Alison Weir: Megaláztatások és gyermekek elleni erőszak az izraeli átkelőhelyeken
2007-04-01. 12:52

A "mi" zsidónk is kislányok ellen kemény

Az izraeli hatóságok évtizedek óta meztelenre vetkőztetik a gyermekeket és törvénytelenül testi motozásnak vetik alá őket - köztük amerikai állampolgárokat is. Azoknak a szervezeteknek, amelyek az izraeli és palesztin viszonyokkal foglalkoznak, régóta tudomásuk van arról, hogy az izraeli határőrségi hatóságok rendszeresen meztelenre vetkőztetik és testi motozásnak vetik alá úgy a férfiakat, mint a nőket.

Az „If Americans Knew” („Ha, az amerikaiak tudnák”) nevű szervezet az első, amely az izraeli hatóságoknak kimondottan a nőkkel szemben alkalmazott vetkőztetéssel együtt járó motozási módszereit vizsgálta. Az „If Americans Knew” elképesztőnek tartja, hogy az izraeli hatóságok fiatal lányokat is meztelenre vetkőztetnek, és tüzetesen átvizsgálnak, beleértve a hét éves és a hét évnél fiatalabb kislányokat is.

Az Amerikai Egyesült Államokban, Izraelben és a Nyugati Parton összegyűjtött adatok szerint az izraeli határőrség hivatalnokai időnként kortól függetlenül arra kényszerítik a keresztény és a muzulmán nőket, hogy vetkőzzenek meztelenre és vessék alá magukat a teljes mérvű testi átvizsgálásnak. Bizonyos esetekben gyerekeket „tapogattak” az izraeli hivatalnokok. Néha az anyákat gyermekeikkel együtt egy helyen vetkőztetik le és vizsgálják át, máskor a kislányokat elválasztják a szüleiktől és külön vizsgálják át őket. A menstruáló nőkre ráparancsolnak, hogy vegyék ki az egészségügyi betétet, néha kis gyermekeik szemeláttára. Időnként az asszonyokat fiatalkorú fiaik jelenlétében vetik alá testi motozásnak.

A fentiekről megkérdezettek mindannyian mély megaláztatást éreztek. Sokan arról tanúskodnak, hogy az átvizsgálás folyamatát zokogva élték át.

„Emlékszem, hogy sírtam, és könyörögtem édesanyámnak, hogy ne engedje, hogy ezt tegyék velem, legalább a felső ruhadarabot hagyják rajtam” – idézi fel a 12 éves korában átélt motozást Laila El-Haddad, gázai újságírónő. A szülők azonban képtelenek megvédeni gyermekeiket ezektől a megaláztatásoktól. (Az izraeli határőröknek) „Gépfegyvereik vannak. Kénytelenek vagyunk engedelmeskedni.” – magyarázza El-Haddad, aki szerint ennek a bánásmódnak a palesztinok megalázása a célja, az hogy ne térjenek többé vissza Palesztinába. El-Haddad a Harvard Egyetemen (Kennedy School of Public Policy) szerzett felső fokú diplomát.

Hala Gores, oregoni ügyvédnő is emlékszik, hogy tíz éves korában meztelenre vetkőztették és testi motozásnak vetették alá. Gores családja názáreti keresztény palesztin, akik az izraeli hatóságok keresztényekkel szembeni megkülönböztető magatartása miatt hagyták el otthonukat. Gores soha nem tért vissza ősei szülővárosába, Názáretbe, részben azért – mint mondja - mert képtelen lenne még egyszer elviselni, hogy olyat tegyenek vele, ami felett neki magának semmi hatalma nincs.

Az „If Americans Knew” adatai arra utalnak, hogy az izraeli politika a keresztény és muzulmán gyermekek ellen irányul, és az független a gyerekek esetleges izraeli vagy más állampolgárságától, beleértve az Amerikában született, amerikai állampolgárságú gyereket is. A zsidó gyerekek meztelenre vetkőztetéséről, és azok fizikai átvizsgálásáról nincsenek adatok.

Maysoon Zayid, előadóművész, komikus New Jerseyben él, szintén arról számol be, hogy hét vagy nyolc éves korában, palesztinai családi “hazalátogatása” során a Ben Gurion repülőtéren őt is levetkőztették és átvizsgálták. Legutóbbi palesztinai útja alkalmából, 2006. júliusában, az izraeli hatóságok hivatalnoka, Inbal Sharon, elvette tőle egészségügyi betétjét. Mayson, aki amerikai állampolgár, a vizsgálat befejezése után sem kapta vissza a betétet a hivatalnoktól, aki azt sem engedte meg, hogy Mayson másik betétet használjon. Mayson Zayid, Cerebral Palsyban szenved, és ezért tolószékben ül, mindenki szeme láttára ott vérzett a váróteremben, amíg repülőre nem szállt.

Mayson Zayid, a gimnáziumban osztályelnök volt, ma szókimondó humoráról és erős egyéniségéről ismeretes - mindezt zokogva meséli. “Senki sem emelt szót értem, senki sem tett semmit az érdekemben. Több nő is jelen volt, beleértve azt is, aki a tolókocsimat tolta, de senki nem szólt egy szót sem.” Amikor Mayson a repülőre szállt, a személyzet undorral nézett rá, de amikor elmondta, mi történt vele, a légi kísérők a saját ruhájukból adtak neki használatra. Az egészségügyi betétek elkobzása mellett, az izraeli hivatalnokok elkobozták Mayson repülési betegség elleni orvosságát is, és emiatt a 12 órás repülőúton egyfolytában hányt.

Mayson Zayid egy, az izraeli haderő, és az izraeli hatóság beavatkozásai következtében megsérült palesztin gyermekeket támogató szervezet alapítója, a fenti út borzalmainak hatására annyira elbátortalanodott, hogy megfogadta, soha többé nem tér vissza Palesztinába. “Pontosan ezt akarják. Olyan rosszul bánnak veled, hogy eljuss arra a pontra, hogy soha többé ne térj vissza.” Ennek ellenére, Mayson Zayid máris azt tervezi, hogy visszatér a Nyugati Partokra önkéntesként dolgozni.

Izrael váltakozó stratégiát alkalmaz, az idősebb nőktől az egészen kis gyermekeket is átvizsgálja. Néhány esetben a nőket egyedül bezárják egy szobába, ahol meztelenre vetkőztetve órák hosszát várakoztatják őket. Máskor csoportosan levetkőztetik, és úgy vizsgálják át őket, miközben ruháikat rakásra hányják. A vizsgálat befejeztével megparancsolják nekik, hogy öltözködjenek fel, és ők meztelenül, mezítláb keresgélik saját a ruháikat a ruhahalmazban.

Az izraeli hatóságok fenti bánásmódja elsősorban a palesztinokra és az amerikai palesztinokra vonatkozik, de vannak olyan jelentések is, amelyek arról számolnak be, hogy az izraeli hivatalnokok az amerikaiakat is levetkőztetik, és testi motozásnak vetik alá őket.

Hedy Epstein, St. Louisban lakik. Epstein családja és teljes rokonsága a náci gyűjtőtáborokban lelte halálát. “Idegenek karjaiba – A gyermekdeportálások történetei” címmel (Into the Arms of Strangers: Stories of Kindertransport”) díjat nyert dokumentumfilm az ő családja tragédiáról készült. Hedy Epstein arról számol be, hogy három évvel ezelőtt őt is meztelenre vetkőztették és átvizsgálták, mert egy békés tüntetésen vett részt a Nyugati Partokon.
Hedy Epstein 79 éves volt akkor, és egy izraeli hivatalnok arra kényszeríttette, hogy hajoljon előre, hogy “belsőleg is megvizsgálhassa.”

A különböző nemzetközi egyezmények tiltják a meztelenre vetkőztetés általi testi motozást. A Genfi Egyezmény, melynek Izraeli is aláírója, tiltja, “a személyi méltóságot érintő, és különösen megalázó és megszégyenítő bánásmódot,” valamint külön kihangsúlyozza, hogy a “a nők különleges oltalmat érdemelnek női tisztességük védelmezése terén.”

A Gyermekek Védelmére vonatkozó nemzetközi egyezmény 2. szakasza alapján: “Egyetlen gyermek sem szolgáltatható ki olyan bánásmódnak, amely a gyermek testének sérthetetlenségét érinti.”

Az Amerikai Egyesült Államokban ezt a bánásmódot a gyermekkel szembeni erőszak (child abuse) elleni rendelkezések szabályozzák, melyek értelmében a gyermekkel szemben “tilos minden olyan bánásmód, amely a gyermek fizikai, erkölcsi és szellemi integritása ellen irányul.” Az Encarta Encyclopedia szerint: „Gyermek elleni visszaélésnek számít minden olyan tudatos cselekedet, amely veszélyezteti a gyermek fizikai, szellemi és érzelmi állapotát.”
Amíg az „If Americans Knew” humanitárius szervezet csak a nők elleni meg nem engedett bánásmódot vizsgálta, de nagyon sok megkérdezett férfi is jogtalan bánásmódról nyilatkozott – beleértve amerikai állampolgárokat, fiúgyermekeket és időseket, akiket meztelenre vetkőztettek és törvénytelenül átvizsgáltak időről időre.

Annak ellenére, hogy ezek az esetek igen gyakoriak, az emberek többsége önmagára nézve túlságosan megalázónak tartja, hogy nyíltan beszéljen róla. Egy 68 éves keresztény üzletember, akit 2006-ban a Ben Gurion repülőtéren meztelenre vetkőztettek és átvizsgáltak, a családjának sem beszélt róla mindaddig, amíg tudomásra nem jutott, hogy az “If America Knew” hivatalosan is foglalkozik ezekkel az ügyekkel. A fenti személy csak ennek tudatában, utólag magyarázta meg a lányának, hogy miért mondta neki, hogy soha többé nem tér vissza szülőföldjére, amely most Izraelhez tartozik. A cionista bevándorlás és Izrael állam megalakulását megelőzően Palesztinában a virágzó palesztinai keresztény közösség a lakosság 15% képezte. (A lakosság 80°% muzulmán volt, és mindössze 5% volt zsidó.)
Az izraeli megszállást követően a keresztények száma mára 2%-ra süllyedt.

Izrael pártfogói igen élesen kikeltek Jimmy Carter, volt amerikai elnök: “Palestine Peace Not Apartheid” (Palesztin Béke, nem Apartheid) című könyve ellen. Válaszában Carter hangsúlyozta, hogy, az “izraeli apartheid” kifejezés könyvében a Nyugati Partokra és a gázai övezetre vonatkozik. A helyzet ismerői közül azonban sokan nem értenek egyet Carterrel, és azt bizonyítják, hogy ezen felül Izrael államon belül is az apartheid politikája érvényesül. Az “If America Knew” vizsgálatának eredményei is azt bizonyítják, hogy Izraelben a nem-zsidó állampolgárok meztelenre vetkőztetése és testi motozása Izrael szélesebb értelemben vett megkülönböztető politikájának a része.

Tekintettel arra, hogy az amerikai adófizetők naponta 8 millió dollárt adnak Izraelnek, a CNI, a Consil for the National Interest (A Nemzeti Érdekvédelmi Tanács) - egy washingtoni lobby csoport - kampányt kezdett azzal a céllal, hogy Izrael szüntesse be fenti, megkülönböztető politikáját. “Felháborítónak tartjuk, hogy Izrael, az Amerikai Egyesült Államok adófizetőinek pénzén alázza meg a nőket, és gyermekeket” - jelentette ki a CNI elnöke, Eugene Bird: „Felhívással fordulunk minden amerikaihoz, hogy segítsenek kampányunkban.”

A CNI felkéri az amerikai választópolgárokat, hogy lépjenek kapcsolatba képviselőikkel, és terjesszék a CNN által előkészített vizuális anyagot.

Alison Weir, az If Americans Knew igazgatója

(Barikád)