Ezúttal Ságvári Endre és kommunista bűntársai "legendás" bátorságát bátorkodunk megvilágítani egy Délmagyarország-cikk révén.
 |
E bátorságot bárki objektíven megítélheti, ha elolvassa, milyen vallomásokat idéztek anno ezen lánglelkű ifjaktól a Tompa utcai nyilasgyűlés ellen végrehajtott támadást követő büntetőeljárás során. Biztosan csak a véletlen számlájára írható, ha az az érzésünk támad, mintha egy Balog Zoltán tenyészetéből származó rejtett erőforrástól származna a védekezésük szövege. De érdemes sorra venni a neveket is: Ságvári (Spitzer), Mózes, Zimmermann, Friedmann, Klein. Meglehetősen egyhangú névsor, szó se róla.
Ekkor már egyébként javában folyt az illegálisan létező kommunisták részéről a szociáldemokrata párt megszállása. Ebben az esetben is a szociáldemokrata tagságot a beépült kommunisták vezették a Tompa utcában. A komcsik pofátlanságára jellemző, hogy bosszúból azoknak a szocdem alapszervezeteknek a helyiségeit is megtámadták, ahonnan megpróbálták kiebrudalni őket.
A Budapest története című, 1980-ban megjelent öt kötetes mű utolsó részében olvasható egy 1940-ből származó bizalmas jelentésrészlet, amelyet a szocdemek központi vezetése készíttetett el, felmérendő a kerületi szervezetek állapotát. Tökéletesen tisztában voltak vele, hogy a legnagyobb veszélyt a komcsik jelentik rájuk nézve. A IX. kerület ismertetésénél pedig egy ismerős név is feltűnik. A beépített felforgató Ságvári Endrét nevezték ki ugyanis ideiglenes kerületi vezetőnek azután, hogy a komcsi brigantik éppen Ságvári által szervezett támadásai már lehetetlenné tették a helyi szocdem szervezet normális működését. Persze, ha tudták volna, hogy valójában ki is az az alak...
(Skorzeny)
Kapcsolódó:
