Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Nem mindennapi életút páter Bulányi piarista szerzetesé

Nevére a katolikus egyházban még ma is sokan felkapják a fejüket. Bulányi György a kommunista megszállás ellen minden diktatúrára nézve legveszedelmesebb megoldást választotta 1945-ben. Bokor néven kisközösségeket szervezett, hogy életben tartsa a hitet, a jézusi példát. Illegális államellenes szervezkedés miatt azonban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A börtönből végleg 1960-ban szabadult, majd szállítómunkás lett. Páter Bulányit egyháza is elítélte: egyrészt, mert megkérdőjelezte az egyház működési struktúrájának mindenhatóságát, másrészt mert megtagadta követőivel együtt a fegyveres katonai szolgálatot. Bulányi György és a Vatikán 1997-ben kompromisszumot kötöttek, így a Magyar Püspöki Kar nyilvánosan bejelentette a piarista pap rehabilitálását. Ma 90. életévében olykor még lehetőséget kap a misézésre, de leginkább a piarista rendházban tölti napjait.

- Ilyen színház-, moziszerű üzemmel nem lehet megmagyarázni, hogy mit akart az Isten, csak úgy, hogy négy-öt magyar összehajol. '45 februárjában Debrecenben voltam piarista tanár és jön át egy horvát jezsuita, aki XII. Pius-szal beszélt, hogy ő a szovjettől megszállt területen akarja hirdetni az evangéliumot. És elkezdi összegyűjteni a munkásfiúkat, munkáslányokat, felnőtteket, diákokat, aztán egy hónap múlva azt mondja nekem, most már tovább kell mennie és megkérdezi, átvenném én az ifjúsági csoportját - ilyen 16 év körüli fiúkból s lányokból áll. Én át, de mit csináljak velük - mondom. Tudok szépen szavalni, magyar szakos vagyok, népi tánc, gitár. Azt mondta, ez nem lesz jó, szedjem elő a teológiai jegyzeteimet s magyarázzam ezeknek a fiataloknak azt, hogy van Isten, meg lélek is van, és akkor megpróbáltam. Hát a rendesebb katolikus családoknak a gyerekei álltak kötélnek, hát ezek a tudományok könyökükön jött már ki, abból, amit a szülői házban meg a piarista iskolában és intézetben tanultak. S kínomban elővettem a Szentírást. Kínomban! Mert a '40-es években, mikor én diák voltam, nem vette katolikus gyerek kezébe a Szentírást, papként sem igen vettük. Latinul tanultunk. Bevágtam hosszú szentpáli idézeteket. De ha most magyar tanár kezébe veszi az evangéliumokat és találkozik azzal, hogy gondolatai jöhetnek: szeresd felebarátaid, gyűlöld az ellenségeidet..., én pedig mondom, szeressétek ellenségeiteket? Ott nem olyan gyerekek ülnek, akik azt mondják: a te lelkeddel...hogy is van ez, hogy ellenséget szeretni? És akkor jövök rá, hogy az oláhokat meg az tótokat is szeretnem kell, pedig vissza akarom szerezni tőlük, a hazámat, amit elraboltak tőlünk. S így megy a tudatátalakulás...

- Ezt csak úgy lehet, hogy lélektől lélekig? Tehát ezért jöhettek létre a Bokor-közösségek, ahogy mondta, négy-öt magyar összehajol, és elkezd gondolkodni az Isten igéjén. Hogy miről is szól az ember számára?

- Beatrix, az ember egy kislányt feleségül akar venni, azt meg kell fűzni és dumával kell megfőzni. Ha az ember szerelmessé akar tenni az Istenben valakiket, azt csak dumával lehet megfőzni.

- Ez a Bokor-mozgalom, amit önök elindítottak ez él, ez működik?

- Most éli a 64. évét, hát '45-től '52-ig volt egy csodálatos virágzás. '52-ben az összes országos vezetőt elvitték, az ügyész kötél általi halált kért a fejemre. Aztán '61-ben szabadultam a börtönből. Láttam '56-ban, hogy áll minden, s letettem a fogadalmamat, hogy soha többé kisközösséget nem csinálok, majd ha egyszer letelik ez az életfogy, nem kezdem el újból, hogy egy másik életfogytot beszerezzek. Aztán az történt, hogy '64-ben dühbe gurultam, mert '64 szeptember 14-én a Vatikán és a Kreml egymás nyakába ugrott itt Magyarországon. 70 évre titkosított részleges megállapodást kötöttek. Én nem nézhettem bele az okmányokba, a részleges megállapodásba.

Anno voltam én a II. Vatikáni Zsinaton, rájöttek a püspökök: gyerekek, néha jobb, ha nincsenek püspökeink, mint hogy ha olyan püspökeink vannak, amilyet a Kreml engedélyez. Hát persze, hogy a második a jobb. És akkor kineveztek öt papot, püspökké szenteltek. Hazánk Kommunista Pártjának engedélyéből és akkor azt mondtam magamban, hogy én ki a fenének a katonája vagyok ezek után? Én vagyok hülye, és az egész világ normális? Vagy én vagyok normális, és az egész világ hülye.

'52-ig kis brosúráim voltak, 6 vastag kötetes szamizdadba fogtam, és négy év alatt megírtam, az volt a címe: Keressétek az Isten országát! Kidolgoztam biblikus alapon filozófiailag a Jézus ajkára adott mondatokból a jézusi gondolkodást. Ennek a summáját mondtam előbb el.

Dühömben dolgoztam. Mire kész lettem 4 évi munkával, addigra elfelejtettem, amit a börtönbe letettem fogadalmat is. Megint gyerekekkel, elölről kezdtem, az öreg lelkű negyven évesen, '60-as években, azok is új életre keltek, meg a papi csoportom is. Hatalmas fölívelés támadt 68-tól 89-ig. Elitélt ezalatt a Magyar Püspöki Kar, elítélt a Vatikán, de ez nem zavart bennünket. A fiaink kitalálták azt, hogy "katonai szolgálatot teljesíteni?!" Hát az teljesen jézustalan dolog. Mentek 3 évre Baracskára börtönbe. De dagadtunk, volt biztos egy 150 közösségünk az országban, talán 200 is.

Aztán megtörtént a rendszerváltozás, a mammon betette a lábát. Nem érnek rá az emberek, pénzt kell keresni. Vannak dolgaim a református templomban, a katolikusban nem mondhattam el. Volt egy aranyos református lelkész itt Dunai Pál utcában Farkas Józsi meghívott, elég közössége van, láthatjátok, ölni is közveszélyes.

Siklósi Beatrix riportját lejegyezte Kovács János