Olvasónk Nyakó viselt dolgairól
2008-09-17. 17:43

Tisztelt Szerkesztőség!

Csak néhány kiegészítés arról a Nyakó Istvánról, aki szerint hogy ha szavazásra akarják rávenni az embereket, ellenségeket KELL keresni, ha nincs, akkor démonizálni KELL valakit.

Pártjában használatos becenevén Nyaki, miután hatalmas nehézségek árán sikerült leérettségiztetni egy apró borsodi városka (Edelény) NB/III-as szintű középiskolájában, még a végkimúlás előtti tanácsi apparátusban kezdte karrierjét.

Bizonyára gyorsan megszerezte a szükséges tapasztalatokat, mert alig húsz-egynéhány évesen már körjegyzői feladatokkal bízták meg (mely munkakör alapvető feltétele a jogi, vagy közigazgatási diploma) az elvtelen-társak. Ezzel párhuzamosan, jó potentátati jóvoltából, (naná, az őt világra hozó anyja, Nyulásziné, a gengszterváltás óta kigolyózhatatlan a helyi közgyűlésből), hol a városi, hol a megyei közgyűlésben (is) koptatta a padot, miközben alelnöke, később első embere lett a Maszop szabadcsapatának, a Fiatal Baloldalnak.

1997-ben a véletlennek köszönhetően (egy képviselő baleset következtében bekövetkezett halála okán) listáról bekerült a parlamentbe, ahol, annak ellenére, hogy nem igen szaggatta az istrángot, sikerült éveken át beseggelnie. Sőt, az egyik ciklusban ezt annyira megfejelte, hogy feleségével (Nagy Nóra, Medgyessy Péter, egykori elhíresült Tízek Társaságának egyik prominense) együtt nyomogatták (vagy nem) a gombokat, közben gondosan ügyelve arra, hogy a képviselők lakhatási és utazási költségtérítését külön-külön vegyék fel, noha a gyakorlatban házasok voltak.

Még arra is figyelt, hogy az állandó lakhelye és a munka(?)helye közötti távolságot kicsit megnövelje, így lett a Bp-Miskolc távolság 176 helyett 200- n túli. Bár az őt erről faggató újságírói kérdésre azt válaszolta: nagy a választói körzete, ezt némileg árnyalja az a körülmény, hogy Nyakit főleg kiemelt rendezvények, szalagátvágások, stb., de elsősorban választások előtt szokták (élőben) látni, és ezt még az sem befolyásolja, hogy önmagát szanticskai lakosként aposztrofálja. A '90-es évek elején valóban halálra ítélt parányi település, Szanticska feltámasztója egyébiránt az egykor mindig pisztollyal közlekedő, rettenthetetlen kommunista, volt leninvárosi munkásőr-komisszár, bizonyos Pál István...

A talpig (azon felül kevésbé) becsületes ifjú titánnak még arra is maradt ereje, és ideje, (egy újságcikkben nem is tagadta), hogy a 2002-es forró prágai ősz során ellátogasson, mi több, élvezettel részt vegyen a globalizációellenes utcai megmozdulásokon, majd mindezek után hitet tett Magyarország EU-csatlakozása mellett, hogy aztán, mindezt megfejelve, 2006 őszén habzó szájjal tiltakozzon a „csőcselék” kormányellenes megmozdulásaira reagálva, elismerve a rendőri szervek „szakszerű beavatkozását”.

Ezek mellett elhanyagolható mellékszál, hogy a mai napig nem rendezte becsületbeli adósságát annak a képviselőnek özvegyével szemben, akinek a helyét elfoglalta, és akinek anno, gentlemanként megígérte, hogy csupán a képviselői végkielégítés időarányos összegére tart (majd) igényt, a többit átadja az özvegy családjának.

Persze, amilyen a párt, olyan a szóvivő. Nyitott, hajlékony gerinccel született. Nyomorék. Ideje lenne már végre oda ültetni, ahová való(k). Tolószékbe. Vagy máshová!

Üdvözlettel: Vlagyimir Nyikolajevics Glett kalinyingrádi lakos