Tanító néni kérdezi a kis Kolompárt:
- Fiacskám, megcsináltad a házi feladatodat?
- Hát persze, csókolom kezsit-lábát...
- Akkor mutasd!
- Otthun felejtettem!
- Nem hiszem el!
- Anyám íletire ha mondom! Otthun maratt!
- Jól van, akkor elhiszem.

Megy haza a kis Kolompár, látja ám, hogy nagy a gyász, az anyja halva fekszik... Másnap megy az iskolába. A tanárnő kérdezi:
- Ma megcsináltad a házidat???
- Hát persze, csókolom kezsit-lábát...
- Mutasd meg!
- Otthun felejtettem!
- Ezt már nem hiszem el!
- A hugom íletire ha mondom, otthun maratt!
- Jól van, akkor elhiszem.

Megint megy haza a kis Kolompár, látja ám, hogy nagy a gyász, a húga vérbe fagyva fekszik...Másnap megint megy az iskolába:
- Kisfiam, ma remélem megcsináltad a házidat!
- Hát persze, csókolom kezsit-lábát...
- Akkor mutasd!
- Megint otthun felejtettem!
- Ezt már tényleg nem hiszem el!
- Az apám íletire, ha mondom! Otthun maratt!
- Na jó, akkor elhiszem.

A kis Kolompár megy haza, látja ám, hogy a faterja a szobában szélsebesen pakol egy bőröndbe. Mikor meglátja, megszólal:
- Fiam, el kell mennünk innen, meg van átkozva ez a ház! Tegnapelőtt anyád, tegnap a húgod, ma meg a bátyád halt meg...