Olvasónk írja:
Tisztelt Kurucok!
Valószínűsíthetően szerda hajnalban ismeretlen hazafiak, megelégelve azt a mérhetetlen mennyiségű közösségi-kisebbségi jogot, melyet az elmúlt húsz esztendőben az RMDSZ töretlen, szívós, következetes, soha meg nem alkuvó munkával kiharcolt a váradi magyarságnak, mintegy segélykiáltásként a tomboló helyi Horthy-fasizmus ellen, utolsó elkeseredésében több, a város határában lévő helységnévtábla magyar feliratát a szemnek, de főleg a honfiúi szívnek igen kellemes: piros-sárga-kék színekre festettek.
Sajnálatos módon régóta tartó küzdelmük valóságos szélmalomharcnak bizonyul, hiszen magukat a sötét erők szolgálatába adott, dumnyezót nem ismerő (erdélyi) magyar ifjak újra, meg újra, a legelképesztőbb helyeken szerelnek, ragasztanak, netalán festenek magyar feliratokat, úgy mint hidak, utcanévtáblák, útjelzők stb. Pofátlanságuk és az egész magyar közösség elképesztő arcátlansága, mellyel mindenféle nyelvi, meg ki tudja még, miféle jogokat követelnek, melyek sehol máshol nem illetnek meg nemzeti közösségeket, főleg nem svédországi finneket, lausitzi szorbokat, dániai, tiroli meg belgiumi németeket stb., stb.... szóval pofátlanságuk már az egeket ostromolja.
A hatóságok is tehetetlenek. Hiába mázoltatják le önkormányzati alkalmazottakkal a magyar utcanévfeliratokat, veretik meg a fiatal táblaszerelő terroristákat, rendelik ki a kommandósokat, mit sem használ. Pedig már így is olyan jó a magyaroknak, hogy az elmúlt húsz esztendőben több mint húszezerrel csökkent a számuk csak Nagyváradon. Hát ez sem elég nekik? ...teszem fel a bátortalan költői kérdést.
Öröm az ürömben, a józanság angyali szőke hangja is megszólalt az ügyben, bizonyítva, hogy, bármily hihetetlen, de vannak rendes magyarok is, akik elismerik a többség verejtékes integráló munkáját. Következzenek tehát Bíró Rozália váradi - „rendesmagyar” - alpolgármester kapcsolódó szavai: „Nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy Nagyváradon ilyesmi előfordul, hiszen a váradiak és a Nagyváradot ismerők tudják azt, hogy itt egy olyan nyitott szellemi közösség él, amelyik a XXI. századhoz méltóan tudja elfogadni a kisebbségeket”. És ez így is van, tapasztalhatja bárki, aki a váradi önkormányzat ügyfélszolgálatán magyarul akar boldogulni – tessék csak kipróbálni!
Ezúton kívánunk tehát kétezer éves barátainknak honmentő munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget, sok papagájszín festéket és még egy annyi álmatlan, dolgos éjszakát!
Bajtársias üdvözlettel
Dzselu Romünu!
U.I.: Most már a komolyság valóságkeserű hangján: jól mutatja helyzetünk, hogy épp ebben a hónapban dózerolták le Nagyvárad utolsó előtti történelmi temetőjét, az Olaszi temetőt. Ez volt a negyedik harminc év alatt. Ez van. Fogyunk, gyengék vagyunk, rengeteg az áruló közöttünk, és módszeresen eltakarítanak mindent, ami a miénk, ami ránk emlékeztet. Helyzetjelentés Nagyváradról, 2009 nov. 25.-én.
Üdvözlettel,
Csomortányi István okl.mérnök.
Adjon az Isten szebb jövőt!
