2014. július 28., hétfő, Szabolcs, Botond napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Magyar boltok
CSS váltás
Friss hírek
16:04 A hazai és az európai gazdaságnak is károkat okozó szankciókra készülnek a németek, csak hogy Putyinnal keménykedhessenek15:47 A dízel drágul, a benzin olcsóbb lesz szerdától15:35 Szabályt szegett Seszták, de már elévült15:04 Magyar Nemzet: Orbán sajtófőnöke lihegőn szervilis, bunkó, buta agresszivitást mutató ember14:53 Leállítottak több száz devizahiteles pert14:44 Japán is nekimegy Oroszországnak14:20 Volner: az elmúlt egy évben hazánk produkálta az EU második legnagyobb adósságnövekedését14:08 Kijev: felrobbant rakéta repeszei okozták a maláj gép katasztrófáját13:40 "Európa hősei voltunk, Szerbia mindig a fény és a szabadság oldalán állt"13:26 Már több mint 1100 halott az ukrajnai háborúban13:16 Egy hét múlva kezdődik a 10. EMI-tábor13:05 Olasz kutatás: buzibarátságra nevelik a gyermekeket a Harry Potter-regények12:50 Izraeli blogger a maláj gép lelövéséről: Kolomojszkijnak lehetett érdeke12:32 Svájci mobilgátat vásárolt a katasztrófavédelem12:19 Megölte és lefejezte osztálytársát egy tizenéves japán lány
24 óra legolvasottabbjai

Olvasói levelek, Extra :: 2011-12-20. 17:35

1956 - olvasónk visszaemlékezése egy portálunkon látott kép alapján


Lyukas zászló a New York palota előtt
Tolulnak elő az emlékek, ahogy nézem a Magyar Rádió 21 lövéssel szétlőtt homlokzatát, érzem a lőporfüst szagát, ami összekeveredik a jónéhány nappal azelőtt a lépcsőházba beivódott könnygázszaggal, látom a mindent elöntő port. Látom a Kuruc.infón közzétett felvételt, amint a Rádió Bródy Sándor utcai homlokzatának maradványait tárja elő.
A dátumokkal bajban vagyok, már nem tudom, mikor volt, hogy visszajöttek a szovjet hadak, hányadikán volt a Rádió környékének megszállása. A 22. szám lakosai már mind a pincében voltunk, rutinos óvóhelylakók voltunk a házban, jómagam is két év körüli gyermekként éltem át a '44-es ostromot, szinte bejáratott volt minden tevékenység, ahogy az idősebbek vezényletével leköltöztünk a föld alá.
Unatkoztam, már minden játékot eljátszottunk, még a s.re verősdit is, amit én igazán nem élveztem, mert, mint a legkisebbek egyike, viszonozni kellőképpen nem tudtam, örömet meg a fájdalom nem okozott. Azt, hogy 21 lőszer fér el egy T 34-es tankba, édesapám mondta, és amikor eldördült az első lövés, igyekeztem megszámolni. A tank szürkülettájt tolatott be a szépen faragott kapunkba, igen, bele, a palota negyedben több szépen faragott kapu volt még akkoriban, és lőtte-lőtte a homlokzatot.

A szóban forgó fénykép - a Magyar Rádió homlokzata decemberben
Ott álltam a megrongált kapu mögött, de a por miatt félni kezdtem. A törmelék napokra eltorlaszolta az utcát, majd jöttek a takarító emberek, és viszonylag rendet csináltak. Ez sem volt újdonság, mert 23-a után néhány nappal már jártak ott, összeszedték a halottakat, pardon, azok már össze voltak halmozva a rádió előtt, csak el kellett vinniük. A mi házunkból Sz. bácsi, a házmester húzta oda őket, akkor is unatkoztam, akkor is mindent megbámultam, így emlékszem, ahogy az emeletről egymaga lehúzott vagy hármat, de ő húzta át azt a fiút is, aki a házunk falán lévő emléktábla szerint az első hősi halottja volt a forradalomnak. Szívfacsaró látvány volt mindez, Sz. bácsi is türelemmel és kegyelettel végezte, meg-megállt, mert megizzadt, hosszú, véres csík maradt nyomukban, amit azután gondosan föltakarított.
Ez a fiú 23-a délutánjáról ismerős volt nekem, ott volt a tömegben, ő volt az, aki – és most kérem, nagyon figyeljenek, fontos, amit leírok. Szóval ő volt az, aki az első címeres zászlót föladta Eperjesiné Toncsi néninek, hogy vágja ki belőle a címert. Addig ilyent még látni nem lehetett, egyes visszaemlékezők állításával ellentétben. Toncsi néni, a ház lakója ott állt a kapuhoz közeli üzlethelyiség lépcsőjén, és kisollójával azsúrozott, mint szinte mindig. Onnan hallgatta a tömeget, a szónokokat, éltette a fiatalokat, reagált a kihangosított beszédekre, abban a tömegben, amibe én is beálltam, már a hosszúra nyúlt osztályfőnöki óráról hazajőve. Kicsit furcsálltam lelkesedését, mert T. néni tagja volt az MDP-nek, de indulataival könnyen lehetett azonosulni. T. néni kivágta az első címert, majd adtak oda neki még néhányat, és mások is tépkedtek, vagdostak ki címert, a rákosista, utált címert.
Megrendítő volt viszontlátni a fiút földön fekve, vadonatúj mikrotalpú cipője leesve, a zászló sehol, de olyan tömérdek élmény ért még bennünket a Rádió körül, hogy még elsiratni sem voltunk képesek a halottakat.
Azok pedig voltak később is. Sok mindenre emlékszem még, majd egyszer meg is írom, de talán mégsem, én is csak a szépre emlékeznék szívesen.
2011 karácsonya
Qvasz


Hozzászólások... ( hozzászólás)

 Érdekes cikk, megosztom Facebookon!  Érdekes cikk, elküldöm e-mailben! Nyomtatóbarát változat
Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Támogassa portálunkat!
Legolvasottabb hírek
Jobbikos programok
További programokÖsszes jobbikos program
Linkek
További linkek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2014 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Ingyenes linkcsere | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready
32