Ennek eleven példáját láthattuk az Echo Tv-ben Bayer Zsoltnak Kubatov Gábor zsideszes pártigazgatóval kotyvasztott riportjában.

Ha a Jobbiktól végre meghívnak valakit egy műsorba, ideológiailag mindig halálos ellensége a riporter, esetleg mindjárt két és fél ellenséges, éber héber veszi körül, akik egyfolytában provokálják, vagy csak egyszerűen belé fojtják a szót. Olyan ez, mintha bátor kóbor kutyák szorítanának sarokba egy magányos macskát. (Persze Vona vagy Morvai párszor még így is alaposan a képükbe karmolt!)

Kubatov Gábor egy nemzetinek hazudott párt egyik vezetőjeként még azt sem tartotta szükségesnek, hogy idegen származásáról árulkodó családnevét magyarosítsa, ezzel szemben az egy akolból való Bayerrel hívatta meg magát némi pajtási tereferére. Bayer amúgy is különleges díszmadár: a politikai szélkakasok egészen különleges fajzata. Láthattunk már a legutóbbi időkben pálfordulásokat jobbról balra és balról jobbra, de igen ritka az efféle torziós ingaszerű fenegyerek, aki annyi ide-oda lengés után mindig ott nyugszik meg, ahol épp a legígéretesebb a karrier. Az ilyen fickó egy kaméleonhoz is hasonlatos: színe előbb vörösből zöldre váltott, míg végül sárgában állapodott meg. Ha közlekedési jelzőlámpa lenne az ilyen, hamar leselejteznék, hisz élet- és közveszélyes. De vegyük górcső alá még egyszer ezt az ominózus Kubatov-riportot, mert megéri a tanulságokért!

Egy beavatott kobra mosolyával magyarázza el a nézőknek – alaposan szájukba rágva a nehezen emészthető falatot –, hogy életbevágó fontosságú mindkét fordulóban a Zsideszre való szavazás. Mennyire fontos a Netanjahú-testvérpárt 2/3-os többsége a parlamentben, hiszen ez a rendszerváltás feltétlen feltétele!

Bingó! Valóban igaz, hogy 2/3-os többség kéne a valódi rendszerváltáshoz, csakhogy nem mindegy, melyik párté! Amit a Fidesz tett (pontosabban elmulasztott) 2006 októbere óta, azt nyilvánvalóan akkor sem tenné meg, ha 2/3-os többséghez jutna! Aki a kisebb esélyt nem használja ki, az a nagyobbat sem fogja. Főleg, ha kábítószer-függő: Likud-szenvedélybetegségben szenved! Persze Kubatov minderről hallgat, helyette – kéretlenül – történelmi szemináriumot tart nekünk: őkelme, a mi érdekünkben, végignézte az újkori történelmet, s bölcselkedve állapítja meg, hogy a Jobbikhoz hasonló radikális pártok sohasem tudtak 20%-ot meghaladó támogatottságú politikai erővé válni. Nos, ehhez mi hozzátehetjük: épp ez volt az egyik oka annak, hogy létrejöhetett az öngyilkosság-értékű kiegyezés, vagy Trianon, sőt, emiatt vesztettük el a II. világháborút is!

Ha életben akarunk maradni, akkor épp itt az ideje radikálisan hozzáfogni, hogy végre egyszer mi érjük el a 2/3-os többséget!

Azért, hogy a Fidesz ilyen vízfejű mamutpárttá válhasson, súlyos árat kellett fizetnie. (Akárcsak hajdan az MDF-nek!) Kétesebbnél kétesebb előéletű kalandorokkal hígult fel vezetősége, akiket mágnes módjára vonz a hatalmi konc, de mivel nem szeretik radikális módon nemzetüket, természetesen megmenteni sem fogják!

S ha a nemzet – csak túl késő ne legyen! – rádöbben majd hamisságukra és megvonja tőlük bizalmát; akkor marakodni kezdenek, s „felelőst keresve a kudarcért” kölcsönösen egymásra mutogatva esnek szét darabokra. (Az MDF ebben is példa!) De botcsinálta „történészünk” minderről már nem beszél (E leckénél – talán disznóinfluenza miatt – hiányzott az iskolából?)

Ő inkább vádaskodik: Szerinte 2002-ben és 2006-ban is mi, a „nemzeti radikalizmus lopta el tőlük a szavazatokat”, értsd: Mi tehetünk Gyurcsányék garázdálkodásairól! (Megáll az ész!) Szegény Zsidesz, mindjárt kicsordulnak a könnyeim! De nem a sajnálattól, hanem a röhögéstől! Mert ezen agyhalottak logikája szerint a rendszerváltás szent célja érdekében annak is kötelesek vagyunk szavazatunkkal 2/3-os többséget biztosítani, kiknek ígéreteiben joggal nem hiszünk, mert eddig sem tartották be soha. Orbán akkora szájjal ígérte meg az utcán történő rendszerváltást, hogy belefért volna egyszerre két kóser libacomb is. Miután pedig learatta a helyhatósági választások eredményeit, úgy eltűnt, mint a cigánylányok szüzessége. Nem mutatkozott a tüntetéseken, hanem hagyta, hogy a cion-bolsevik kormány tovább folytassa rendőrterrorját, és a még el nem herdált nemzetvagyon utolsó morzsáit is ellopja. (Persze neki is csurrant-cseppent, főleg az önkormányzati szintű korrupciós ügyletek során.)

Egyébként is: Minek Kubatovéknak a 2/3-os többség? Talán nem bíznak benne, hogy – amennyiben tényleg elszánnák végre maguk a rendszerváltásra – a jobbikos parlamenti frakció egyhangúlag velük szavazna?! Ezt nem gondolhatják komolyan! Nyilván Tel-Avivtól megkapták az ukázt: nemzetközi támogatásuk feltétele, hogy a Jobbik legyen számukra a mumus. Ezért aztán a pártigazgató Gyurcsányt is megszégyenítő hazudozásba kezd:

A Jobbik szerinte nem létező teljesítményeit kéri számon, és siránkozva azzal rágalmazza meg, hogy az EP-választások során mennyi „bántást kaptak” a Jobbiktól. Olyan savanyú képet vág mindehhez, hogy a végén tényleg megsajnálná az ember, ha nem jutna eszébe, hogy a Jobbik egyidejűleg legalább tízszer annyi bántást kapott tőlük! (Ezek a zsideszesek olyanok, mint a szerbek, mikor vérbosszút állnak! Megközelítőleg 5 ezer a „hideg napok alatt” kivégzett szerbért bosszúból csekély 50 ezer magyart mészároltak le; nagyvonalúan átírva az Ószövetség „szemet szemért” elvét: Tíz szemet egy szemért! És persze álnokul egyedül magukat nevezve áldozatnak. A Fidesz Jobbik-gyalázása oly túlzó mértékű volt, hogy egy hagyományosan Fideszre szavazó ismerősöm puszta sajnálatból szavazott át a Jobbikra! (Feltételezem, hogy ezzel nem volt egyedül. A bumeráng visszacsap: Isten nem ver bottal!)

A Parlamentben az olvasatlan lisszaboni szerződést és Románia „feltételek nélküli” EU-tagságát megszavazó Kubatovék a Jobbiktól kérik számon a teljesítményt, aki még benn sincs a Parlamentben. Enyhén szólva pofátlan arrogancia. Pedig, ha a Jobbik semmi mást nem tett volna, csupán annyit, hogy létrehozta „a nemzet önvédelmére” a Magyar Gárdát, már egyedül többet tett Magyarországért, mint az összes parlamenti párt együttesen! De Kubatov teljesítményt követel azoktól, akiket a tüntetéseken ártatlanul félholtra vernek, könnygázzal és vízágyúval kínoznak az állig felfegyverzett ÁVH-s és moszados rohamosztagok, akiket vádemelés nélkül hosszú időre börtönbe zárnak. Velük utólag a Jobbik eredményesen pereskedett, míg a Fidesz kussolt.

Bomlik a radikális jobboldal, vigyorog Kubatov, (Szöőrre és Postára célozva). Hiába, ez a sors! Ne igyál előre a medve bőrére, bolhakirály! Ti is bomlotok, jobban, mint mi! Köztudott, hogy már eddig is a radikálisabb fideszesek folyamatosan nálunk landoltak, éppúgy, mint a még épeszű MIÉP-esek.

De azért végül még kajánul összekacsint Kubatov és Bayer:

Ha az EP-választásokon a Jobbiknak 400 000 szavazója volt, mért nem vonulnak az utcára ők, s mért nem döntik meg maguk a rendszert?!

Ó, az álszent, képmutató pojácák! Mintha nem tudná nagyon is jól e két zsivány, hogy bármely párt több százezer szavazója elég bátor egy zárt szavazófülke rejtekében beikszelni a neki szimpatikus pártot, de csak töredék részük elég bátor, hogy életét, munkahelyét, családja megélhetését kockára téve utcai harcokban vegyen részt! Nyilvánvaló, hogy egy 15%-os párt nincstelen utcai harcosai nem tudnak megdönteni egy rendszert, mely milliárdokat költ terrorhadseregére. De egy 70%-os párt tömegei megtehették volna, ha vezetői akarják. Ehhez, persze szükség lett volna Orbán jelszavára. De Likud Viktor csak ígérgetett...

A média bár – Gyurcsányhoz hasonlóan – nem vallja be, hazudik reggel, délben és este.

A Jobbik országgyűlésbe kerülése első eredményének kell lennie, hogy a radikális nemzeti erők erejükkel arányos helyet kaphassanak a médiában! Ennek következménye az lenne, hogy eredményeik és népszerűségük egyaránt megduplázódna.

Az Igazság szabaddá tesz! – tanítja az Evangélium. Hatvanöt éve várunk erre a pillanatra, a fény győzelmére, a magyar feltámadásra!