A 100-150 gárdistával együtt majdnem 800-1000 résztvevője lehetett az eseménynek. A téren nyíltan kb. 300-400 darab rendőr volt látható könnyű felszerelésben, de azért gázálarccal ellátva.
A Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok mögött legalább további 500-600 példányt észlelhettünk, amelyek droidruhát viseltek. Nagyon jólesett nekik a kora tavaszi napsütés, mert a melegben szinte belerohadtak a kevlárpáncéljukba. Ezeknél az egységeknél volt fehér színű TESCO gazdaságos, családi kiszerelésű könnygázspray is.
Az erőfitogtató színjátékot az IMF tiszteletére játszották el, a kivitelezéssel a helytartótanács (Orbán-kormány) pedig Don Pintért bízta meg, aki sehogy sem tud jól kijönni ebből a dologból. Ha az elrettentés ellenére gárdistákat avatnak, akkor azért, ha meg erővel megakadályozzák és oszlatnak, akkor meg azért. Ez van. Ez már csak egy ilyen bolygó. Amit meg akarnak kaparintani maguknak azok, "kiknek nevét sosem ejtjük", Harry Potter után szabadon.
Nos a Szépművészeti Múzeum előtt felbukkantak az antifák is. Ők biztos onnan kaphatták a nevüket, mert nem kedvelhetik a lombos, magasra növő növényeket, vagy pedig nem szerethetik a gyermekek fogantatását megelőző élvezetes tevékenységet.
A mi bátor antifáink ott rettegtek megélhetésileg a két századnyi kék ruhás rendfenntartó közeg gyűrűjében,de azért jó messzire az események fő színhelyétől.
Nem hiába zárták be az OPNI-t, itt az eredménye. Nem veszik be a gyógyszerüket és már egyből fóbiáik támadnak. Mindenütt fasisztákat vízionálnak. Pedig én sehol sem láttam a Duce fekete inges híveit.
Csak derék magyar, hazaszerető embereket, akik még a kisgyermekeiket is kihozták ezen a szép tavaszi napon.
De hát ez fáj nekik. A magyarságtudat és a hazaszeretet. Ugyanis ezeket a szavakat nem tudják értelmezni, mert nincs benne a szótárukban. Hazájuk nincs, csak lakásuk. Ott laknak, ahol a hasznuk van. Ha az elfogy (vagy a bennszülöttek türelme), akkor leakasztják a Picassót a falról és továbbállnak. Egy országgal, vagy esetleg egy földrésszel odébb. Mondjuk például Németországba, vagy a mostanában a körükben annyira felkapott Kanadába.
Amikor le szerették volna fényképezni őket, akkor a tábláikkal próbálták takargatni a fajtiszta, törzskönyvezett orcáikat.
Mint tudjuk, Magyarországon van néhány népcsoport, amelyik nem nyalogatja a fagylaltot. Az egyik még azt is bicskával eszi ki a tölcsérből, a másik meg kiskanállal, mert belelóg az orra.
Nagyon örülhettek az állítólag biztosan nem létező cigánybűnözők is, hogy a fél fővárosból egy kupacba hordták ide a sünöket, mert ezalatt szabadon őrizhették a hagyományaikat. Khmmm...
Azért a nap végére majdnem mindenki elégedett lehetett. A gárdisták azért, mert avathattak. A sünök közül a mezei fajta azért, mert nem kellett oszlatniuk, és ők is épségben hazamehettek estére a családjukhoz.
Csak az az icike-picike, a szőlőbányáiról is elhíresült gazdasági szabadságharcos nem, mert még most is azon gondolkodik, hogy miképp fogja ezt megmagyarázni a gazdijainak Brüsszelben.
Sem egy saller, sem egy koki, nemhogy hazazavarás!
Itt a vége, fuss el véle!
(Olvasónktól)
