Még meg sem írta Bayer Zsolt Ungár András, mint „nagy magyar hazafi” nekrológját, Schmidt Máriát máris hírbe hozták Gerő Andrással. De Andrásai előtt Máriának nem ez volt az első esete olyan férfiakkal, akik valamilyen oknál fogva csak a holokauszttal foglalkoztak. Schmidt Mária például tanítványa és szeretője volt a szintén holokauszt-kutató Ránki Györgynek, aki ösztöndíjait biztosította és akinek tulajdonképpen „szakmai” karrierjét köszönheti. Mária 1992-ben hirtelen témát és szemléletet váltott, és elkezdte a legostobább módon, nemzeti és antikommunista mázzal leöntve kikezdeni a baloldal történelmi toposzait.

A Fidesz kormányzása végére kibrusztolta számára a Terror Háza Múzeumot, ahová Mária elhozta kér legjobb házibarátját, Tallai és Kiszely Gábort. Kiszely Gábor messze földön híres volt alkoholizmusáról, és arról, hogy minden nőre erőszakosan rámászott. Identitászavarára jellemző, hogy hol hatalmas nagy Dávid-csillagot, hol keresztet visel, de mindkettőt aranyból, gyémántokkal díszítve. Kiszely – hogy Rejtő Jenőt idézzük – azonban nem ismert határokat, vagyis inkább gyakori delíriumában nem ismerte fel a határokat. A Burg Kastl-i magyar gimnáziumból azért rúgták ki, mert fajtalankodott a kertésszel, a Terror Házából pedig azért, mert megvert egy diákot a Múzeumban. Nem csoda, hisz, aki minden reggel négy unikummal kezd, s persze hogy erősnek képzeli magát. Csak azért nem lett iszonyatos sajtóbotrány ebből az esetből, mert Schmidt Máriáék megvásárolták a diákot és az iskolát.

A Múzeum másik Gáborja már valamivel közelebb van a történelemhez, mint Kiszelynk, akinek semmiféle diplomája sincs. Kiszely úgy állítja be magát, mint aki több diplomával rendelkezik, holott történelmet, irodalmat és színházelméletet csak „hallgatott” valahol a nagy Németország valamelyik egyetemén. Tallai Gábornak ugyanis már legalább van egy diplomája, igaz, csak főiskolai. Hogy ennek a Gábornak volt-e valamiféle intim kapcsolata Máriával, azt mindenki döntse el maga. A feladvány megválaszolásához annyiban szeretnék segítséget nyújtani, hogy elmondom, ez a Tallai Gábor azért került oda a múzeumba programigazgatónak és fő-történésznek, mert Máriával lakott egy házban valamikor.

A jobboldal fellegvárának tartott Terror Háza Múzeumból Tallai Gáborhoz hasonlóan havi közel egymillió forintos fizetést visz haza, mint gazdasági igazgató, Fekete Marianna, aki a jogerősen felfüggesztett börtönre ítélt fideszes Várhegyi Attila felesége. Várhegyi Attila 154 millió forintos kárt okozott Szolnok városának. Mellékbüntetésként félmillió forintot kellett fizetnie. Attila jót röhögött az egészen, fizetett és „elegánsan visszavonult” a politikától. Azóta is „nyomorognak” a feleség kis fizetéséből.

A Schmidt Mária körül zajló szerelmi történések legnagyobbika azonban az újkeletű Renáta-András párosítás. Mária maga bábáskodott a frigy körül, ő mutatta be egymásnak a szerelmeseket. Renáta, Velencei Renáta, botrányos körülmények között hagyta ott a szombathelyi televízió elnökségi székét és Szombathelyi Televízió és Rádió Kht. ügyvezető igazgatói tisztségét. Tulajdonképpen elzavarták, mert színvonaltalan műsorokat készített, és férjét, akitől később elvált, százezer forintos fizetéssel foglalkoztatta. Szombathelyről azonnal a Terror Háza Múzeumba került, mint médiaszakember. Itt ismerte meg Andrást, aki nem más, mint Simor András, a Nemzeti Bank Gyurcsány által kinevezett elnöke. Renáta és András mostanság értetlenül állnak azelőtt, hogy miért kérik egyesek számon azt, hogy András utólag javíttatta ki az Országgyűlésnek benyújtott vagyonnyilatkozatát, amikor is hirtelen a semmiből előkerült 800 millió forint. Szerintük ugyanis még ez is megengedett, nekik mindent szabad. Ugyanígy gondolkodik Schmidt Mária fia is, aki iwiw-es adatlapján egy Jézust ostorozó képet tüntet fel, ahol ő, Ungár Péter, az egyik ütlegelő.

Péter valószínűleg úgy gondolja, ez vicces, és ő még egy Jézus-ostorozást is megengedhet magának. Eliézer ben Joszif Ungár fiaként azonban, azt gondolom, az ember ilyen ízléstelenséget nem követhet el. Kérdem én, meddig mernek még elmenni és meddig játszanak a türelmünkkel Mórickáék? 

"Kedvenc" olvasmányom: Randolph L. Braham: A magyar holokauszt.

Ennek adatai között olvasom: Lektorálta Ránki György; Az előszót írta Berend T. Iván;
A fordítást az eredetivel egyeztette és szakmailag ellenőrizte: Schmidt Mária.
Hungarian translation, 1988