Kösz, Feri! - egy erkölcsi és politikai hulla nekrológja
2008-09-17. 17:05

Feri, ütött az órád, ezt már rajtad kívül mindenki tudja, ideje hát megvonni szégyenteljes tevékenységed mérlegét. Halottakról jót vagy semmit – tartja a mondás, de te sajnos még fizikailag élsz, így nem csak (elenyésző számú) jótetteidről ejtenék szót.

Bolsevik kapcsolataidat gátlástalanul kiaknázva, köztörvényes gazdasági bűnözői múlttal a hátad mögött, pitiáner puccsal kerültél a bársonyszékbe, holott a börtön priccse járt volna neked már akkor, 2004-ben is. Azóta életfogytig tartó haszonélvezetet szereztél ez utóbbi bútordarabra, remélem, mihamarabb birtokon belülre is kerülsz!

Meghonosítottad hazánkban a gátlástalan hazudozás, a becstelen viselkedés addig nem ismert fokú és sajnos sokak számára példaértékű szokását. Nem egyedül persze, partnered volt ebben a nem kis pénzért ülepedet nyaló „politikai- és médiaelit”, akik nélkül sosem lettél volna az, aki lettél.

Nekik köszönheted, hogy trágár, nyomdafestéket nem tűrő őszödi „beszéded” idővel retorikai csimborasszóvá, igazságbeszéddé nemesült.

Kormányzásod 4 éve többet ártott hazánknak, mint bármelyik idegen agresszió a honfoglalás óta. Minden pozitív elképzelés nélküli, csak a saját zsebetek tömését szem előtt tartó uralmad címszavakban:

• az ország teljes eladósítása, kilátástalan adósságcsapdába taszítása,
• a vidéki, főleg falusi élet teljes ellehetetlenítése,
• a nemzeti vagyon áron aluli szinte teljes kiárusítása, idegen vagy haveri vevőknek,
• az egészségügy, az oktatás, a közszolgáltatások lezüllesztése, anyagi ellehetetlenítése,
• a magyar vállalkozások működési feltételeinek szándékos és aljas akadályozása, a külföldiek előnyben részesítése,
• az állami szintű korrupció világszínvonalra emelése,
• az ígért munkahelyteremtések helyett azok számának drasztikus csökkenése (kivéve az APEH ellenőrök számának többszörös szintre duzzasztását).
   

Ezek voltak a számszerűsíthető, többségükben az ÁSZ által is kifogásolt „jótetteid”.
De áldásos tevékenységed összefoglalása nem lenne teljes, ha itt befejeződne a lajstrom.

Mindenkit mindenkivel szembe próbáltál állítani, 15 millió szuverén ellenséget szerettél volna látni magad körül: 23 millió román, 2004. december 5., cigányok, arab terroristák, fasiszták, antifák.

Ha mással nem is, azzal a rémtetteddel beírtad magad a magyar történelem legsötétebb lapjaira, amikor is 2006. október 23-án fegyveres bűnöző hordával kergetted szét az ünneplő százezreket, sokuknak maradandó testi-lelki sérüléseket okozva.

Nagyon sok apolitikus polgárt tettél politizáló emberré, sokan vannak, akik eddig, beletörődtek sorsukba, a te tenyérbemászó pofátlan viselkedésedet már nem hagyhatták szó – néha tettek – nélkül, és spontán aktivizálódtak.

Új, a te kvalitásaidhoz igazodó koordinátarendszer lett szükséges az emberi-politikusi tulajdonságok leírására, ebben az eltorzított rendszerben pedig az előtted etalonnak számító gyűlöletes figurák is úriemberekké, de legalábbis hozzád képest azokká váltak a emlékeinkben. Gondolj csak két bolsi elődödre, a Pufajkásra és a D-209-re!

Nem maradt nyom nélkül létezésed még emberi kapcsolatainkban sem.

A te megítélésed, időnként trágár (egyébként jogos) szidalmazásod, ennek esetleges nem tolerálása emberi kapcsolatok alakulásába is beleszólt, elég, ha saját környezetem átrendeződését veszem alapul. Kiszűrődött a férgese, ezt neked köszönhetem, Feri!

Akaratod ellenére egyetlen pozitívum köthető a nevedhez: felébresztetted a nemzet öntudatát, az undorító lényed iránti megvetés és önvédelmi reflexeink összekovácsolták a magyarság fennmaradásáért felelősséget érző és azért tenni is akaró hazafiakat, lárvaképű Szilvásy és Drazsé haverjaid minden igyekezete ellenére.

Egy nekrológba illik valamiféle irodalmi idézetet illeszteni, de ne reménykedj Wass Albert gyönyörű soraiban. Jó lesz neked Lőwy Árpádtól ez a versszak:

Ha jő a halál jöjjön! Mit nekem!
Míg nemzetem lesz, megmarad nevem.
Barátaim, kiket szerettem én:
Piramist szarnak sírom tetején!

Példát vehetnél tanítómesteredről, a nagy sakkozó hírében álló Csermanek elvtársról: kezdő szint felett már nem illik mattot kapni, ha látja az ember az elkerülhetetlen megszégyenülést, feladja a játékos a kilátástalan küzdelmet.

Azt javaslom hát, vedd célba a Sándor Palotát, de vigyél magaddal egy méretes kötelet a hónod alatt! Az se baj, ha útközben felkötöd magad egy fára, vagy lámpaoszlopra, nehogy úgy járj, mint a Kárpátok géniusza, mert a bűnlajstromod már nem marad el tőle!

Pesti Kornél