge az immunrendszer. A magyar etnikum immunrendszere pedig gyakorlatilag nulla. A fekély viszont burjánzik és sokszínű.
Zsidó, cigány, tót, oláh és szerb - mind arról álmodozik, hogy ez a gyenge, az el nem követett bűnökért is bocsánatot kérő, az ellenségeit a testvérénél jobban becsülő, létjogosultságát e világban már rég meghaladott nép (magyar etnikum) távozzon ezen árnyékvilágból.
A magyar nép hagyja, hogy mindenét elvegyék. Mintegy 85 esztendő kevés volt ahhoz, hogy elrabolt országát visszaszerezze, sőt, még arra sem tellett, hogy kiálljon a gúnyhatár mögé került testvérei érdekében. Még olyan is van – e nép öngyilkos bódulatából adódóan –, aki a magyarországi országrabló cionista zsidókat részesíti előnyben az erdélyi testvéreinkkel szemben.
Ezen elkorcsosult szellemiségű, végnapjait élő nép nevetve, és egyben mindig okoskodva, hagyja, hogy mindenét eladják, még unokái jövőjét is. Még segédkezet is ad hozzá, beszavazza a parlamentbe ellenségeit, majd teljes passzivitásával nyújt támogatást saját kifosztásához.
Hagyja, hogy a verejtékes munkájából eltartott cigányok leöljék, terrorizálják, és ahelyett, hogy gatyájukba rázná a senkiházi rablógyilkosokat, attól retteg, hogy valakik, (akik egyébként senkik!) nehogy fasisztázzák.
Nos, milyen is ez a nép? Hülye? Gyáva? Megalkuvó? Passzívan abban hisz, hogy majd csak lesz valahogy?
Hogy nem egy kemény harcos nép, mint ősapái, az bizonyos. Egyébként mindegy. Elöregedett, mint etnikum, elgyengült, betegségek gyötrik, és – úgy tűnik – megérett a halálra.
Kihalás előtt áll, mint annak idején a gigantoszauruszok, akikről egyesek azt állították, hogy azért voltak eleve pusztulásra ítélve, mert az idegrendszerük ingerszállító képessége olyan lassú volt, hogy nem vették időben észre még azt sem, ha egy vadállat leharapta a lábukat.
A magyar etnikum sem vesz észre semmit. Passzivitásával odáig megy, hogy lassan már az egész testét hagyja lerágni, és még mindig vár. Lehet, hogy már késő, és a kihalás elkerülhetetlen. És lehet, hogy nem.
(filantrop)
Kuruc Véreim!
Sajnos a látlelet, melyre reflektálok, tökéletes! Azt azonban nem szabad felednünk, hogy a magyar nemzet félévszázada vérzik. Félévszázadon keresztül ádáz harcokban, gyalázatos árulások következtében veszítette a legjobbjait. És akkor még nem beszélek a szörnyű megtorlásokról: a karóba húzástól az ÁVH-s börtönök iszonyatain túl az élethosszig tartó üldöztetésekig. Nagyon sok évszámot lehetne felsorolni, kezdve 1526-tal egészen a napjainkig.
Nem szabad felednünk azt sem, hogy miközben legjobbjaink hullottak, eközben a gyáváknak volt inkább lehetőségük arra, hogy génjeiket átörökítsék, így elsősorban azok szaporodtak, akik pincékben, sötét vermekben, odúkban bújtak meg asszonyaikkal.
Törvényszerű tehát, hogy a gyávák génjei, és nem a hősökéi öröklődtek át, mert ez utóbbiaknak erre a harcmezőkön nem volt lehetőségük!
Természetesen nem mindenki gyáva ma! - mert vannak kivételek napjainkban is.
Az ok-okozati fejtegetésem persze semmi esetre se igazolhatja a napjainkban egyre jobban tapasztalható önfeladást; mint ahogyan a nagyon alaposan felállított látlelet (melyre éppen reagálok) se elegendő önmagában a gyógyuláshoz. Tehát a látleleten és az okfejtéseken túl szükség van hatékony gyógymódra is!
Most, hogy részleteiben ismerjük a nemzetünket mételyező betegséget, és feltártuk ennek okait is, kell következnie a gyógyítás folyamatának, melyhez elengedhetetlenül szükséges a leghatékonyabb gyógymódnak a mielőbbi megkeresése. Addig kell keresnünk, míg meg nem találjuk!
Mottónk legyen ehhez: "Aki keres, az talál!"
SZEBB JÖVŐT minden igaz magyarnak!
Vattay Szabolcs
|
