Minden kétszázadik férfi életét vesztette Budapesten a 15 és 24 év közötti korosztályból az 1956-os harcok során. Derül ki egy eddig eltitkolt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által készített jelentésből.
A legtöbb vér a VIII. kerületben folyt: az akkoriban mintegy 140 ezer lakosú Józsefvárosban fél évszázaddal ezelőtt összesen 435-en estek el az október 23-át követő négy hónapban. Országos viszonylatban a halottak 4 százaléka (97 személy) 15 év alatti gyerek, 18 százaléka (414 személy) pedig 20 év alatti volt - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által 1957. május 15-ei dátummal száz példányban elkészített, de "szigorúan bizalmas" jelzettel évtizedeken át titkosan kezelt, s a szaksajtóban csak a rendszerváltás után napvilágot látott jelentéséből. "Az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatos sérülések és halálozások" címet viselő, húszoldalas kiadvány az ellátott sebesültek számát országosan összesen 20 ezer, a dokumentált halálos áldozatokét 2502 főre
teszi. A száraz tárgyilagossággal megírt jelentés szerint a sérültek háromnegyedén géppisztoly, géppuska, pisztoly vagy puska ütött sebet, egynegyedüket ágyúlövedék, illetve gránátrepesz érte.
A halálos áldozatok 78 százaléka a fővárosban (1945 fő), közel egynegyede (557 fő) vidéken esett el. A főváros akkori 22 kerülete közül a legtöbb áldozatot négy belső kerületben szedtek a harcok: a már említett Józsefváros után a Ferencvárosban 234, az Erzsébetvárosban 176 és a Belvárosban 106személy pusztult el. A külső negyedek közül a XX. és a XXI. kerületben haltak meg a legtöbben - a "vörös Csepelen" fővárosi viszonylatban is kiugróan magas (13 százalékos) volt az általános iskolások száma a halálos sebet kapottak között.
"Azokban a kerületekben, ahol magasabb a 15 éven aluliak és az 50 évnél idősebbek aránya, a sérüléseket nagyobbrészt akna- és ágyútalálat okozta, ahol a 15-24 évesek aránya magasabb, a halálozások főleg kézifegyverektől eredtek" - magyarázta a halálos áldozatok sérüléseinek kerületenként eltérő arányát.
A vidéki városok közül a legnagyobb veszteség Mosonmagyaróvárt és Salgótarjánt, vagyis az erőszakszervezetek sortüzei által leginkább sújtott településeket érte, e helyeken összesen 50, illetve 46 halottat regisztráltak 1956. október és 1957. január között. A 3 ezer hazai helység közül egyébként 141-ben jegyeztek fel halálesetet a forradalmi események során, Veszprémben például 29-en,Miskolcon és Kecskeméten 25-25-en, az akkoriban éppen Dunapentelének nevezett mai Dunaújvárosban 21-en vesztették életüket.
A forradalom veszteséglistája az első napokban volt relatíve a leghosszabb: október 24-én és 25-én több mint négyszázan vesztették életüket az országban, mindenekelőtt a főváros VII. kerületében. Véres volt a leszámolás azonban az orosz tankok bevonulása után is: november 3-a és 9-e között országszerte több mint hétszázan pusztultak el a harcokban. A vidéki körzetek közül a felkelés a legtöbb halálos áldozatot Pest (68 fő), Bács-Kiskun (64) és Győr-Sopron (62) megyében szedte, de ugyancsak sok volt a halott Komárom (53), Nógrád (52), Fejér (50) és Veszprém megyében (42) is-olvasható a történész körökben mindmáig mértékadónak tekintett (s az "ellenforradalom" kifejezést egyetlen helyen sem használó) KSH-jelentésben.
(Hvg.hu nyomán)
