A Kossuth Rádió híradásait a felvezetőben leírt jelenséggel párhuzamosan sorra megtöltik a gyermekgyilkos, rasszista és népirtó politikát folytató zsidó államról szóló hírekkel, kis színesekkel. Jó példa erre a mai, szombat reggel 7-8 óra közötti kínálat. Az egyik kajmán előbb arról jiddiselt, hogy Izraelben keresik és kutatják a nagy összegű főnyeremény fölvételére följogosító lottószelvényt. Néhány perccel később pedig kapcsolták Jeruzsálemet, ahonnan Shiri Zsuzsa arról csevegett, hogy a Kossuth Rádió munkatársai ősatyáinak földjén miként tevékenykednek a jegyüzérek. A lélekemelő beszámoló méltó lezárásaként héber nyelvű keleti zsidó nótát sugároztak a bőgatyásoknak.

Föltesszük a kérdést: Kit érdekel mindez Budapesten vagy a mórahalmi tanyavilágban? Meggyőződésünk szerint az égvilágon senkit, még magukat a Magyarországon élő zsidókat sem, mert számukra az Ígéret Földje nem ott, hanem itt van.

A Duna Televíziót sem kell bemutatni olvasóinknak. „A nemzet televíziójáról” e sorok írója már régebben megállapította, hogy Dunának, Jordánnak egy a hangja... A Cselényi László irányította Duna Televízió arra hivatkozva, hogy Izraelben milyen sok nézőjük van, elképesztő mennyiségben és gyakorisággal zúdítja rá a holofilmeket és a holoemlékezésekről szóló beszámolókat a világ öt kontinensén élő goj magyarságra. Igaz, hogy Cselényi elődei sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Az Izraelt fényező, onnan kizárólag pozitív műsorokat sugárzó gyakorlatot az egykori tévéelnök, Csoóri Sándor szeretője, Balogh Júlia honosította a Duna Televízióban még a 90-es évek elején, s ez a tendencia az elmúlt hónapokban csak fölerősödött.

Hazug módon arra is szoktak hivatkozni, hogy a Duna Televízió által időnként meghirdetett, s többnyire magyar nemzeti ügyet szolgáló adakozásra szóló fölhívásra milyen sok az Izraelből érkező fölajánlás. Nos, ez sem igaz. A Duna TV-ben dolgozó egyik ismerősünktől megtudtuk, hogy a Kassai Thália Színház megmentésére indított – egyébként igen tiszteletre méltó – adománygyűjtő akció folyamán mindössze néhány izraeli tett fölajánlást, s végül azok sem utalták át a megígért összeget...

A Duna Televíziót azért nézik aránylag sokan Izraelben, mert a Magyarországról kivándorolt, magyar anyanyelvű zsidók – akárcsak a nem zsidó magyar anyanyelvűek – általában nehezen tanulnak idegen nyelveket. Izraelben tömegesen élnek olyan magyarországi zsidók, akik 30-40 év kinn tartózkodás után sem képesek tisztességesen megtanulni héberül. Ez a titka a Duna Televízióhoz való ragaszkodásuknak. Meg annak is, hogy a Kárpát-medencén kívül a nagyvilágban egyedül Izraelben jelenik meg a mai napig magyar nyelvű napilap, az Új Kelet.

A magyarsághoz való igazi viszonyukat, érzelmeiket legutóbb kendőzetlenül és tisztességesen a népünk minden tagját elégetésre szánó Mose Gánán, budapesti születésű költő, irodalomtörténész fejezte ki (ITT). Érdekes módon, akárcsak a magyarság korábbi gyalázásakor, most sem tiltakoztak vagy határolódtak el a magyarországi holokausztozók. Igaz, hogy az úgynevezett „nemzeti” oldalon sem.

A Duna II. Autonómia Televízió ma, szombaton fő műsoridőben, este 20 órakor sugározza a Szuvenír című izraeli filmet. Sáhár Kohén alkotása egy romantikus, szirupos történet tálalásával mutatja be a magyar nézőknek a második világháború idején az angolok által Palesztinában fölállított Zsidó Brigádot. Pontosabban annak szebbik arcát.

Az Európában is tevékenykedő Zsidó Brigád a történelem egyik legalantasabb, bosszúálló fegyveres alakulata volt, amely a második világháború legvégén és után a nácik rémtettei megtorlásának jelszavával kegyetlen tömegmészárlást hajtott végre, elsősorban a német polgári lakosság körében.

A Zsidó Brigád részletesebb bemutatására a film ma esti megtekintése után még visszatérünk, de addig is gratulálunk Cselényi László csapatának a Szuvenír című izraeli film sugárzásához. Most már nem csodálkozunk azon, hogy miért kellett távoznia Szaniszló Ferencnek a Duna Televízió cionista társulatától.