Újabb botrányos, az egész ország közérzetét elrontó, az eddigiekben is szánnivalóan csekély biztonságérzetünket még inkább porba tipró esemény történt Alsóörsön. A naponta, rutinszerűen elkövetett rendőrök elleni atrocitáson már nem is csodálkoznánk, hiszen még a libsi Figyelőnet is majd két tucatot összegyűjtött a 2010-es évből. Ám az az eljárás, mellyel a rendőrség vezetése az egész égbekiáltó tragédiát nevetséges kiszivárogtatásokkal máris elmaszatolni próbálja, az vérlázító, s arra figyelmeztet, hogy valami igen komoly dologról próbálják elterelni a figyelmet vele.
Ahogyan anno Tényőn, most Alsóörsön is nevetséges indítékokat és szánalmas sztorit találtak ki a bűncselekményhez.
A jelenleg futó verzió szerint a homokos exbarát lőtte le a rendőrt, „szerelemféltésből”, majd öngyilkos lett. A tényeket ismerve ez még a tényői „kiirtotta a családját, majd felvágta az ereit és aztán feldarabolta magát” magyarázatnál is gyengébb. Fel is merül néhány kérdés, amelyben a rendőrségnek még magyarázattal kellene szolgálnia.
Nehéz elhinni egy állítólag Svájcban kétkezi munkából élő, langyi fickóról, hogy golyóálló mellényben, csuklyában, állig felfegyverezve megy meggyilkolni a volt barátját. Mindemellett szerelemféltés esetén a gyilkos nagyon is látható szokott lenni az áldozat számára, mert az bele akar nézni a szemébe, hogy lássa, mi lett a következménye az ex hűtlenségének. Esetünkben viszont professzionális módon, lesből lőttek bele egy géppisztolysorozatot a rendőrbe. Szó nincsen szerelemféltésről, itt szabályos kivégzés történt.
Hogy mi volt a valós indíték és ki volt a megrendelő, arra valószínűleg a szervezett bűnözői csoportok berkeiben kellene keresni a választ. Véleményem szerint három verzió lehetséges.
1. A meggyilkolt helyszínelő belenyúlhatott valamibe. Lehet, hogy a számára „ideálisnál” közelebbi információkat szerzett valamiről, s esküjéhez hűen egyúttal nem volt elég „alkalmazkodó” a szervezett bűnözőkkel szemben.
2. Szintén komolyabb bűnözői körökhöz vezethet a szál akkor is, ha nem személyesen a rendőrnek szólt a támadás, de épp ő volt az áldozat, akin keresztül a rendőrségnek jeleztek a nehézfiúk, hogy kinek hol is van a helye.
3. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy – bár nem ismerjük az állítólagos elkövetői autónál talált holttest bőrszínét – az elkövetők olyan mokkák voltak, akik egyszerűen éppen bedrogozva, szórakozásból útnak indultak „portyázni”. Hiszen mi is tarthatná vissza őket? A törvény vasszigora és a határozott rendőri fellépés bizonyosan nem, hiszen eljutottunk arra a szintre, amikor a rendőr nemhogy az átlagpolgárt, de még saját magát sem tudja megvédeni. Egyszerűen nem szabad neki. Ha mégis megteszi, akkor ismerjük a következményeket: megalázás, felfüggesztés, kirúgás, teljes ellehetetlenítés. Mindez a zsidó métely legaljasabb terjesztői, az ún. emberi jogi szervezetek hangos rasszistázása közepette.
Bármilyen verzió legyen is igaz, nyilvánvaló, hogy a rendőrség nem mer és/vagy nem akar az ügyben hatékonyan eljárni, illetve komolyabb információkat kiadni. Igen, sajnos egy olyan országban élünk, ahol a bűnözők azt csinálnak, amit akarnak, s a rendőrök ebből származó frusztrációját a vezetés többek között a békés tüntetők és a gárdisták szétveretésével vezetteti le.
Mindamellett senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a rendőrök többsége helyesen járna el, ha azt megtehetné, s ha nem az egész jövőképét kockáztatná akár még egy igazán jogosan kiosztott pofonnal is. Ugyanakkor az elmúlt két hét két nagy vihart kavart rendőrgyilkossága után itt lehetne végre a casus belli arra, hogy az ország vezetése keresztes hadjáratot hirdessen a bűnözés ellen. Már ha valóban van ilyen célja. Egy normális országban ilyenkor minimum a belügyminiszter, de ideális esetben együtt a miniszterelnökkel kiállnak a nyilvánosság elé, és brutális büntetést ígérnek be az elkövetőknek, valamint bejelentik, hogy a már oly sokadszorra megismétlődő támadásoknak elejét veszik, s a jövőben a rendőrre támadók még azt is megbánják, hogy megszülettek. Ez a legkevesebb, amivel az emberek biztonságérzetét egy kicsit is meg lehetne nyugtatni.
Várjuk hát a további fejleményeket, hiszen most rövid úton kiderülhet, hogy valóban rendet akar-e tenni Viktor és csapata, vagy ugyanúgy be van szarva a bibsi jogvédőktől és a cigánybűnözőktől, mint az azokkal már jól összemelegedett balliberális elődje. Hamar eljön az igazság pillanata…
A jelenleg futó verzió szerint a homokos exbarát lőtte le a rendőrt, „szerelemféltésből”, majd öngyilkos lett. A tényeket ismerve ez még a tényői „kiirtotta a családját, majd felvágta az ereit és aztán feldarabolta magát” magyarázatnál is gyengébb. Fel is merül néhány kérdés, amelyben a rendőrségnek még magyarázattal kellene szolgálnia.
Nehéz elhinni egy állítólag Svájcban kétkezi munkából élő, langyi fickóról, hogy golyóálló mellényben, csuklyában, állig felfegyverezve megy meggyilkolni a volt barátját. Mindemellett szerelemféltés esetén a gyilkos nagyon is látható szokott lenni az áldozat számára, mert az bele akar nézni a szemébe, hogy lássa, mi lett a következménye az ex hűtlenségének. Esetünkben viszont professzionális módon, lesből lőttek bele egy géppisztolysorozatot a rendőrbe. Szó nincsen szerelemféltésről, itt szabályos kivégzés történt.
Hogy mi volt a valós indíték és ki volt a megrendelő, arra valószínűleg a szervezett bűnözői csoportok berkeiben kellene keresni a választ. Véleményem szerint három verzió lehetséges.
1. A meggyilkolt helyszínelő belenyúlhatott valamibe. Lehet, hogy a számára „ideálisnál” közelebbi információkat szerzett valamiről, s esküjéhez hűen egyúttal nem volt elég „alkalmazkodó” a szervezett bűnözőkkel szemben.
2. Szintén komolyabb bűnözői körökhöz vezethet a szál akkor is, ha nem személyesen a rendőrnek szólt a támadás, de épp ő volt az áldozat, akin keresztül a rendőrségnek jeleztek a nehézfiúk, hogy kinek hol is van a helye.
3. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy – bár nem ismerjük az állítólagos elkövetői autónál talált holttest bőrszínét – az elkövetők olyan mokkák voltak, akik egyszerűen éppen bedrogozva, szórakozásból útnak indultak „portyázni”. Hiszen mi is tarthatná vissza őket? A törvény vasszigora és a határozott rendőri fellépés bizonyosan nem, hiszen eljutottunk arra a szintre, amikor a rendőr nemhogy az átlagpolgárt, de még saját magát sem tudja megvédeni. Egyszerűen nem szabad neki. Ha mégis megteszi, akkor ismerjük a következményeket: megalázás, felfüggesztés, kirúgás, teljes ellehetetlenítés. Mindez a zsidó métely legaljasabb terjesztői, az ún. emberi jogi szervezetek hangos rasszistázása közepette.
Bármilyen verzió legyen is igaz, nyilvánvaló, hogy a rendőrség nem mer és/vagy nem akar az ügyben hatékonyan eljárni, illetve komolyabb információkat kiadni. Igen, sajnos egy olyan országban élünk, ahol a bűnözők azt csinálnak, amit akarnak, s a rendőrök ebből származó frusztrációját a vezetés többek között a békés tüntetők és a gárdisták szétveretésével vezetteti le.
Mindamellett senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a rendőrök többsége helyesen járna el, ha azt megtehetné, s ha nem az egész jövőképét kockáztatná akár még egy igazán jogosan kiosztott pofonnal is. Ugyanakkor az elmúlt két hét két nagy vihart kavart rendőrgyilkossága után itt lehetne végre a casus belli arra, hogy az ország vezetése keresztes hadjáratot hirdessen a bűnözés ellen. Már ha valóban van ilyen célja. Egy normális országban ilyenkor minimum a belügyminiszter, de ideális esetben együtt a miniszterelnökkel kiállnak a nyilvánosság elé, és brutális büntetést ígérnek be az elkövetőknek, valamint bejelentik, hogy a már oly sokadszorra megismétlődő támadásoknak elejét veszik, s a jövőben a rendőrre támadók még azt is megbánják, hogy megszülettek. Ez a legkevesebb, amivel az emberek biztonságérzetét egy kicsit is meg lehetne nyugtatni.
Várjuk hát a további fejleményeket, hiszen most rövid úton kiderülhet, hogy valóban rendet akar-e tenni Viktor és csapata, vagy ugyanúgy be van szarva a bibsi jogvédőktől és a cigánybűnözőktől, mint az azokkal már jól összemelegedett balliberális elődje. Hamar eljön az igazság pillanata…
Goosfraba
