Végigolvasva Siklósi András, Sasvári Péter és Perge Ottó körmérkőzését nem tudtam megállni, hogy ne kiabáljak be a körbe. Sasvári Péter nagyfokú amatőrizmusról tesz tanúságot, amikor azt állítja, hogy a magyarok és a zsidók istene közös, Jahve. Mintha sohasem olvasta volna az Ószövetséget, vagy fikarcnyit sem értett meg a mondanivalójából.
Carl Gusztáv Jungot, a világhírű svájci pszichiátert is felbosszantották hasonló kérdésekkel. Jung ingerülten, de határozottan válaszolt:" Ugyan melyik Istenre gondol Ön? Az Ószövetség istene kegyes választott népéhez, de felszólítja az izraelitákat, hogy irtsák ki a nemzsidó szomszédaikat. Ezzel szemben az Újszövetség istene irgalmas minden néphez. A kettő nem fér meg egymás mellett." Úgy tűnik, hogy Sasvári Péter még nem tisztázta magában a Tóra és a Talmud ocsmányságait, ami aztán egy sor téves véleményt von maga után.
A zsidóság kálváriája nem Jeruzsálem elfoglalásakor és nem Auschwitzban kezdődött, hanem Káin idejében. Élt egy kis semmirevaló nép a hatalmas kultúrgigantok árnyékában. Sumér, Babilon, Egyiptom és Asszíria árnyékában csak úgy tudtak "nagyok" lenni, ha lemocskoltak minden más népet. Izrael sohasem volt állam az antik időszakban. Északon Israel és délen Júdea "királyai" marakodtak egymással. A király jelző túlságosan feltupírozott, mert inkább rabló törzsfőnökök képezték ezt a hierarchiát. Ezt a történelmi tényt alátámasztja több izraeli "antiszemita" tudós is. A Bibliából ismert és becsmérelt filiszteusok a földrengés-sújtotta görög szigetekről menekültek a mai Gáza vidékére. Felépítettek egy csodálatos, teljesen önellátó kultúrát, melynek gazdagsága szúrta az izraeli rablóbandák szemét. Igaz, hogy az izraeliek hozzájuk fordultak fémtárgyakért és egyébb szükséges dolgokért, mert még a fémmegmunkálást sem ismerték. Aztán állandó konfliktusban álltak a filiszteusokkal, és megalkották a Dávid és Góliát mesét a saját hősiességük kiemelésére.
Az ún. babiloni fogság fordulópontot jelentett a zsidóság életében. A babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, és a zsidók egyik részét Babilonba hurcolták. Itt találkoztak az addig odúkban lakók egy nagyvárossal, függőkertekkel, öntözéssel és emeletes házakkal.
Az alig hatvan éves igen szabad rabságnak a perzsák vetettek véget, akik Kr.e. 538-ban elfoglalták Babilont, és a zsidók egyik része hazatérhetett. Magukkal vitték a babiloni kultúra maradványait, és azokból megalkották a saját hősi mítoszaikat, melyek az utolsó betűig lopott holmik és hazugságok. Ez az életforma, hogy állandóan más kultúrák alagsorában futkároztak, kinevelte az aljas zsidó típust, melyet minden nemzet utál. Szétszóródásuk nem a Kr.u. 66-73 között bekövetkezett zsidó-római háborúval kezdődött, hanem másztak ők széjjel, mint a tetvek maguktól is. Saul-Pál a missziós útjain állandóan zsidó családoknál szállt meg Atiókiától kezdve Korinthoszig és Rómáig. Ekkor már jól kiépített zsidó közösségek és hálózatok működtek mindenütt a birodalom területén. Prostituáltjaik ott kéjelegtek Róma bordélyaiban és a császári udvar közelében is, mint pl. Berenike. Nos, itt kezdődött a zsidó identitás, és aztán alakult a történelem folyamán még ocsmányabbra. "A Tan, a Talmud és a Tóra a világtörténelem legnacionalistább, leginkább hatalomra törő népet, a legkülönlegesebb népi képletet nevelték ki a zsidóból. Népet, amely csak akkor tud létezni és élni, ha kezében tart minden kulcspozíciót, minden hatalmat, és léte, megmaradása érdekében minden népet terrorizálni tud." (Marschalkó Lajos: Világterror - világuralom)
És akkor elérkeztünk a mába. A helyzet ugyanaz, csak a kellékeket cserélték ki a forgószínpadon. Osztogatják saját maguknak a Nobel-díjakat. Az utóbbi tizenkét év alatt négy harmadosztályú, tehetségtelen senki kapott irodalmi Nobel-díjat. Uralják a média minden területét, és magas fokon végzik az agymosást. Hogy nem minden zsidó felelős a zsidók gaztetteiért, hisz vannak közöttük gyerekek, asszonyok is? Amikor egy kannibál pápua törzs éltformáját írták le az utazók, akkor nem számolták össze, hogy hány gyereknek és fogatlan öregnek nem jutott cupák, mert az erősebbek felzabálták előlük. A zsidóság egy destruktív elem az egész világon, és veszélyezteti a világbékét.
Einsteint megkérdezték az első atombomba felrobbantása után, hogy most ez mire volt jó. Gondolkodás nélkül vágta rá: világuralom. Ez él az ocsmány lelkükben 3000 éve a "legnagyobb" tudósuknak is.
És még egy Marschalkó idézet: "A zsidóság az egész világot átfogó irredenta mozgalom, amelynek szellemi forrása a zsidó vallás, hivatalos agitátorai a papok, és médiuma a zsidó népi anyag." Igen, az agitátorai a keresztény papok. Fel a hierarchia legfelsőbb fokáig a pápákig. A katolikus templomokban kötelező minden szentmisén felolvasni az Ószövetségből is. Nem egyszer kavargó gyomorral fordultam ki a templomból, mert egy zsinagógában éreztem magam, ahol Jákobot, Mózest és a többi zavaros alakokat dicsőítették. Nem értem, hogy egy keresztény papnak hogy van mersze kezében ezzel a zsidó hazugsággyűjteménnyel kimenni a szószékre prédikálni.
II. János Pál pápa nyöszörögve kért bocsánatot a zsidóságtól, Ábrahám szent magvától, a jeruzsálemi Siratófal tövében a kereszténység bűneiért. Nem tudom, hogy lehet-e még mélyebbre süllyedni egy egyházi méltóságnak. A Sátán fészket rakott Szent Péter trónusán.
Mindszenty József elszigetelése után szabad utat kapott a Lékai-Paskai-Erdő féle triumvirátus. Három zsidó rabbi fogja majd befejezni azt, amit a gyilkos hittérítőknek nem sikerült. És ne gondolja senki, hogy ennek a három gazembernek a kinevezése a véletlen műve. A Vatikán sátáni gépezete éjjel és nappal szolgálatban van.
Tímár Imre
Kapcsolódó anyagok: