G. L. Rockwell

George Lincoln Rockwellről már írtam nektek. Ő az az ember, akit a fehér fajvédő körökben ismert, és nagyon elismert dr. David Duke, egyszerűen csak úgy emlegetett, mint a valaha élt legnagyobb amerikait. (Kuruc.info: Rockwell a második világháborút a csendes-óceáni fronton végigharcoló tengerésztisztből lett az Amerikai Náci Párt alapítója és vezetője. (Későbbi nevén Amerikai Fehér Nemzeti Szocialisták Pártja, a sokféle amerikai náci szerveződés átalakulásai nyomán már nem tudjuk megállapítani, hogy melyik ma az igazán Rockwell szellemi örökösének tekinthető, de valahol talán a legtöbb) alapítója és vezetője. 1967-ben, 49 évesen meggyilkolt(att)ák, nagy valószínűséggel az ellene több merényletet már megkísérlő cionisták. Állítólagos gyilkosa, aki mindvégig tagadott, s korábban pártja tagja volt, mindössze pár évet ült le 20 éves büntetéséből). Hosszú interjú, de atom.

Bár Rockwell tábornok rendkívül fontos személyiség mind a történelem, mind a fehér fajvédelem, a nemzetiszocializmus, a mozgalom szempontjából, művei alig olvashatók magyar nyelven. Az egyetlen tőle, amit magyarul is olvashatunk, az a Tyúkok és a Kacsák című remekmű, melyet már bemutattam nektek a Bombagyáron.

Kevesen tudják, és még kevesebben hiszik el, hogy a Playboy magazinban szerepelt először, (1966-ban) egy Rockwellel készített interjú. Az interjút készítő, pedig egy Alex Haley nevű (fél)néger volt. Úgy gondoltam ezen írás sokakat érdekelhet, ezért is választottam ennek lefordítását az általam alapított Bombagyár Fordítóbrigád első feladatának. Az interjú olvasásakor azonban végig szem előtt kell tartanunk, hogy Rockwell nem is számított rá, hogy az interjút lehozzák majd. Számtalan alkalommal készítettek már vele interjút, de mindig visszaléptek a zsidó médiahatalom nyomására. Ezért is nem szabad élesen kritizálnunk Rockwellt az interjúban elmondottakért, illetve a hangnemért, ugyanis ő biztos volt benne, hogy ezen beszélgetés sosem kerül napvilágra, csakúgy, mint az azelőttiek.

De mint azt látjátok, mégis így történt. Most pedig, a Bombagyár Fordítóbrigádjának jóvoltából, először magyar nyelven, itt olvashatjátok ezt az interjút, a Bombagyáron.

Tizenöt perccel később velem és a magnómmal hátul, két kísérővel elöl a kocsi befordult egy szűk, fákkal szegélyezett útra, lelassított, amint maga mögött hagyott egy – halálfejjel megpecsételt – „TILOS AZ ÁTJÁRÁS” táblát és egy pórázon tartott dobermann őrkutyát, és végül megállt egy fehér, 16 szobás tanyaház előtt, amely a földszinten és a második emelet magasságában négy láb magas, vörös horogkeresztekkel volt ékesítve. Úgy egy tucat náci bámult rám jeges tekintettel, mialatt az őrök elvezettek mellettük, fel Rockwell ajtajáig, ahol egy rohamosztagos fegyverrel az oldalán nagy szakértelemmel a fejem búbjától a talpamig átmotozott. Karnyújtásnyi távolságon belül ott volt egy fából készült tároló alkalmatosság, amely közelharcra alkalmas hosszúságúra fűrészelt vascsöveket tartott. Engem „tisztának” találva az őr ünnepélyesen kinyitotta az ajtót, belépett, tisztelgett, „Sieg Heil!”-t kiáltott – ami nyersen visszhangzott belülről – aztán arrébb lépett az ajtóból és egy bólintással megadta nekem az engedélyt, hogy belépjek. Úgy is tettem.

Mintha csak a drámai hatás kedvéért tette volna, Rockwell ott állt a szoba túloldalán kezében a kukoricacső pipájával, egy Adolf Hitler arckép alatt. Figyelmeztetve lévén a négerségemről, nem mutatott meglepettséget, ahogy nem is mosolyodott el, nem beszélt, és nem nyújtott kezet. Ehelyett, miután tetőtől talpig végigmért egy hosszú pillanat erejéig, egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal egy ülőhelyhez intett, aztán leült ő maga is egy közeli könnyed székbe és csöndesen nézett, amíg beállítottam a magnómat. Rockwellnek ott volt már egy sajátja is, észrevettem, ahogy egy közeli asztalon járt benne a szalag. Aztán, míg egy tagbaszakadt őr állt vigyázban köztünk kb. félúton, Rockwell elővett egy gyöngyberakásos revolvert, nyomatékosan a széke karfájára helyezte, majd hátradőlt, és – mióta találkoztunk, most először – megszólalt: „Én felkészültem, hogy ha maga is.” Minden további udvariaskodás nélkül bekapcsoltam a magnómat.

ROCKWELL: Csak elővigyázatosság. Talán nincs tudatában ennek, de én szó szerint több ezer, az életem ellen irányuló fenyegetést kaptam. Ezeknek a legtöbbje futóbolondoktól származik, de néhány közülük nem az volt; ennek az épületnek a külsején mindenhol golyónyomok vannak. Épp a múlt héten két gallonos lángoló benzinesüveget dobtak a házra, pont az én ablakom alá. Interjúk közben itt tartom ezt a pisztolyt elérhető távolságban, és ezt az őrt magam mellett, mert már túl sokszor támadtak meg ahhoz, hogy bármennyire is kockáztassak. Még sosem rettentett meg egy semmirekellő sem, de nemrégiben történt, hogy 17 fickó azt állítva, hogy a helyi egyetemről vannak, idejött, hogy „meginterjúvoljon”; semmiféle kellemetlenség nem történt, de később rájöttünk, hogy fel voltak fegyverkezve és azt tervezték, hogy letépik a zászlót, felgyújtják az egész kócerájt és összevernek engem. Csak az a tény, hogy mi fel voltunk készülve az efféle durva dolgokra, akadályozta meg, hogy ez megtörténjen. Még sosem kellett senkit se megsebesítenünk, de csak azért, mert gondolom mind tudják, hogy akármikor készek vagyunk harcolni. Ha ön az, akinek mondja magát, nincs mitől félnie.

ROCKWELL: Remek. De csak hogy mindketten tudjuk, hogy hol is a helyünk, valami mást is kristálytisztán érthetővé szeretnék tenni, mielőtt elkezdjük.
Őszinte és nyílt leszek magához. Ön az ön hivatásabeli minőségében van itt; Én az én hivatásombeli minőségemben vagyok itt. Amíg itt vagyunk, jól fogunk bánni magával – de látom, hogy ön egy fekete riporter.
Ez nem személyes dolog, de azt akarom, hogy megértse, hogy én nem keveredek az ön fajtájával, és mi az ön faját „niggereknek” nevezzük.

ROCKWELL: Semmi bajom magukkal. Csak úgy gondolom, hogy maguk, emberek, boldogabbak lennének ott Afrikában, ahonnan jöttek. Amikor az első bevándorlóinkat Európában üldözték, ők nem tartottak ülősztrájkot vagy efféle nyavalygást; ők kivándoroltak, bementek a vadonba és felépítettek egy nagy civilizációt.

ROCKWELL: Segítség ide vagy oda, a fehér emberek Amerikában egyszerűen sohase fogják engedni maguknak, hogy teljesen elkeveredjenek velük, akár tetszik, akár nem.

ROCKWELL: Lehet, hogy az egyenlőség a meghirdetett cél, de a faji keveredés az, ami a gyakorlatban megvalósul belőle; és minél durvábban erőltetik ezt maguk, annál dühösebbek lesznek a fehér emberek.

ROCKWELL: Malcolm X ugyanazt mondta, amit én mondok.

ROCKWELL: Nos, azt hiszem, a fehérek többségének nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy a faji keveredés egyszerűen nem fog működni. Éppezért úgy gondolom, hogy fognunk kéne a dollármilliárdokat, amit most elpazarlunk külföldi segélyekre kommunista országoknak, amelyek utálnak minket, és oda kéne adnunk azt a pénzt a mi saját niggereinknek, hogy megépítsék a saját civilizált nemzetüket Afrikában.

ROCKWELL: Én nem így gondolom. Ha két ember összeférhetetlennek bizonyul a házasságban, és nem tudnak együtt élni, akkor elválnak; és az átlag-niggerek tömege egyszerűen nem „illik bele” a modern amerikai társadalomba. Egy leopárd nem változtatja meg a foltjait csak azért, mert behozzák a dzsungelből és megpróbálják betörni és háziállattá változtatni. Megtanulhatja, hogy behúzza a karmait, hogy egy kevés maradékot lekunyerálhasson az ebédlőasztalról; megtaníthatják neki, hogy egy szánalmas, meghúzódó állat legyen, de ettől még nem lehet elfelejteni, hogy mindig az lesz, aminek született: egy vadállat.

ROCKWELL: Mi niggerekről beszélünk, és nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy ők alapjában véve állatiasak.

ROCKWELL: Spirituálisan. A mi fehér gyerekeinket megrontják, akár Pavlov kutyáit: külső feltétel-reflex alapú idomítással. Példának okáért, minden alkalommal amikor egy fehér gyerek kefél egy jót, az autórádió nigger bebopot harsog. Ilyen erős ingerek hatása alatt nem tart soká, amíg egy fehér gyerek elkezdi tudat alatt összekötni a primitív hangokat az intenzív örömérzettel, és így átalakítja a természetes örömöt a szexben egy természetellenes rajongássá a kaotikus és állatias nigger zenéért, ami elpusztítja gyermekeinkben a rend és az igazi szépség szeretetét. Ez az, ahogy ti niggerek megrontjátok a mi fehér gyerekeinket – anélkül, hogy akár csak rájuk tennétek a mocskos kezeiteket. Na nem mintha azt nem akarnátok.

ROCKWELL: Nos, be kell vallanom, a sajátjaimnak is van egy nagy hibája: a fehér ember lassan túlságosan elpuhányodik. A niggerek kemény kétkezi munka elvégzésére vannak kényszerülve, és ennek eredményeképp a legtöbb kannigger akár az egészséges állat: szilaj és kemény, olyan, amilyennek a természet a férfit szánta. Ha megfigyeljük, hogy egy fehér férfi átlagpolgár hogyan tölti az idejét: az íróasztal fölé görnyedve, balettezve, elektromos fűnyírón furikázva, prémmel bevont vécéülőkéjén guggolva, nem lehet nem észrevenni, hogy sok fehér férfi mennyire puhánnyá és löttyedté engedi magát válni; főleg azok a csontos, tésztaképű, fehér békeimádók a hosszú hajukkal, tündéri ruhájukkal, nagy sárga csíkokkal a gerinctelen hátukon. Melyik normális nőnek kellene ilyen anyámasszonykatonája? Sajnálatos módon néhányat a mi fehér nőink közül, főleg az őrült baloldali állapotok között, amik az egyetemeinken uralkodnak, olyannyira eltérít a zsidó propaganda, hogy saját ösztöneiket elárulva inkább egy egészséges fekete kant választanak ezek helyett a csontos, nyámnyila fehér békeőrültek helyett, akik hemzsegnek az egyetemeinken.

ROCKWELL: Távolról sem. Az átlagos fehér munkásember, a fehér férfiak nagytöbbsége, épp olyan tökös és kemény, mint bármelyik nigger, aki valaha is élt. A fehér értelmiségiek azok, akik engedték magukat elcsökevényesedni fizikailag, szellemileg, és főként spirituálisan olyannyira, hogy már kénytelen vagyok elismerni, hogy egy egészséges nigger szemétszállító szexuálisan és fizikailag bizonyosan felsőbbrendű egy tésztaképű, csontos, fehér békeőrülthöz képest.

ROCKWELL: Épp ellenkezőleg – minden másban alsóbbrendűnek tartom őket a fehér férfiakhoz képest.

ROCKWELL: Amikor egyetemeken tartok beszédet, gyakran felteszik nekem ugyanezt a kérdést. Erre mindig egy saját kérdésemmel felelek: hogy döntik el az egyetemek, hogy kik a jó és kik a rossz tanulók? Hát a teljesítmény alapján! Nézzük csak a történelmet, vizsgáljuk meg a különböző fajokat: a kínaiak jól teljesítenek – hatalmas civilizációt teremtettek. Ugyebár az összes fehér faj is jól teljesít. Ellenben a nigger faj az egészen szoros közelmúltig abszolúte semmit nem alkotott.

ROCKWELL: Az elmúlt 20-30 évre.

ROCKWELL: Nem akarom ezt semmibe venni, de az az igazság, hogy a niggerek minden segítsége majdnem teljes egészében szolgai és kétkezi munka volt. A legnagyobb részét lovak is elvégezhették volna, vagy jól beidomított majmok ugyanazokról a fákról, amelyekről őket szedtük le még Afrikában. Azóta néhány új trükköt is megtanultak – de csak olyanokat, amelyeket a fehér embertől lestek el.

ROCKWELL: Hogy ha akkor annyival előrébb jártak nálunk, miért lövöldözgetnek egymásra még mindig köpőcsövekből kis nyilakat, mialatt mi rakétákat lövünk fel a Holdra?

ROCKWELL: Ez csak az én igazamat bizonyítja. Néhány niggert, akár az idomított csimpánzokat, a mi faji-keveredés-párti elnökeink és a szövetségi kormányunk felprotezsált és beleerőszakolt olyan dolgokba, mint az űrprogram; de a niggerektől nem származik egy olyan ötlet se, ill. nem ők hozták létre az olyan fantaszikus szervezeteket, amelyek révén embereket tudunk az űrbe juttatni. A niggerek a NASA-ban olyanok, mint a csimpánzok, amelyek megtanultak biciklizni. Néhány beidomított bicikliző majom nem bizonyítja, hogy a csimpánzok fel tudnák találni, meg tudnák építeni, vagy akár csak gondolkodni tudnának a bicikliről. A tény az, hogy az átlag nigger nem olyan intelligens, mint az átlag fehér ember.

ROCKWELL: Tudom, most azt fogja mondani, hogy tud nekem mutatni többezer intelligens niggert és hülye fehér embert. Nagyonis tudatában vagyok annak, hogy mindkét oldalon vannak kivételek. Én csak azt mondom, hogy az ön népe átlaga az én népem átlaga alatt áll; és a tiszta feketék még lejjebb vannak alattunk. Az élő bizonyítékom erre épp itt ül előttem.

ROCKWELL: Hát épp ez az: ön egy intelligens ember; öröm magával beszélgetni. Maga azonban nem tiszta fekete, mint az ősei Kongóban. Szóval, ezzel talán megsértem magát, de nem bájcsevegni jöttünk ide: bizonyára kellett lennie egy fehér embernek valahol a családjában, különben maga nem lenne fekete helyett barna. Igaz?

ROCKWELL: Nos, én azt mondom, hogy a maga intelligenciája az én fajtám véréből fakad. Akárhányszor körbemutogatnak egy okos niggert és azt mondják: „Látjátok? Nézzétek, milyen zseniálisak a niggerek!”, akit ilyenkor mutatnak, az általában egy részben fehér ember egy kis nigger vérrel az ereiben. Ez nem bizonyítja, hogy a niggerek olyan nagyszerűek lennének. Ellenkezőleg; azt bizonyítja, hogy a fehér vér egy rész-niggert intelligensebbé tehet.

ROCKWELL: Egy pszichológus, G.O. Ferguson, készített egy tanulmányt a négerekben a fehér vér mennyisége és az intelligencia összefüggéséről. Tesztelte az összes virginiai néger iskolás gyereket és bizonyította, hogy a teszteken a tisztán fekete négerek körülbelül 70 %-át, az egy fehér nagyszülővel rendelkező négerek 75%-át érték el a fehérek eredményének. A két fehér nagyszülővel rendelkezők még jobban teljesítettek, akiknek pedig három fehér nagyszülőjük volt, majdnem olyan eredményesek voltak, mint fehér társaik. Mivel ezen néger gyerekek mindegyike hasonló körülmények között élt, mint a többi néger a tesztek eredményeiben látható jelentős különbséget nem foghatjuk a környezeti körülményekre.

ROCKWELL: A tény, hogy tud mutatni egyetlen teljesen feketét, aki különb nálam, nem győz meg arról, hogy az átlag nigger is különb lenne. A megdöbbentő tény az, hogy minél „világosabbak”, annál okosabbak és minél feketébbek, annál butábbak.

ROCKWELL: Egy élet tapasztalata a bizonyíték. Sosem találkoztam olyan fekete négerrel - igazán feketére gondolok, aki már lilának tűnik -, aki úgy tud beszélni, gondolkozni, ahogy mondjuk, ön tud. Ha majd egyszer találkozom, talán a véleményem is megváltozik. Az összes igazán fekete néger olyan, mint amilyeneket Tamás bátyáknak neveznek, vagy felforgatók, vagy csak csavargók, fosztogatók, erőszakolók.

ROCKWELL: Mint mondtam, mindig vannak kivételek, de mindenki tudja, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Az evolúcióból következik, hogy ha a felsőbbrendű keveredik az alsóbbrendűvel, az eredmény hosszú távon a kettő között lesz, tehát alacsonyabb rendű, mint az eredeti felsőbbrendű csoport – más szóval elkorcsosult.

ROCKWELL: Ne nevettessen, kérem! Nem tudja, hogy ezt az egész egyenlőség-marhaságot egy zsidó antropológus, Franz Boas találta ki a Columbia Egyetemen? Boas-t egy másik zsidó, Gene Weltfish követte, szintén a Columbiáról. Jelenünk zsidó szakértője, aki az egyenlőséget prédikálja, egy szintén zsidó, Ashley Montagu. Bármely antropológust, aki ki meri mondani az igazságot, amit akármelyik egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott ember is tud, hogy a fajok minőségben különböznek, egyszerűen ellehetetlenítik, nem publikálhat, nem dolgozhat az egyetemeken, és egyszerűen nem tud megélni. Nem is hallani semmit arról az oldalról. Carleton Putnam írt egy csodálatos könyvet Race and Reason címmel, amiben rengeteg tudományos bizonyítékot mutat be, amelyek alátámasztják az álláspontomat, miszerint a néger faj intellektuálisan eredendően alacsonyabb rendű a fehér fajnál.
Ez az egyenlősdi-marhaság egyenesen a Szovjetunióból származik, a liszenko-i biológiából, ami a kommunista Liszenko nevéhez fűződik, aki azt állította, hogy a környezetet megváltoztatva egyik növény magjából másik növényt termeszthetünk. Ez az a tan, ami elpusztítja a társadalmunkat - mert hamis. Nem lehet kukoricából búzát termeszteni a környezet megváltoztatásával.

ROCKWELL: Nem akarom tovább csűrni-csavarni. A lényeg, hogy úgy gondolom, a zsidók tudatosan ferdítették el az antropológia, a biológia és a genetika tudományát, hogy eljussanak ehhez a hamis következtetéshez – és ezáltal elpusztítsák a kiváló fehér fajt.

ROCKWELL: Ahhoz a teljes mértékben téves elképzeléshez, hogy az öröklésnek semmi köze például ahhoz, hogy a négereknek alacsonyabb az átlagos iskolai végzettségük és nagyobb arányban kerülnek ki közülük bűnözők, mint a fehérek esetében?

ROCKWELL: Azért mert abba a téves hitbe ringatja az embereket, hogy a niggerek inkább csak „hátrányos helyzetűek”, mint születetten alacsonyabb rendűek; és hogy fel tudnak zárkózni, ha beengedjük őket az éttermeinkbe, tanulhatnak az iskoláinkban, beköltözhetnek a szomszédainkba. Ez elkerülhetetlenül maga után vonja, hogy keveredünk velük, ami pedig a korcsosuláshoz, majd a fehér faj megsemmisüléséhez vezet.

ROCKWELL: Ők nem fognak keveredni, ahogy azt mi tesszük. Úgy hiszik, ők túl tiszták, kiválasztottaknak tartják magukat – a világ irányítására választottaknak. De nem képesek, csak alacsonyabb rendű lények lakta világot uralni. Mindaddig, amíg a fehér ember tiszta, nem érhetnek célt. De mihelyst a fehér ember elfogadja a keveredést a feketékkel, a zsidók feléjük kerekedhetnek.

ROCKWELL: Már ők irányítják a négereket. A Fekete Muszlimokat kivéve gyakorlatilag a zsidók irányítják az összes nagyobb emberjogi szervezetet.

ROCKWELL: Ők csak a kirakatemberek. A zsidók mozgatják a szálakat a háttérben és ők tartják kezükben a pénzeszsákokat is.

ROCKWELL: Önt tévesen tájékoztatták. Mint már kezdtem mondani, a zsidók a fehér embereket is irányítani akarják, csakúgy, mint ahogy a négereket is irányítják. Miután a fehérek keveredtek a feketékkel, a fehérek is könnyen irányíthatóvá válnak, a négerekhez hasonlóan.

ROCKWELL: Mert ha a felsőbbrendűt keverjük az alsóbbrendűvel, ahogy már mondtam, az eredmény alacsonyabb rendű lesz – félúton a kettő között. A zsidók túljárnának az eszén, kijátszanák, ezáltal manipulálhatnák az elkorcsosult fehér embert, ahogy azt már teszik a négerekkel. Erről szól ez az egész, úgymond emberjogi mozgalom; és hajlamosak megúszni, ha országunk jó fehér keresztényei nem ébrednek fel időben és nem fogunk össze, hogy helyre állítsuk a dolgok természetes rendjét, mielőtt még túl késő lenne.

ROCKWELL: Elkülönülés. A természetben is az egy fajhoz tartozó lények alkotnak csoportokat. A csimpánzok nem páviánokkal élnek együtt, hanem csimpánzokkal. Ez a rend az emberekre is érvényes. Még a teljesen integrált főiskolákon is azt tapasztaltam, hogy a négerek más négerekkel ülnek egy asztalhoz, és a fehérek is fehérekkel. Úgy gondolom, ez a természetes, és bármely próbálkozás, mely ezt a tendenciát akarja eltéríteni, a természet ellen történik.

ROCKWELL: Ez így nagyon szépen hangzik, meg is hatódtam. De hogy néz ki a dolog a gyakorlatban? Minden esetben, amikor az ön által védett emberek költöznek a környékünkre, fehér emberek költöznek el; egyre gyakoribbak az erőszakos megnyilvánulások, amiket békés, jól szituált fehér férfiak követnek el - akik még sosem tettek ilyet - felháborodva a négerek beözönlésén.

ROCKWELL: Nem tudom milyen környékeken nézett körül, de az erőszak és ellenségeskedés általánosságban tapasztalható, nem csak kirívó esetekben. És az egész kétszeresen jelentkezik, ha az én embereim közül költözik valaki a Watts-hoz hasonló helyekre. Az ön emberei nem csak lázonganak, hanem megpróbálják megölni. Ez természetes. Az ösztöneik jönnek elő, ahogy mindig is fognak. Bármely arra irányuló próbálkozás, hogy elnyomjuk, elfedjük eme ösztönöket, vagy tagadjuk létüket, hiábavaló, és sikertelenségre van ítélve. A természet nem változik.

ROCKWELL: Igaza van, a zsidókra sokkal inkább.

ROCKWELL: Azt nem mondtam, hogy ők kezdték; annyit mondtam, hogy ők tervezték meg. Először is, ők mondták a niggereknek, hogy „Nektek nem kell engedelmeskednetek a törvényeknek, amelyek nem tetszenek nektek”, ahogy Martin Luther Nigger is hirdeti. Ha egy zsaru letartóztat egy négert, az „rendőri brutalitás”. És azt mondják nekik, vágjanak vissza. Ha a rendőr el akarja látni a feladatát, a zsidók által megvezetett niggereknek ki kell szabadítani a letartóztatottat a brutális rendőr kezei közül. A zsidók pszichológiai bombává szították őket – és ha jön a zsaru és teszi, amit tennie kell, az olyan, mintha égő gyufát tartana a gyújtózsinórhoz. Bumm – felrobban az egész! Ahogy az történt Watts-ban és Harlemben is.

ROCKWELL: Az csak véletlen, hogy a gettóban levő négerekből élő üzletemberek nagy része zsidó. A befolyásos, nagy zsidók hajlandóak feláldozni a kisebbeket, ahogy a hadvezér is feláldozza a seregének egy részét, hogy megnyerje a háborút.

ROCKWELL: Ők született bajkeverők. Egyszerűen nem tudnak nem megjelenni és felkavarni mindent és végül mindig ők szenvednek miatta. Mindig! De egyszerűen nem tudják abbahagyni. Teljes mértékben irracionálisak. Az egész liberalizmusukkal és a prédikációikkal, amikben egyenlő jogokat hirdetnek a niggereknek, csak zűrzavart és káoszt idéznek elő, ami végül elemészti őket. Az alkoholforgalmazók már most kapják. A múlt nyáron az összes zsidó boltos visított, „Elég! Hallgassatok meg! A barátaitok vagyunk!” – miközben a niggerek agyba-főbe verték őket. És ez csak a kezdet, csak ízelítő abból, ami még jönni fog. Erre a nyárra a Watts-inál jóval szörnyűbb rasszista erőszak megjelenését jósolom – mindezt a két bajkeverő alacsonyabb rendű rassz miatt.

ROCKWELL: Sosem vádoltam a zsidókat azzal, hogy értelmileg ne tudnának teljesíteni. Sőt, úgy gondolom, nagy esély van arra, hogy mentális képességeiket illetően mindenki másnál jobbak. Véleményem szerint egy átlag zsidó élesebb eszű, mint az átlag nem zsidó, mert hosszú évekig az ügyeskedésből élt. Következésképpen egy olyan zsidó faj alakult ki, amely mentálisan jobb képességű, mint mi.

ROCKWELL: Lelki értelemben. Úgy gondolom, hogy egy emberi lénynek, ahhoz, hogy sikeres legyen, egyúttal nagy dolgokat vigyen véghez – feltaláljon egy rakétát, vagy bármit -, kell lennie valaminek, amiben hihet, ami több mint a saját túlélése, ami több mint saját maga. A zsidóknak nincs ilyenjük. Már olyan rabbijuk is van, aki nyíltan bevallja, hogy ateista. Ő Rabbi Sherwin Wine, a Michigan-i Birminghamből.

ROCKWELL: A zsidók sokat beszélnek Istenről. De valójában az ő istenük, ahogy Marx is mondta, a pénz. Készpénz! Ez az, ahol a zsidók elbuknak, az idealizmus hiánya. Többségük meggyőződéses materialista. Bárhova is mentek a zsidók, gyanútlan, barátságos vidékekre költöztek, és azonnal elkezdték kizsákmányolni az embereket és az erőforrásokat. Azt hitték, üzlettel foglalkoznak, de valójában elevenen emésztették fel az országot. Aztán amikor az emberek megelégelték a gonoszságukat, kapzsiságukat és elzavarták, vagy megölték őket, mindig azt kiabálták, hogy őket „üldözik”. De ez nem üldöztetés. Ez önvédelem.

ROCKWELL: Egy percig sem hiszem, hogy a 6 000 000 zsidóból akár egyet is Hitler irtott volna ki. Sosem történt meg. Akarja, hogy bebizonyítsam?

ROCKWELL: Rendelkezésünkre állnak a számok a zsidók létszámát illetően 1939-ből, a második világháború előtti időből: 15 688 259; valamint a második világháborút követően élő zsidók létszáma: 18 000 000. Ha a második világháború utáni számot vesszük és hozzáadjuk az állítólag elgázosított hatmilliót, összesen 24 milliót kapunk eredményül, ami azt jelentené, hogy ötven százalékos népességnövekedés történt a zsidók körében egy körülbelül ötéves időszak alatt. A szexben mégoly jó zsidók sem tudnak ilyen gyorsan sokasodni. Látja, így a saját számadataik árulják el a zsidók hazugságait.

ROCKWELL: A háború előtti számok az 1947-es Világalmanach 219. oldaláról, a háborút követő időszak adatai pedig az 1948. február 22-i The New York Times-beli Hanson Baldwin cikkből.

ROCKWELL: Nyomatékosan tagadom, hogy létezik bármilyen érvényes bizonyítéka annak, hogy a nácik módszeresen gyilkolták a zsidókat. A fényképek, amelyeket halott zsidók képeként mutattak be, tulajdonképpen német civilek holttestei – többnyire asszonyoké és gyermekeké valamint menekülteké, akik a szövetségesek egyéjszakás drezdai bombázása alatt haltak meg – itt 350 000 ártatlan embert mészároltak le.

ROCKWELL: Matt Koehl, a kutatási vezetőm, aki azt mondja, hogy az úgynevezett náci atrocitás-fényképek háttérépületei drezdai épületek.

ROCKWELL: Meggyőző bizonyítékaim vannak arra nézve, hogy a „dokumentum” erejű fényképek némelyike egész egyszerűen tiszta csalás. Egy zsidók által kiadott folyóiratban, mely szerte Amerikában kapható, mutatnak egy üveget, melyben a németek által, feltehetően szegény halott, elgázosított zsidókból főzött szappan található.

ROCKWELL: A józanész. Az a szappan bármiből készülhetett, akár egy tucat olvasztott Lifebuoy szappanból. De itt van a végső érvem, hogy igazából mennyire nevetséges az egész náciellenes irodalom melyet olvasott: egy, 1958 márciusában, a Sir magazinban megjelent cikk, mely azt taglalja, hogyan gázosítottak el, égettek meg és gyilkoltak meg mindenkit a nácik. Egy „volt SS tizedes” elbeszélése alapján, a magát „Lew Cor”-ként jegyző amerikai hadsereg alhadnagyának. Nos, „Lew Cor” egyszerűen Rockwell visszafele olvasva. Én írtam – tesztként. Az eszembe jutó, lehető elrugaszkodottabb hazugságokat írtam le! És tessék: mind itt vannak kinyomtatva ebben a folyóiratban. Nézze a fényképeket! Állítólag mind a cikkben szereplő náci áldozatok fényképei – áldozatok, akiket én találtam ki!

ROCKWELL: Eskü alatt tett írásbeli okiratom van egy zsidó orvostól, egy Auschwitz-i rabtól, aki azt mondja, hogy ott nem voltak gázkamrák.

ROCKWELL: Elküldöm a fénymásolatát. Úgy hiszem, a gázkamrákat a második világháború után építették zsidó katonatisztek. Azt biztosan tudjuk, hogy többnyire zsidó katonatisztek szabadították fel a táborokat. Ezek közül többen kémelhárításnak dolgozó zsidó katonatisztek voltak, akiket a nürnbergi perrel bíztak meg. Ők kínoztak meg ártatlan nácikat a lehető legaljasabb módszereket használva, hogy bárminemű koholt bizonyítékokra tegyenek szert.

ROCKWELL: Sok olyan esetről van tudomásom, amikor az amerikai személyzet visszavonult a használt módszerek gusztustalansága miatt.

ROCKWELL: Természetesen elutasítom. Már számlálni sem tudom, hányszor jártam bíróságon miután zsidó bandák rámtámadtak és megvertek, azért, hogy azután ugyanezek a zsidók ott álljanak a tanúk padján, azt mesélve könnyekkel az arcukon, hogy én hogyan támadtam meg őket. A zsidók a világ mesterfokozatú hazudozói! Ebben zseniálisak. Miért van az, hogy ha egy zsidrák ül a tanúk padján, akkor még hagymára sincs szüksége a síráshoz?

ROCKWELL: Nem, de van egy villamosszékünk a Sing Sing-ben, mely már nagy szolgálatot tett nekünk a Rosenbergek kivégzésében. Több százezer hasonló Rosenberg szaladgál Amerikaszerte, akiknek sütögetésre, vagy elgázosításra lenne szükségük.

ROCKWELL: Több kommunista zsidót. Gyakorlatilag egy és ugyanaz a két dolog.

ROCKWELL: A „kommunista zsidó” kifejezést pontosan ugyanúgy használom, mintha azt mondanám “olasz gengszter”. A legtöbb olasz nem gengszter, de mindenki tudja, hogy a maffia javarészt olasz. Nos, az én tapasztalatom, hogy a kommunizmus legalább annyira zsidó, mint amennyire a maffia olasz. Tény, hogy szinte az összes elítélt kommunista kém ateista zsidó volt a Rosenbergekhez hasonlóan. A nemzetközi kommunizmust egy Karl Marx nevű zsidó találta ki, és azóta is javarészt zsidók vezetik a mozgalmat, például Trockij.

ROCKWELL: A zsidók manapság többnyire a vörösök kémei és agitátoraiként működnek. Vigyázzon, nem azt akarom mondani, hogy nincsenek nagyszámban zsidók, akik megvetik a kommunizmust.

ROCKWELL: Talán ennél is több.

ROCKWELL: Egyszerű statisztika. 14 fő az Egyesült Államok bíróságain elítélt 16 főből zsidó fajú volt, egy további pedig nigger. A Medina bíró törvényszékén elítélt 21 kommunista vezetőből 19 zsidó fajú volt. Az úgynevezett „másodhegedűs politbüro-hoz” tartozó vezetők több mint 90%-a zsidó volt.

ROCKWELL: Van még további fekete-fehér bizonyíték is. A zsidók még saját kiadványaikban sem tagadják a kommunizmus zsidóságát. Ezt bárki megtekintheti. Például, a legnagyobb példányszámú kommunista újság Amerikában nem a The Worker, hanem egy jiddis lap, a The Morning Freiheit. Bármely amerikai hozzájuthat e lap példányaihoz, és az angol részekben elolvashatja a nyílt kommunista hazaárulást, melyről prédikálnak.

ROCKWELL: Csak egyet? Könnyű lesz. Vegyünk egy nyilatkozatot, melyet Stephen Wise rabbi adott. Ő az amerikai zsidóság egyik vezető szóvivője.

ROCKWELL: Nos, halála előtt azt írta: „Néhányan kommunizmusnak nevezik, én pedig judaizmusnak”. Ez egy közvetlen idézet. Azt mondanám, ez elég egyértelmű, nem?

ROCKWELL: Természetesen. Elküldöm majd Önöknek.

PLAYBOY: Van-e bármilyen kézzelfogható bizonyítéka a vád megalapozására?

ROCKWELL: Statisztikai mintát elfogad bizonyítékként?

ROCKWELL: Az általam ismert zsidók nagy hányada, legalább 50, de akár 85 vagy 90 százalékuk is vöröspárti – akár párttagsággal rendelkező kommunista vagy szimpatizáns, a kommunizmust nyíltan és szánt szándékkal segítő, arra felbujtó - a jelenlegi kormányzat kommunisták általi megbuktatását támogatják. Segédkeznek a kommunista ellenségeinknek, amerikaiak meggyilkolásában, vagy tudatosan tüntetik el azon jogi bizonyítékokat, melyek a hazaárulók bűnösségét igazolnák.

ROCKWELL: Árulás. Mindenkit - nemcsak a zsidókat - akinél kommunizmus pártolás, hazaáruló cionizmus gyanúja merül fel vagy bármi más bomlasztó támadás országunk és népünk ellen, azt ki kell hallgatni, le kell tartóztatni és a bizonyítékokat a bíróság elé kell tárni. Ha vád emelhető ellenük, bíróság elé kell állítani őket, ha pedig bűnösnek találtatnak, meg kell őket ölni.

ROCKWELL: Nos, ne feledje, hogy több százezer zsidó árulót kell majd kivégezni. Nem látom, hogyan tudna ennyi embert elektromos székbe ültetni, mielőtt még megöregszenek és meghalnak, ezért számomra úgy tűnik, hogy a tömeges gázkamrák lesznek az amerikai kommunista árulók problémájának egyedüli megoldása.

ROCKWELL: A keresztes hadjárat, amit én tervezek sokkal nagyobb horderejű, mint az előbbi. Németországban, Hitler egy helyi „laborkísérletet” végzett mely ideológiát szolgáltat nekem, éppúgy ahogyan Marx tette azt Leninnek. Az én feladatom, hogy ezt az ideológiát világmozgalommá tegyem. Ezt sosem fogom elérni pusztán a tiszta árja elmélet hirdetésével, ahogyan Hitler tette; az észak-germán népek felsőbbrendű fajjá dicsőítésével. Bár van egy nagyon könnyen azonosítható felsőbbrendű faj: a fehér faj. Világszerte megtalálható. Ezért harcolok, a fehér keresztény szolidaritásért, nem pedig az árja eszméért. Hosszútávon pedig győzedelmeskedni szeretnék Görögország, Németország, Olaszország, Anglia, Kanada, Franciaország, Spanyolország, Latin Amerika, Rodézia, Dél-Afrika és a Föld összes fehér keresztény országának népei felett. Megpróbálnám összeolvasztani a világ összes fehér, keresztény országát egy faji, vallási és politikai alapú katonai egységbe. Szeretném, ha esetleg ez a szerveződés hatalmi fölényre tenne szert.

ROCKWELL: Az afro-ázsiai tömb felett, mely számomra az alapvető veszélyt testesíti meg a bolygónk számára. Rosszabb, mint egy bomba! Ezek az emberek valami olyasmivel rendelkeznek, amit mind a kommunizmus, mind pedig a demokrácia elvesztett. Fanatikusak! Tele vannak ezzel a vad tekintetű hittel és életerővel, amit a fehér ember fokozatosan elvesztett. Ha valaha is összefognak, majdnem egy milliárd áll majd szemben a fehér emberrel – hét az egyhez arányban. Oly gyorsan szaporodnak, hogy az esélyek nemsokára tíz vagy akár tizenöt az egyhez lesz. Amikor ez a milliárd színesbőrű rendelkezni fog majd az atom- vagy hidrogénbombával, amit a Vörös Kína hamarosan el is ér, eltörölhetünk majd a föld színéről néhány százmilliót belőlük, de még mindig rengeteg lenne az utánpótlás. A fehér faj nem tudna sokáig ellenállni ennek az erőnek. Eltörölnének! A félig-állat színesbőrűek hatalmas tömegei végigsöpörnének rajtunk, és mi semmit sem tehetnénk ez ellen. Ez, a mennyiség végső győzelme lenne a minőség felett, hacsak a fehér emberek hamarabb össze nem fognak. Hatalmas bajban leszünk, ha ők egyesülnek előbb. De vésse az eszébe: lesz majd egy armaggedoni csata, és ez nem a kommunizmus és demokrácia ütközete lesz, hanem a színesbőrű milliók és a kis létszámú, de elit fehér csapatok között dől majd el. Ideológiai, gazdasági és filozófiai nézetek egyáltalán nem vagy csak nagyon kismértékben játszanak majd szerepet. Amikor elérkezik majd az idő, ami távolabb van, mint gondolnánk, tervezem, hogy készen állok majd – nemcsak saját magam megvédésére – hanem a fehérek millióinak vezetésére, azokéra, akik ma esztelenül állítják, hogy nem tudják, mi történik.

ROCKWELL: Elsősorban, mi egy világmozgalom vagyunk éppen úgy, mint ahogy a kommunizmus is egy világmozgalom, nem pedig egy helyi vagy nemzeti szerveződés. Beindítottuk a nemzetiszocialisták világegyesületét, melynek én vagyok a parancsnoka. Másodsorban, az Ön számadatai hibásak. Csak ebben az országban 500 rohamosztagosunk – ezek utcai harcra kész férfiak – valamint 1500 párttagunk van. Továbbá van még körülbelül 1500 levelezőnk – emberek, akik ügyünkkel szimpatizálnak, írnak nekünk és adakoznak. A külföldi taglétszámunk pedig ezrekben mérhető.

ROCKWELL: Hadd nevezzek meg egy pár országot Önnek: Argentína. Ott Horst Eichmann, Adolf Eichmann fia a vezetőnk. Jelenleg vagy börtönben van, vagy eltűnt, de a mozgalom növekszik ott. Ausztráliában a mozgalmunk jelenleg tönkrement, de az ottani vezetőm – egy amerikai – titokban szervezkedik, hogy újra összerakja a csoportját. Spanyolországban egy nagyon jó kis földalatti szervezetünk van, de Franco-nak ez nem nagyon tetszik, ezért titokban kell maradnunk. Angliában Colin Jordan nyíltan tevékenykedik, és nagyon jól végzi dolgát. Franciaországban egy átkozottul jó csoportunk van, nemrégiben tartóztatták le őket. Belgiumban van egy megbízott, ex-SS ejtőernyősöm; ő nagyon jól végzi dolgát. Svédországban óriási csoportunk van, éppen most tartoztatták le mindnyájukat. Az emberünk Ausztriából börtönben van, így az ottani dolgok eléggé megszakadtak. Kanadában pedig John Beattie vezeti a hatalmas és sikeres mozgalmat. A chilei vezetőnket bebörtönözték, Németországban illegalitásba vonultunk, az ottani vezetőnk hamarosan börtönbe vonul. Hollandiában, rendben mennek a dolgok. Írországban felgyorsultak az események. Olaszországban egy igazán nagyszerű mozgalmunk van. Japánban egyik emberünk leszúrta a szocialista képviselőt. Emlékszik erre? Új-Zéland szépen gyarapszik. De Norvégiában nem mennek túl jól a dolgok. Egy nagyon jó kis csapatunk van Dél-Afrikában és mostanra Rodéziában is ott vagyunk. Ahogy látja, világszerte vannak csoportjaink. Még kicsik, de végül is csak 20 év telt el Hitler halála óta. Krisztus keresztre feszítése után 20 évvel alig voltak keresztények. Jelenleg a horogkereszt követői katakombákban vannak, pont úgy, mint a kereszt követői egykoron. Mondhatnám, hogy egy keresztény mozgalom vagyunk hétköznapi értelemben, valójában én személyesen pedig egy szabadgondolkodó. De mélyen bent hiszem, hogy létezik egy nálunknál nagyobb erő, amely segít minket abban, hogy a világot megtartsuk természetesnek és fajilag tisztának a perverz és elkorcsosult ellenében. Van egy ideológiánk, elkötelezettségünk és vitalitásunk hogy szembeszállhassunk az afro-ázsiai tömb vakbuzgó fanatizmusával. Ezért tudunk majd gyarapodni és feltehetően ezért fogunk majd győzedelmeskedni.

ROCKWELL: Van egy négy fázisból álló tervem. Az első fázis, hogy megszólítsam a tömeget. Semmit sem tehetsz addig, amíg nem éred el a tömeget. Ahhoz, hogy eljuss hozzájuk pénz, státusz és nyilvánosság nélkül, drámai hőssé kell válnod. Hogy ezt elérjem, egy csomó szemetet le kellett nyeljek: azt, hogy bolondnak és szörnyetegnek vagy valami hasonlónak tartsanak. De a horogkeresztet feltéve elérem a tömegeket. A második fázisban kiábrándítom őket a hamis képből, amit rólam alkottak, megtanítom nekik az igazi programomat. A harmadik fázisban az általam nevelt embereket politikai entitássá szervezem. Végezetül a negyedik fázisban az entitást fegyverként használom majd a politikai hatalom elérésére. Ez a terv. A fázisok, természetesen egymásra csúsznak. Jelenleg körülbelül 50 százalék a második fázisban vesz részt, tulajdonképpen elkezdtük nevelni az embereket, ehhez hasonló interjúkban, főiskolai beszédek vagy hasonló események alkalmával. A másik 50 százalék még az első fázisban van – balhézunk is állandóan, hogy tudatosíthassuk az emberekben, hogy létezik egy Amerikai Náci Párt. Egyáltalán nem érdekel, mit mondanak rólunk, mindaddig, míg beszédtéma vagyunk.

*

ROCKWELL: Nos, még nem próbáltam ki eddig, de az egyik nagy vágyam, hogy béreljek magamnak egy repülőt, és füsttel az égre egy hatalmas szvasztikát rajzoljak New York fölé, az égre Hitler születésnapján. Vagy valami hasonló. Vagy talán kibérelni egy gépet, hogy rajzoljon egy dávid csillagot az égre, azután jönnék én egy másik géppel, és barna füsttel összefirkálnám – Ben Gurion születésnapján.
Megnéztem az államszövetségi szabályokat, semmit sem tudnának csinálni velem. Az egyetlen dolog, amire szükségem van a végrehajtáshoz, az a pénz. De ez még a jövő zenéje. Az egyik legnagyobb dolog, ami már véghezvittünk, hogy reklámozzuk magunkat a „Nigger Társaság Hajójegyei Afrikába”-ban.
Ez a legfelkapottabb postán rendelt eladási cikkünk; fehér gimnazista srácok ezerszámra veszik. Szeretnéd, ha felolvasnám, mire jogosítja fel a jegy a niggert?

ROCKWELL: Hat dolog. Először is: Ingyen út egészen Afrikáig egy luxushajón.
Kettő: akció az út folyamán megkívánt banánok és misszionáriuslányok árából, valamint egy üveg húspuhító – ingyen.
NAACP (National Association for the Advancement of Colored People) tagok akár rázhatják a méltán híres Martin Luther Nigger nevű bandánk ritmusaira. Három: egy hordó hajzsír valamint csapágyzsír egyedi niggerizzadtság illattal. Négy: bekeretezett kép amelyen Eleanor Roosevelt és Harry Golden látható.
Öt: egy őrizetlen csirkeketrec, valamint egy darabka sárgadinnye és Fish and Chips reggelire.
És végül a hatos: Nagy mennyiségű bor, fű, heroin és más frissítők. A másik oldal számára, mint a fehér liberalista majmok, felajánlunk egy évnyi ellátmány „Instant Nigger”-t.
Írd és mondd: végtelenül egyszerű elkészítési mód és egyszerű felhasználás!
Csak szórja ezt az undorító és barna port bármelyik járdára és adjon hozzá vizet.
És voálá! Niggerek százait kapja azonnal a kedves vásárló. Kis nigger, nagy nigger, dagadt nigger, vékony nigger, világos nigger, éjsötét nigger, vörös nigger, még zsidó nigger is!
Aszongya, itt írja: Minek várni? Az új Instant Nigger porral az összes égetnivaló idióta fajvédő békemajom megkaphatja azt a mennyiségű niggert, amit csak elbír. Te is szeretnél?”

ROCKWELL: Aha. Plusz az új tagok belépési díja és az apró adományok azoktól, akik hisznek abban, amit csinálunk, plusz egy-két "gyűlöletbeszéd partink" bevétele.

ROCKWELL: Nagy zenés mulatságok. Többségében hazafias rendezvényeken tarjuk őket.

ROCKWELL: Persze. Ne feledd, te kérted: "Csengőszó, kacagás... a fehér ember napja eljött... Szedd össze a sok birkát, legeltesd őket a cölöpkarámban... Amerika a fehéreké... Afrika a feketéké... Küldd vissza a majmokat a fákra,... Küldd vissza a niggereket... Húsz millió randa nigger vár már a karámban...Amerika a fehéreké... Afrika a feketéké... Csengőszó, kacagás...a fehér ember napja eljött... Add vissza neki a botját... Add kezébe a dárdáját..."Na, ez csak a dal első része.
Szeretnéd hallani a többit is?

ROCKWELL: Nos, én úgy érzem, egy férfi emelje fel a zászlóját és mutassa meg, milyen fából faragták, hadd tudják, mit gondol.
És pontosan ezt csináljuk mi is.

ROCKWELL: Ó igen! Az egyik kedvencünk a "A zsidóknak '72-ben végük". A Mademoiselle dallamára megy az Armentieres-ből.
Meghallgatod?

ROCKWELL: "A zsidóknak 72'-ben végük, parlez-vous... A zsidóknak 72'-ben végük, parlez-vous... Szalonnával etejük őket amíg nem ordítanak... és a kóser pokolba küldjük őket... Hinky dinky parlez-vous..." A refrén folyatódik, és utána jön a következő versszak: "Ellopjuk a rabbi kését hüvelyestül... És kényszerítjük, hogy foggal csinálja... Hinky dinky parlez vous."
A többi nem jut eszembe hirtelen.

ROCKWELL: 1972-ben választanak meg majd a Nemzetiszocialista Párt elnökének. A Johnson-kormány öt év után elhagyja az országot annyi tökös rasszizmus után, a republikánusok simán nyernek '68-ban. Utána '69-ben egy hatalmas gazdasági katasztrófa éri az országot.

ROCKWELL: Bárhogy is legyen, bizonyosan lesz egy gazdasági katasztrófa, hogy milyen fajta, azt megmondani nem tudom. Lehet az infláció. Azért mondom ezt, mert Amerika úgynevezett gazdagsága egy tartozásokra, háborús pénzekre és inflációs pénzekre alapozott
Homokvár, amikre nincs támogatása és a végzete az összeomlás. Nagyjából 1969 körül úgy omlik össze majd, mint egy kártyavár és mindezért majd az Elnököt okolják. A biztosan bekövetkező gazdasági zűrzavarban meg a faji kérdés kapcsán az emberek majd tárt karokkal fogadnak egy olyan embert, aki kiáll a katolikus fehér emberek többsége mellett.

ROCKWELL: Nos, utazásaim során a kis településektől a nagy városokig látom, hogy az emberek keresik azokat az eszméket, amiket én kínálok.
Nyíltan persze sose állnának mellém, de ha félrevonnád őket, nagy valószínűséggel azt mondanák: "Rockwellnél a jó ötlet: a keresztény fehérek gyakorolhatnák a hatalmat". 1972-re mire a gazdaság széthullik, az embereknek elege lesz a feketék erőszakosságából, a komcsik szellemi hülyeségéből és abból, ahogy a népet uszítják, Az árulásból és a gyávaságból, amit a kormány mutat az emberek felé. Egy igazi vezetőre vágynak majd a Fehér Házban, nem kell nekik már a sok gerinctelen féreg, a sok sikamlós villás nyelvű hazug demagóg, a sok idióta a Fehér Házba, mint például a Walter Jenkis-féle köcsögök.
Egy igazi vezetőre vágynak, majd akinek lesz majd vér a pucájában felállni és kimondani: "Elszeparálom a fehér és a fekete lakosságot egymástól, és megőrzöm a keresztény irányítást az országban és az össze kommunista zsidót elgázosítom árulás vádjával. És ha nem tetszik, tudod, mit tudsz tenni ellene."

ROCKWELL: Tudom! Addigra az emberek már annyira kétségbeesettek lesznek, hogy az se zavarná őket, ha két szarvam és farkam lenne. Azonnal meg fognak választani.

ROCKWELL: Nos, ha még életben lenne akkor Douglas Mac Arthur tábornok lenne az államelnök. Védelmi miniszternek a nyugdíjazott tengerészgyalogos tábornokot, "Chesty" Pullert választanám. A belügyminiszter George Wallace alabamai kormányzó lenne. Na nézzük csak, mások: William Jenner és Harry Byrd szenátorok - és William Buckley - ő nem értékelné a gesztusom, de a zsenije kifejezetten hasznos lehetne. Nos, egyet kell velem értenie, hogy ez a kormány bármely zsidóban halálos félemet keltene. Izraelig úsznának, mielőtt még én vízre szállnék, holott nem hinném, hogy ebből a kabinetből bárkit is antiszemitaként ismernének.

ROCKWELL: Nos, én inkább fehér-támogatónak hívnám.

ROCKWELL: Nem, én újraiktatnám az Amerikai Alkotmányos Köztársaságot úgy, ahogy honalapító ősatyáink akarnák - akik valójában nemzetiszocialisták voltak, akárcsak én.

ROCKWELL: Először is, nem hiszek a demokráciában. Másodszor, az ősatyáink sem hittek semmi ilyesmiben. Én abban hiszek, amiben ők, akik az Alapító Okiratot írták: egy republikánus köztársaságban korlátozott választói szférával. Amikor ezek a fehér keresztény nemzetiek leültek megírni a Függetlenségi Nyilatkozatot, nem volt egy darab fekete állampolgár, akitől tartani kellett volna. Akkoriban az összes nigger rabszolga volt, de mára, hála néhány megvezetett baromnak az Alkotmány nekik is ugyanazt a jogot biztosítja, még a legsötétebb barbárnak is, mint a korábbi mestereinek.

ROCKWELL: Az állampolgárságukkal egyetemben.

ROCKWELL: Nem, ma már gépek végzik az ő munkájukat, szimplán megvonnám az állampolgári jogaikat, azután alternatívákat ajánlanék nekik, mint például a visszatérés Afrikába a mi kedves segítségünkkel, vagy rezervátumokban helyezném el őket, ahogy az indiánokkal tették, mikor gátolták a fehéreket a túlélésben. Ez rád is vonatkozik majd. Semmi személyes, félre ne értsd. Én személy szerint kedvellek, de nem tehetünk kivételt.

ROCKWELL: Nos, úgy gondolom a zsidókkal, mint tömeggel, nem mint emberekkel kell elbánnunk - akárcsak a niggereknél a fajuk miatt. Én személy szerint úgy gondolom az összes zsidó - nos, az összes ember, aki kapcsolatba hozható az árulással, le lenne informálva, és az ő ügyeik lennének előre helyezve, ha ártatlanok, utána kipróbáljuk őket, és ha elbuknak, megöljük őket.

ROCKWELL: Nem egészen. Ugyancsak kipurgálnám a köcsögöket is, őket gyűlölöm a legjobban mind közül. Ők a társadalom legundorítóbb legaljább megnyilvánulásai. Nekem nem számít, hogy gáz vagy bármi, lényeg, hogy ne mérgezzék a társadalmat. Ha továbbra is buziként kívánnak élni, elpakolom őket valami szigetre, vagy hasonló, de mindenképpen el a társadalom közeléből. Ők a rothadó társadalom jelképei.

ROCKWELL: A válaszom az általános zsidókérdésben mutatkozik meg. Nos, a legnagyobb agresszor, aki azzal vádol minket, hogy mi csak egy rakás buzi vagyunk, az Walter Winchel, akinek az igazi neve valami Izadór Izrael Lipshitz vagy ilyesmi, nos, ő hív engem "George Lincolt Ratwellnek - A Nácik Királynőjének" azt terjesztvén, hogy egy köcsög vagyok, és így tovább. Alátámasztotta nekem ezzel, hogy azt, ahogy azt Hitler is megmondta a "zsidó a legnagyobb nemzet a világon, aki másokat vádol a saját bűneivel".

ROCKWELL: Nos, igen úgy gondolom, igen előbb utóbb mutatkozna egy tendencia, amely azt mutatná, hogy köcsögnek lenni jó itt, olyan jó lenne, mint nekem egy lánykollégiumban. Nos, ha bárkit rajtakapnék, azonnal kihajítanám, erre már volt példa. Volt egy eset, amikor a rendőrség rajtakapott két srácot. Kéz a kézben távoztak. Megpróbáltam vádat emelni. Nem toleráljuk az ilyen megnyilvánulásokat.

ROCKWELL: Abszolút nem. Az, aki nem élvezi a normális szexet, nem lehet nemzetiszocialista. Az egyik legjobb amerikai náci, akit ismertem, egy elég ronda kifejezést szokott használni. "Aki nem kefél, harcolni sem fog". Nos, én nem fejezném ki magam ilyen puritán módon, de teljesen egyetértek magával az elmélettel. Sosem ismertem olyan harcost, akinek ne lett volna kielégítő szexuális élete.

ROCKWELL: Egy-kettő, de a legtöbbjük egyedülálló vagy elvált, mint jómagam. Én hiszek a morális alapok betartásában a civilizáció fenntartása érdekében, de egy olyan fickónak, mint én, teljességgel lehetetlen lenne egy házasság és egy család, szóval legtöbbünknek korlátokat kell állítania önmaga elé. Itt tennék hozzá egy francia aranyköpést: "Vive les arrangements" azaz „Éljen az alkalmazkodás”. De hozzá kell tennem, hogy ez kibaszott nehéz - főképpen nekem-, mert így nehéz normális kapcsolatot kialakítani nőkkel, mivel túl gyakran vagyok politikai zsarolás áldozata.

ROCKWELL: Az ivásra vonatkozó esküt letettem én is és tisztviselőim is. Nagy részük a dohányzásra vonatkozót is. Ami engem illet, én nem dohányzom, leszámítva azt a kukoricacső pipát, melyet oly régóta használok, hogy mostanra szinte védjegyemmé vált. Ami pedig a káromkodást illeti, elég nehéz ezt megállni életünk keményebb pillanataiban csakúgy, mint a Fegyveres Erőknél. De persze mindent megteszek, hogy megszűntessem a dolgot.

ROCKWELL: Nos, az ehhez hasonló hivatalos szereplések idejére felmentem magam ez alól az eskü alól. Az Önnel való beszélgetésem során olyan szavakat használtam, mint például a „nigger” vagy a „zsidrák”, mivel ez az interjú egy országos magazinban jelenik meg, és fel akarom kelteni az emberek figyelmét - felrázni őket, hogy figyeljenek oda arra, amit mondok. Ha például a niggerek kedvenc szaváról -- „kurva anyád” -- lenne szó, szigorúan csak mint valós tényt ejteném ki, vagy azért, hogy kihangsúlyozzam. Magánbeszélgetés során azonban nem használom ezt a szót sem én, sem munkatársaim -- és ugyanez vonatkozik az összes többi hasonlóra is.

ROCKWELL: Természetesen. Volt néhány alkalmazottam, akikről úgy gondoltam, hogy marihuánát szívnak, de kirúgtam és feljelentettem őket. Bármilyen drogfüggőség fizikailag és szellemileg is roncsoló hatású, és az ép testben ép lélek filozófiánkat halálosan komolyan vesszük, és ragaszkodunk is hozzá.

ROCKWELL: Nem igazán. A tapasztalat azt mutatja, hogy komoly tudás nélkül ezek az ismeretek nem sokat segítenek. Ha nem ösztönösek a mozdulatok, akkor az egész nem ér semmit. Ezért inkább a testnevelésre, bokszra és a fegyverek használatára helyezzük a nagyobb hangsúlyt.

ROCKWELL: Puskára és pisztolyra.

ROCKWELL: Önvédelemre. Úgy vélem, egy esetleges faji anarchia és általános káosz bekövetkezése esetére, mely szerintem valószínű, Amerika fehérbőrű lakosságának meg kellene ismerkednie a túlélési technikákkal.

ROCKWELL: A Minutemen csak áltatja magát. Egy teljes kommunista hatalomátvétel esetén nincs az az erő, hogy túléljék a dolgot, pláne hogy megállítsák - néhány gazban szaladgáló fegyveressel, akik kisgyerekek módjára rabló-pandúrost játszanak. Tevékenységük egyetlen eredménye az érzelmi katarzis. Dollármilliókat szórnak el, és közben egy csomó jó embert juttatnak börtönbe illegális fegyverviselés miatt. Szerintem ez hasonlít a Klan-hoz. A céljaikkal, amennyiben a készenlétben állást is figyelembe vesszük, egyetértek. Egyetértek az alapelveikkel, eszméikkel és a többivel - kivéve a katolikus-ellenességet - de a módszereik az én szemszögemből bűzlenek.

ROCKWELL: A részleges terrorizmusuk. Úgy vélem, a terrorizmus megfelelő fegyver gerillaháború, vagy lényegében bármilyen háború során; és abban a helyzetben, melyben országunk találta magát, támogatnám a teljesen kiforrott terrorizmust - ha működne. Száz évvel ezelőtt én is Klan-tag lettem volna, kötéllel és fegyverrel és minden egyébbel. Szívvel-lélekkel küzdöttem volna az Újjáépítés során a fehér Dél megmentéséért. És jól vésse az eszébe: a terrorizmus akkor meghozta a várt eredményt. Ma viszont Martin Luther Niggert-t segíti; az Északi sajtónak és a liberálisoknak mártírokat gyárt, és többé már nem tartja vissza a niggereket a garázdálkodástól.

ROCKWELL: Egyáltalán semmilyen. A fehér emberek közti háborúk ellen van kifogásom. Már évszázadok óta folyik ez - saját magunk között harcolunk és kiirtjuk egymást. Az Észak Dél ellen tökéletes példa erre: ez volt a legnagyobb vérontásunk, a fehér lakosság krémjét eltörölték, mindezt a niggerek miatt. Semmi nem oldódott meg, semmi nem változott – kivéve, hogy egy csomó jó fehér gyerek meghalt. Én ezzel nem értek egyet! Ha újra lesz háború, én inkább a vörös kínaiakkal harcolnék, vagy a zsidókkal, vagy átmennék Afrikába, és ott a niggerekkel. Ennek látom értelmét. Ami az erőszak egyéni szinten történő megjelenését illeti, nos, mikor majd hatalomra kerülök, a Fegyveres Erők tisztjei számára párbajokat tervezek szervezni. Ennek két célja lesz: egyrészt hogy a tisztek ne féljenek szembe nézni a halállal -- nem csupán háború esetére. Másrészt pedig hogy visszaállítsam a személyes becsület eszméjét. Én nem hiszem, hogy ha elmegyek a bíróságra és beperelek valakit, az visszatartaná a rágalmazó, erkölcstelen beszédtől. Azonban ha szavait adott esetben egy fegyverrel kell nyomatékosítania, sokkal jobban odafigyel arra, mit beszél. Jelenleg a párbaj illegális, de ebben a pillanatban nagyon szívesen kiállnék Billy James Hargis-szal és Robert „Rabbit” Welch-el a becsület mezején, amiért nagy tömegek előtt kommunistának titulálnak engem.

ROCKWELL: Nem csak hogy gondoltam rá; számítok rá. És készen állok. Az életben maradás egyik legnagyobb titka készen állni a halálra. Tisztában vagyok vele, hogy erőszakos módon fogok távozni, csak az a kérdés, hogy hol és mikor. Nem hiszem, hogy ez még azelőtt megtörténik, hogy teljesítettem volna küldetésemet. Tudom, hogy ez nem túl racionális, de úgy hiszem, hogy valami célból kerültem ide, és hogy ehhez Istennek is van valami köze: országunknak egy vezetőre van szüksége. Emiatt gondolom, hogy túl fogok élni. Ahogy Rommel is mondta, „Álljatok mellém; golyóálló vagyok.”

ROCKWELL: Természetesen nem szó szerint, de meg vagyok győződve róla, hogy minél arrogánsabb és kihívóbb valaki a veszélyekkel szemben, annál inkább biztonságban van. Szerintem ez az oka annak, hogy bár sokszor rám lőttek, mindig életben maradtam. Ha elég rettenthetetlen vagy, az kihat a fegyver mögött lévő ember pszichéjére. Majdnem olyan, mintha érezni tudná a bátorságot, valahogy úgy, ahogy az állatok megérzik a félelmet. De a hatás éppen az ellenkezője: ahelyett, hogy felbátorodna a támadásra, annyira nyugtalanná válik, hogy megremeg a keze, amikor meghúzza a ravaszt; és emiatt szinte semmi esélye sem lesz arra, hogy eltaláljon. Vagy ez, vagy meghátrál. Amikor kilépek az utcára és néhány huligán fenyegetőzni kezd, hogy megvernek, egyenesen a szemükbe nézek, és azt mondom, „Csak tessék. Kezdjétek.” Lehet, hogy össze tudnának verni, de eddig még senki nem próbálta meg.

ROCKWELL: A legközelebbi élményem - bár akkor nem sérültem meg - azt hiszem, az volt, amikor tizennégyen Bostonba mentünk, hogy az Exodus című film vetítésének apropójából járőrözzünk.** A többiek egy teherautóban voltak, nekem kellett egy közeli hotelben bejelentkeznem Nathan Ginsburg névvel, és ott vártam a különítményt délután két órára. Az újságok és a rádió szerint több mint 10.000 zsidó gyűlt össze az utcákon ránk várva, és a fiúkkal megpakolt teherautó nem tudott átjutni a tömegen. Napokig a mi különítményünk volt a vezető hír, ekkor már nem futamodhattam meg. Valahogy át kellett vágnom a tömegen, hogy őrt állhassak a színház előtt; ezért felvettem egy nagykabátot, csendesen átsétáltam a tömegen, és mikor a színház elé értem, levetettem a kabátot a zsidó tömeg kellős közepén, és csak álltam az egyenruhámban. Egy pillanatig döbbent csend ült a tömegre; gyakorlatilag leesett az álluk. Aztán valaki felordított „Ez Rockwell! Kapjátok el!” És a hatalmas tömeg bunkósbotostól-vasvillástól megindult felém. Ha nem mentett volna meg egy csapat kemény, V alakzatba rendeződött ír rendőr, biztosan megöltek volna. Védőőrizet alá helyeztek, és egy cellába dugtak. Én mondom, örültem, hogy ezt megúsztam; szörnyen végződhetett volna. De meg kellett mutatnom az embereimnek, hogy nem kérnék tőlük semmi olyat, amit én magam ne tennék meg. Egy másik dolog, ami miatt sikerült, az a náci egyenruha hatása a zsidókra: őrült, gyűlölködő emberré változtatja őket - olyanná, akit könnyű legyőzni, kiszámítani, akinek könnyű túljárni az eszén. Ezen Föld legveszélyesebb fajtája a racionális, gondosan tervező zsidó, azonban egy őrjöngő, gyűlölettől fűtött zsidó ostobán fog viselkedni; könnyedén össze lehet verni.

PLAYBOY: Hányszor börtönözték be hasonló agitáció miatt, Parancsnok?

ROCKWELL: Mostanáig 15-ször, habár sosem hosszú időre. A leghosszabb két hét volt – ez New Orleansban történt. Leutaztunk oda a “Gyűlölet Busz”-unkkal, hogy gúnyt űzzünk néhány nigger lázítóból, akik a buszukat “Szeretet Busz”-nak hívták. Mindenféle ok és figyelmeztetés nélkül a zsidók uralta New Orleans-i tisztviselők mindannyiunkat börtönbe vetettek koholt vádakkal, melyeket később ejtettek.
Úgy jutottunk ki, hogy éhségsztrájkba kezdtünk, közülünk tizenegyen 8 napig nem evett senki egy falatot sem. A negyedik napon az egyikőnk kezdett megtörni, és azt mondta, hogy ő most enni fog, mi viszont a tudtára adtuk, hogyha ezt megteszi, akkor ez lesz az utolsó étkezése. Meggondolta magát.
Egy másik alkalommal, Virginiában börtönbe dugtak, és előreláthatólag 10 évnyi fegyházzal néztem szembe, mivel “háborút indítottam a niggerek ellen”. Még sosem láthatott annyira bűntudatos embert, mint amilyen az engem letartóztató seriff volt.

PLAYBOY: Miért volt bűntudatos?

ROCKWELL: Érezte, hogy a rossz dolgot teszi. Adott volt egy fehér embertársa, aki ugyanazokért a dolgokért harcolt, amiben ő hitt, és ő ezt az embert börtönbe juttatta. De ez a város annak a zsidónak a kezében van, aki két nagy bevásárlóközpontja és zöldségüzletei vannak a városban; tehát a seriff baloldali politikai nyomás miatt cselekedett. De ez a baloldali melegágy csupán egy elkülönítő fő-konzervativista menhely Philadelphiához képest. Akár elhiszi, akár nem, azért kerültünk börtönbe – az embereim és én – mert megfigyeltünk egy hotelt, ahol Guss Hall, az Amerikai Kommunista Párt (CPUSA) vezetője mondott beszédet. Az én álláspontom szerint Philadelphia az ellenség fővárosa. Gyakorlatilag zsidó zászlókat lehet látni a póznákon mindenütt. Rájöttem arra, hogy csak blöffölnek, amikor fegyházzal fenyegetnek. Ezt mondtam nekik: “Jobb lesz, ha elkezditek a letartóztatást, mert én elkezdek beszélni”. Tízből kilencszer beijednek. Hozzászoktak az erőszakot mellőző niggerekhez, akik önkéntesen vonulnak börtönbe – nem úgy, mint a fehér szupremacisták. Na, itt egy ember, aki nem fél a börtönbe jutástól. És az embereim sem. Tulajdonképpen legalább kettő vagy három párttagunk börtönben van valahol az Egyesült Államokban az év bármely napján. Minden vasárnap éjjel rendezvényekkel tiszteljük meg őket, amit ez előtt az épület előtti felvonulási téren tartunk. Speciális díszeket is ajándékozunk azoknak, akik kitűnően teljesítenek a párt színeiben, valamint hőstettekért, amik túlmutatnak az elváráson. A legnagyobb díjunk az Adolf Hitler Érdemrend, ezt követi az Arany, az ezüst, majd a Bronz díj. A legmagasabb kiadott eddig az Ezüst-fokozat volt; ezt egy olyan embernek adtuk, aki nem tudta visszatartani magát Birminghamban, és fejbeverte derékszíjával Martin Luther Kinget, aki azt a nigger zsidó Sammy Davis Jr.-t “a legjobb fajta amerikainak” nevezte.

PLAYBOY: De azzal ugye tisztában van, hogy Dr. King-et széleskörűen tiszteli és csodálja az amerikai nyilvánosság, fehér és fekete egyaránt – míg önt, a fehér felsőbbrendűség hősét, a legtöbb ember “bolond”-nak és “gyűlöletkeltő”-nek tartja, szinte mindenki gyűlöli önt – a John Birch Kör is.

ROCKWELL: Lehet, hogy Martin Luther King még egy ideig fátylat húzhat a nép szemére, de előbb vagy utóbb rájönnek, hogy nem más, mint egy hamisítvány. Ha egy fekete forradalom eljönne, akkor nem lennék meglepődve, ha őt kapnák el elsőként – a saját emberei. Arról pedig, hogy bolondnak hívnak, az a véleményem, hogy sok nagy történelmi személyiséget is hívtak már így, Krisztustól kezdve a Wright fivérekig. Tehát én ezt az egyik legnagyobb elismerésnek tartom. Egyszer az apám elmondta nekem, hogy azt kérdezték tőle zsidó barátai: „Hogy hozhattad ezt a viperát a Földre?”. Hát én büszke vagyok arra, hogy a kommunista zsidók viperának tartanak. Ami a fenyegetéseket, a veréseket, a vizsgálatokat, a gyilkossági kísérleteket és hasonló dolgokat illeti, amikor kiakasztottam a náci zászlót, számítottam a bebörtönzésekre, a gyűlöletre és a meghurcolásra. Ha nem lettem volna, akkor minden bizonnyal bolond lennék. A zaklatásra az összes olyan új mozgalomnak számítania kell, amely a hatalmon lévő erők ellen dolgozik – főleg ha annyira forradalmi, mint az enyém. Nem lennék meglepődve, ha az Anti-Defamation League (Rágalmazásellenes Liga), már megépítette volna számomra a keresztet, és a szögeket is készen tartaná. De nem tartom magamat üldözöttnek. A felnőtt az, aki elfogadja a tettei következményeit. Szerintem paranoiának számít, ha valaki azt hiszi, hogy más okolható azért, hogy nem tudja elérni céljait.

PLAYBOY: Pár évvel ezelőtt olvashattunk egy interjút, amelyben azt állította, hogy önt „fojtogatja, és zaklatja a zsidó sajtó”, egy nemzeti szintű médiaszabotázs akadályozza meg abban, hogy a helyzetét a nép elé tárja. Amikor a „zsidó sajtó” nem tettette azt, hogy nem létezik, akkor – állítása szerint – szándékosan hibásan idézték önt, vagy úgy szerkesztették meg a mondanivalóját, hogy kivágták belőle az értelmes szakaszokat, és csak a sokkoló részeket hagyták meg – annak érdekében, hogy vagy együgyű bolondnak, vagy rasszista szörnyetegnek tüntessék fel. Azt állította, hogy csupán ez a hallgatási, félretájékoztatási összeesküvés akadályozta meg önt abban, hogy forradalmi üzenetét eljuttassa a fehér, nem zsidó néphez, és egyesítse őket zászlaja alatt. Néhány embernek, Parancsnok, ezek a gondolatok úgy hangozhatnak, mint ha ön mást hibáztatna önmaga helyett.

ROCKWELL: Azt gondolja, hogy paranoiás vagyok, erről van szó?

PLAYBOY: Bizonyos emberek így gondolhatják.

ROCKWELL: Három hónappal ezelőtt, a Columbia Sajtószemlén, Ben Bagdikian, a Rágalmazásellenes Liga gyakori írója, írt egy cikket (A Gyengéd Elnyomás), melyben feltette ezt a kérdést: „A Rockwellt övező hírelhallgatás jó dolog?”. Bagdikian nyíltan feltárja, hogy a sajtó a lehető legnagyobb titoktartással övezi a mi tevékenységeinket. Tehát, mint láthatja a zsidó hírzárlat nagyon is valódi dolog. Tudják, hogy túl szegények vagyunk ahhoz, hogy műsoridőt, vagy reklámfelületet vegyünk, tehát betiltják az összes publikációnkat, minden elérhető csatornán, és nem juttatják el tevékenységeinket a hírlapoknak. Pucéran rohangálhatnék a Fehér Ház kertjében, és nem kerülne ki a hír. Csak tréfálok. De azt halálosan komolyan mondom, hogy az egyetlen szabad beszéd ebben az országban, az olyan, amely nem kritizálja a zsidókat. Ha kritizálod őket, akkor vagy elnyomnak, vagy elnémítanak. Hasonló szólásszabadság van Kubában, vörös Kínában, Oroszországban, és az összes többi kommunista országban: azt mondasz, amit szeretnél, egészen addig, amíg nem kritizálod a diktátort. A zsidók sosem fogják engedni, hogy elérjem a népemet az üzenetemmel az amerikai sajtóban; nem engedhetik meg maguknak.

PLAYBOY: Változtat valamit ezen a kijelentésén az, hogy most éppen egy országos magazin interjúján van?

ROCKWELL: Rengetegszer készítettek velem interjút, felvételeket, több ezer fénykép készült rólam, de sosem jelennek meg. Az, hogy maga idejött, és beszélgetünk, még nem jelenti azt, hogy ez ki is lesz nyomtatva, vagy ha meg is jelenik, akkor szóról szóra megegyezik azzal, amit mondtam. Amikor a szerkesztők átolvassák a nyers szöveget, és megrémülnek, hogy meg lesznek szabotálva a niggerek és a zsidók által, ha ez a szöveg így megjelenik.

PLAYBOY: Mi bevállaljuk Parancsnok – ha ön is.

ROCKWELL: Én minden lehetőséget megragadok, hogy az üzenetemet elolvastassam. De ez sosem fog megtörténni. Túl sokszor lettünk kihagyva a hírekből, ahhoz, hogy optimista legyek. Van 100 dollárom arra, hogy ez az egész nem más, mint időpocséklás, mert sosem fog eljutni azokhoz az emberekhez, akik a magazinjukat olvassák.