Örvendetes hír: Újjáéledni látszik a szolidáris kereskedelem
2008-05-14. 12:59

Nógrád és Szabolcs megyében, de más vidékeken is terjed az '50-es évekből ismert szokás, amikor az emberek a kereskedelmet kihagyva, lakhelyüktől ésszerű távolságban, közvetlenül a termelőtől szerzik be a napi tej-, hús-, zöldségszükségletüket. Ami által a bevásárló központok kínálatánál olcsóbban, jobb minőségű élelmiszerhez juthatnak.

Kapcsolódó: Olvasóink: magyar gyomorba magyar ételt!

A szolidaritásalapú kereskedelem erősödésével reagál a társadalom a növekvő élelmiszerárakra, ezen spontán jelenség máris észlelhető főként a szegényebb régiókban - közölte a gödöllői Szent István Egyetem professzora.

Fehér István, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar tanára elmondta, hogy például Nógrád és Szabolcs megyében, de más vidékeken is terjed az 50-es évekből ismert szokás, amikor az emberek a kereskedelmet kihagyva, lakhelyüktől ésszerű távolságban, közvetlenül a termelőtől szerzik be a napi tej-, hús-, zöldségszükségletüket. Ami által a bevásárló központok kínálatánál olcsóbban, jobb minőségű élelmiszerhez juthatnak.

A szomszédok, családok egymás között megszerveződve gyakran az összegyűjtött rendelések alapján vásárolják meg a gazdától a feldolgozott élelmiszereket és a friss árut. A gazda szintén jól jár, mert kevésbé kiszolgáltatott a felvásárlók által diktált feltételeknek. Terjed az önellátás is. A ház körül termesztett zöldség, a baromfitartás felelevenítése sok vidéki családnak nyújt lehetőséget a háztartás élelmiszerköltségeinek mérséklésére - tette hozzá.

A spórolás ezen módszerei azért is indokoltak, mert amíg az EU statisztikája szerint a tagországok többségének háztartási jövedelmük 15, addig nálunk 26 százalékát költik az emberek élelmiszerre. (A legveszélyeztetettebb országokban ez az arány 70-80 százalék.)

Magyarország esetében is tapasztaljuk - állapította meg a professzor, hogy az élelmiszerkiadásokban elért forintok megspórolása nagymértékben kihat a havi családi költségvetésre, főként a 3 millió szegényt számláló, alacsony jövedelmű társadalmi réteg esetében. Az utóbbi hónapokban vissza is esett a bevásárló központok élelmiszerforgalma.

A világszerte magasba szökő élelmiszerárak - Fehér István szerint - többi között az éghajlatváltozás és az infláció generálta növekvő energiaárak számlájára írható. Ez utóbbi tendencia nyomán a gázolaj, a műtrágya, a növényvédő szerek drágulnak, ám ezt a többletköltséget a termelők teljes mértékben nem tudják az árakban érvényesíteni. Ezért sok esetben inkább áttérnek például a biodízel-gyártáshoz szükséges repce, vagy ipari célú gabona előállítására, ahol az áremelkedés kevésbé korlátozott.
A professzor szerint Ázsiában a tavalyi gyenge rizstermés és az életszínvonal emelkedése eredményeként India és Kína megugró gabona- és húsfogyasztása járul hozzá a dráguláshoz, amíg Afrikában a nemzetközi segélyszervezetek összehangolatlan akcióinak is szerepe van a hiány kialakulásában. A termeléshez szükséges tőkebefektetések és a tudás átadása helyett, jobbára élelmiszersegély-szállítmányokkal igyekeznek enyhíteni a nyomoron, ami a szomáliai éhséglázadás tanulsága szerint nem elégséges megoldás.

Aláhúzta: Európában az élelmiszerbiztonságot nem fenyegeti veszély. Az ellátás legfontosabb alapja, a gabona termőterülete növekszik az ugaroltatás megszüntetésével és a FAO előre jelzése szerint az idén a kedvező időjárás hatására a tavalyinál 13 százalékkal több, 294 millió tonna termés betakarításával lehet számolni. Magyarországon évek óta hasonló arányban, hozzávetőleg 2,7-3 millió hektáron termesztenek gabonát.

Az idei év kilátásai itt is kedvezőek. Amíg az EU-csatlakozást megelőző években a termés megközelítette a 12 millió tonnát, addig a csatlakozás után már ez átlag 14 millió tonnára emelkedett. Az idén várhatóan 15 millió tonna termés kerülhet a raktárakba, főként a kedvezőbb időjárás és a növekvő átlagtermések eredményeként.

E mennyiség - ha drágábban is - bőven fedezi a kenyérszükségletet és exportra is jut - szögezte le a professzor. A hazai mezőgazdaság jövedelmezőségének fokozásához főként a növénytermesztés és az állattenyésztés arányainak javítását látja szükségesnek a kutató. Az állattartás ugyanis mindinkább visszaszorul, kevés a képzett munkaerő, a tartási technológiák elavultak. Indokolt lenne a hatékonyabb stratégiai szempontokon alapuló állami beavatkozás és a termelői összefogás - hívta fel rá a figyelmet Fehér István.

(Origó)