Iványi Gábor metodista lelkész (nem mellesleg az SZDSZ volt országgyűlési képviselője) azt mondta: szégyenkezve állunk és kérjük a család, a cigányság bocsánatát, mert 500 éve nem fogadjuk be őket, és nem egy egyszerű, szörnyű katasztrófa tanúi vagyunk, ugyanis nem tanultunk a bűneinkből, amit a cigányság ellen elkövettünk.

Feltette a kérdést: érezzük-e a felelősségünket a gyűlöletbeszédben, aminek nincs vége, van-e bocsánat szociális bűneinkre, arra, hogy a kisemmizett, kitaszított embereket akarjuk felelőssé tenni saját bűneinkért? A lelkész imájában bocsánatot kért azok nevében, akik a lelkük mélyén gyűlöletet éreznek a cigánysággal szemben, az oktatási szegregációért, a gonosz szóért, a bántásért, ami a cigányság ellen irányul.

Persze elfelejtett szólni a megerőszakolt, meggyilkolt, terrorizált, kirabolt magyarok ezreiről. Ahogy arról is, egyáltalán nem biztos, hogy magyarok végeztek a cigányokkal, lásd pécsi eset és a többiek. Továbbá elfelejtett szólni arról, hogy mennyi pénzt költöttünk, programokat szerveztünk, munkahelyet teremtettünk, és mindent megtettünk az integráció érdekében, de a "romák" a köcsögparasztozással feleltek. Hogy ők nem tanulnak a bűneikből, azért esnek áldozatul. Hogy a gyűlöletbeszéd felénk árad a rohadtmagyarozás révén nap mint nap. Hogy nem nekünk kellene szégyellnünk magunkat, mert nem mi erőszakolunk cigány öregasszonyokat, nem mi nyomjuk ki a szemüket és vágjuk le a lábukat, nem mi lopjuk a napot, s várjuk, hogy a "romák" helyettünk megkeressék a pénzt a mindennapi betevőre. Hogy az "oktatási szegregáció" felszámolása azt jelenti, hogy gyermekeinket minden nap megverik, kirabolják. Hogy a "bántástól" nem cigány utcák sora retteg, hanem magyar emberek, akik nem mernek este kimenni, az életüket féltve. Hogy nem mi tesszük őket felelőssé bűneinkért, hanem éppen fordítva van...

A temetés után Nyakó István, az MSZP szóvivője úgy fogalmazott: „a Magyar Köztársaság leghidegebb napját éltük ma meg, de van remény, mert sokan voltunk Tatárszentgyörgyön, és biztosak vagyunk abban, hogy a lélekben több millió honfitársunk állt ott, apa és fia végső nyughelyénél. Ez erőt adott az áldozatok családjának, és azoknak, akik hisznek egy békés, szabad és demokratikus Magyarországban. A mai nap még a gyászé, holnaptól viszont meg kell, hogy találják egymást azok, akik egy ilyen országban hisznek”.

Balog Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, az emberi jogi bizottság elnöke azt mondta: a fő kérdés, hogy jutottunk idáig, hogy egy ötéves kisgyermeket kell meggyilkolni ahhoz, hogy a saját felelősségünkről gondolkodjunk. Hozzátette: „az emberi méltóság mértéke alatt az áldozatok ugyanarra az oldalra tartoznak, mint a román kézilabdázó, vagy a magyar tanárember”.

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a temetés napját egy kimondatlan nemzeti gyásznapnak nevezte.

A temetésen résztvevők tömegében ismert magyarellenes "művészek" és közéleti személyiségek is jelen voltak. Lerótta kegyeletét mások mellett Kepes András televíziós újságíró, Hajós András, Soma, Falusi Mariann és Lang Györgyi "előadóművész" (az MTI megfogalmazása), valamint Koltai Róbert színész-rendező.

Utóbbi az MTI kérdésére válaszolva elmondta, egy ismeretlen hívó szónak eleget téve vesz részt a szertartáson. „Nem tudtam volna nem eljönni. Egyszerűen borzalom, ami történt, most mindenkinek itt volna a helye” – mondta a színművész. „Csak abban bízom, hogy a történtek meghúztak egy olyan határt, amely valamennyiünket arra figyelmeztet: ez így nem mehet tovább” – tette hozzá Koltai.

Korábban írtuk: Tatárszentgyörgyön tüntet a parlamenti egypárt is

Majdnem mindenki fehér virágot tűzött a ruhájára. A 100 tagú cigányzenekar muzsikájával kezdődött el a gyászszertartás, amelyen valamennyi parlamenti párt képviselői részt vesznek, a kormányt Szűcs Erika szociális miniszter képviseli.