A tegnapi nap Kazincbarcikáról autóztam a miskolci megyei kórház felé, és nem várt módon hatalmas dugóba kerültem. Ez nagyon kellemetlenül érintett, mert időpontra mentem egy kivizsgálásra. Nem értem oda, legközelebb másfél hónap múlva tudnak fogadni, és csak bízom benne, hogy akkor már nem lesz késő. Mélységesen felháborodtam akkor, amikor azt láttam, hogy nem egy baleset lassítja a forgalmat, hanem pont az a párt, amelyikre én is szavaztam, bár vacilláltam a Fidesz és a Jobbik között.

Ráadásul, ahogy a feliratokból kivettem, a magas benzinárak miatt tiltakoztak. Ezzel persze szerintem mindenki egyetért. Azt viszont nem tudom, hogy miért így kellett ezt a tiltakozást kifejezni. Nekem például nemcsak annyi kárt okoztak, hogy a tötyögéssel még több benzint használtam el, de az egészségemet is megkárosították. Tudom, hogy nem ez volt a céljuk. És meg is értem, hogy tenni akartak valamit. De én nem gondolom, hogy ezzel az akcióval bármelyik politikust is szembesítették volna az ország problémáival. Minket, kisembereket igen. De minket meg nem kell, hisz mi szenvedjük el azokat. És mi szenvedtük el azt az akciót is, nem azok, akik tehetnek arról, hogy ide jutottunk.

Szerintem a jövőben ne a kis jövedelműekkel szúrjanak ki, hanem menjenek a Parlament elé, vagy a Mol-székházhoz. Ott felőlem lezárhatják az egész utat. A mi életünket viszont kérem, hogy legközelebb ne nehezítsék meg. Elég nehéz az az ilyen félresikerült tüntetések nélkül is.

Egy olvasójuk