A sepsiszentgyörgyi első világháborús hősi emlékmű botrányos "felújítását" (tulajdonképpen magyartalanítását) először mi hoztuk nyilvánosságra még 2013. november 17-én, s cikkünk nyomán Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője, a párt Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke kérdést intézett Hende Csaba honvédelmi miniszterhez. A miniszter válaszából kiderül, hogy az illetékes román szakhatóság, bizonyos sepsiszentgyörgyi önkormányzati vezetők és helybeli "szakértők" több pontban is félretájékoztatták. A magyar minisztert azok vezették félre, akik a botrány kitudódása után most a "fölújított", szinte titokban átadott első világháborús hősi emlékmű tisztességes helyreállítását megkérdőjelező sepsiszentgyörgyieket is folyamatos mellébeszéléssel kívánják megnyugtatni.

Hende Csaba a Jobbik politikusának írt válasza elején olyasmit közöl velünk, amit mi is tudunk: a sepsiszentgyörgyi köztemető úgynevezett hősi parcellájában két első világháborús emlékmű is található. Az egyik az 1917-ben, tehát még a háború befejezése előtt fölavatott, az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve a Német Birodalom (Deutsches Reich) hősi halottainak emléket állító, német és magyar fölirattal, a német vaskereszttel és a magyar kiscímerrel ékesített obeliszk. Csakhogy most nem erről az emlékműről van szó, hanem a tőle mintegy 150 méter távolságra levő nagyobbikról, az 1931-ben, tehát jóval a háború befejezése után fölállított, s 2013 októberében "magyartalanított" formájában átadott obeliszkről.

De térjünk vissza Hende Csaba minden valószínűség szerint jóhiszeműen írt, ám rosszul informáltságról, vagy félretájékoztatásról árulkodó válaszleveléhez. A miniszter "az 1930-as évek második felében" fölállított emlékműről ír, miközben a nemrég "fölújított", a vita tárgyát képező első világháborús emlékművet jóval korábban, 1931-ben állították. És nem "a románok állították", amint ezt Hende Csaba állítja, hanem az akkor még 93 százalékban magyarok lakta Sepsiszentgyörgy őslakossága. Nem vitatjuk, hogy ehhez kellett a korabeli román megszállók rábólintása, vagy ha úgy tetszik, az emlékmű előzetes cenzúrázása. Ám mégsem románok állították, hiszen a korabeli viszonyokra jellemző módon az 1918-as impériumváltás után jó ideig a románok még az ortodox templomaikat is székely mesteremberekkel építtették az ajándékként ölükbe hullott magyar területeken...

"A korabeli dokumentumok szerint eredeti állapotában (tehát az 1931-es avatásakor - H. J.) sem felirat, sem jelkép nem szerepelt rajta. Ez utóbbiak 1942-ben (azaz Sepsiszentgyörgy visszatérése után - H. J.) kerültek az emlékműre, ahogy az akkor szakszerűtlenül átrománosított vagy átmagyarosított nevek is" - írja Hende Csaba. Igen, itt a homlok- vagy főoldali két magyar nyelvű föliratról, a magyar kiscímerről és az obeliszk két oldalára fölírt elesett katonák neveiről van szó. A homlok- vagy főoldali három fölírat pedig a következő volt: 1. 1914 - 1918. 2. A Hazáért. 3. Vitéz Nagybányai Horthy István Magyarország Kormányzóhelyettese.

Egyértelmű, hogy a Horthy István emlékét megörökítő fölirat a kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án bekövetkezett halálos repülőgép-szerencsétlensége után került föl az obeliszkre, amiképpen a magyar kiscímer is az úgynevezett "kis magyar világban" (1940-1944). A jelenlegi vonatkozó román törvény állítólag azt írja elő, hogy az emlékműveket csak az eredeti állapotukban lehet fölújítani, helyreállítani, s erre hivatkozva tüntettek el - magyar közreműködéssel - az említett föliratok közül kettőt, illetve a magyar kiscímert. A hősi halottak neveinek újraírása körül is áll a botrány, ám erről egyelőre nincsenek pontos adataink. (Információnk szerint a hősi halottak neveit a "fölújított" emlékműre román "szakemberek" kutatásai alapján vésték föl újra.) A románok esetében minden ilyen hivatkozott törvényt nem árt kétkedéssel fogadni, mert még a saját törvényeiket is gyakran fölrúgják.

Sepsiszentgyörgyön volt és jelenlegi önkormányzati képviselők (nem az RMDSZ janicsárjairól van szó - H. J.) is felháborodva vették tudomásul az elmúlt napokban, hogy a városvezetés és az általa fölkért "szakértők" a közvélemény informálása és tudta nélkül, mondhatni suba alatt belementek abba a román követelésbe, hogy a "felújított" emlékművön már ne legyen ott többi között a Horthy István emlékét megörökítő felirat és a magyar kiscímer. Másrészt viszont az is igaz, hogy a megszálló románok jószántukból sosem egyeznek bele abba, hogy bizonyos emblematikus nevekkel és jelképekkel az országrészeink elrablására emlékeztessék őket. De most nem csak a Horthy-föliratról és a magyar kiscímerről van szó, hanem egy eredetileg is az emlékművön volt magyar föliratról, amelyet még a román törvények értelmében is ott kellett volna hagyni.

A sepsiszentgyörgyi első világháborús hősi emlékmű magyartalanításáról azért is beszélhetünk, mert a nemrég felújított változatról eltűnt az eredetileg is rajta volt "A Hazáért" magyar fölirat. Nem mondanak igazat a felújítás előtt felkért helybeli magyar "szakértők", akik azt állítják: kutatásaik során kiderítették, hogy az eredeti, tehát az 1931-ben fölállított emlékművön sem felirat, sem jelkép nem volt. A Demeter Lajos, sepsiszentgyörgyi helytörténész vezette "szakértőket" már többen - így e sorok írója is - kérték, hogy mutassák meg azokat az általuk föllelt korabeli dokumentumokat (fénykép, képeslap, újságcikk, irodalmi említés, képzőművészeti alkotás, tervrajz etc.), amelyek egyértelműen bizonyítják azt, hogy például "A Hazáért" magyar fölirat nem volt olvasható az emlékművön 1931-ben. Ha pedig nincsenek ilyen korabeli dokumentumok (márpedig a hallgatás és a titkolózás arra vall, hogy nincsenek), akkor jogosan tesszük föl azt a kérdést, hogy a sepsiszentgyörgyi "szakértők" és az RMDSZ-es városvezetők milyen jogon egyeztek bele a román követelésekbe?

Nevének elhallgatásával egy erdélyi szakértő portálunknak elmondta: Az obeliszket közelről ábrázoló korabeli, tehát az 1930-as évekből származó fénykép egyelőre nem áll a kutatók rendelkezésére. Annyit azonban tudni kell, hogy az 1930-as években a túlnyomóan magyarok lakta településeken (Sepsiszentgyörgy ekkor még 93 százalékban magyar város volt - H. J.) általában nem került román fölirat a hősi emlékművekre, amiképpen a szászok lakta településeken is német feliratok voltak. Megjelenik viszont a világháború idejét jelző 1914-1918 évszámpáros és a latin Pro Patria, vagy a magyar "A Hazáért" és "A Hősöknek" fölirat. A sepsiszentgyörgyi emlékmű főoldalán is szerepelt "A Hazáért" magyar fölirat a lefelé fordított kard, az 1914-1918 évszámpáros és a később, 1942-ben bevésett magyar kiscímer közötti területen. Az eredetileg is megvolt "A Hazáért" föliratot a nemrégen "fölújított" emlékműről viszont eltüntették, légkalapáccsal barbár módon leverték, ezért sem a román szakhatóság, sem a sepsiszentgyörgyi városvezetés, sem az utóbbiak által fölkért "szakértők" nem mondanak igazat. Megjegyezzük, hogy a székelyek még a barbár módon megcsonkított emlékmű talapzatán és elhelyezték az nemzetiszín szalaggal átfont koszorúikat. A mostani, a "magyartalanított" emlékművön már nincs nemzetiszín szalagos koszorú.

A románoknál a hazudozás, az egyezmények be nem tartása - mint tudjuk - nem szégyen, hanem nagy hagyományokkal rendelkező nemes folklór. Állításunkat alátámasztja Hende Csaba közlése is, miszerint a romániai Nemzeti Hőskultusz Hivatal a 2008-ban aláírt államközi megállapodás ellenére sem tájékoztatta a budapesti Honvédelmi Minisztériumot a sepsiszentgyörgyi emlékmű állapota megváltoztatásának szándékáról. Mindenesetre a lavina megindult, mert az emlékmű elmagyartalanításáról a Kuruc.infón a múlt év november közepén megjelent (amit annak idején átvett a Brasso.info is), majd Fekete Rékának a Háromszékben megjelent írása után Sepsiszentgyörgyön egyre többen követelik: a Székelyföld autonómiájának követelését az 1990-es brassói kongresszusa óta elszabotáló RMDSZ helyi politikusai, illetve az általuk fölkért "szakértők" tegyék ki az asztalra azokat a "korabeli dokumentumokat", amelyek alapján a nyilvánosság tudta nélkül beleegyeztek abba, hogy a románok olyanná alakítsák az első világháborús emlékművet, amiképpen az ma kinéz.

Hende Csaba honvédelmi minisztertől pedig azt kérjük, hogy követelje ezeknek a korabeli dokumentumoknak a bemutatását, s ha ilyenek nincsenek, akkor a válaszlevelében említett államközi egyezményre hivatkozva az emlékmű korábbi állapotának visszaállítását. A sepsiszentgyörgyiek közül az igazság föltárását követelve eddig már megszólalt egy volt és egy jelenlegi önkormányzati képviselő, valamint a Civilek Háromszékért (Civek) mozgalom. Fekete Réka, a Háromszék újságírója is kifejtette véleményét. Várjuk a sepsiszentgyörgyi napilap másik munkatársának, az emlékmű fölújításának körülményeiről sokat tudó, ám információit az olvasóival eddig nem megosztó, "civilben" történész Szekeres Attila tényfeltáró írását. Szekeres Attila azt is megírhatná - ha egyáltalán tud róla -, hogy igaz-e az a híresztelés, miszerint a hősi emlékmű magyartalanítására az RMDSZ-es városvezetés és a románok közötti egyezmény értelmében kerülhetett sor, s ezért a nagy hallgatás és titkolózás.

Hering József - Kuruc.info

Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ holdudvarába tartozó Székely Hírmondó újságírója - a szintén helybeli Háromszék és a Székelyhon - cikkei után ma az igazság nyomába szegődve megszólaltatta azt a szakértőt, Demeter Lajost, aki e sorok írójának határozott kérésére sem hajlandó meglobogtatni azt a korbeli hiteles dokumentumot - vagy esetleg többet is -, amely/amelyek egyértelműen bizonyítanák, hogy az első világháborús emlékművön az 1931-es fölállítása és az 1942-ben, az úgynevezett "kis magyar világban" történt bevésések között időszakban a betonoszlop üres volt.

Csodálkozni fog az olvasó, de Demeter Lajos, az RMDSZ-es városvezetés által fölkért sepsiszentgyörgyi szakértő a korábbi megszólalásaihoz hasonlóan, ezúttal sem nevezte, mutatta meg a kétkedők által epekedve várt dokumentumokat. Csak beszélt róluk. Demeter Lajos beszélt az 1931-es fölállítás előtti és utáni időszak körülményeiről, de arra vonatkozó fényképet, hiteles sajtóhírt, képzőművészeti alkotást etc., hogy az 1931-es obeliszkállítás és Sepsiszentgyörgy 1940-es felszabadulása között valóban teljesen üres volt az emlékmű (tehát nem volt rajta magyar fölirat), a szakértő ezúttal is csak szavakkal bizonygatta. Márpedig a románok állítólag arra a törvényükre hivatkozva nem engedélyezték az emlékművön még az elmúlt esztendőkben is (egészen a légkalapács beindításáig) látható volt magyar föliratokat, hogy az emlékműveket csak eredeti állapotukban szabad fölújítani. Ha ez így van, hogy 1931 és 1942 között "pénzhiány" miatt nem véstek föl semmit az obeliszkre, akkor a románok által hivatkozott törvény értelmében a 2013. október vége óta rajta látható 1914-1918-as évszámpárost, a lefelé fordított kardot, és az emlékmű többi oldalán a hősi halottak neveit sem lett volna szabad bevésni.

Demeter Lajos, aki a Székely Hírmondó munkatársának a nemrég lelégkalapált Horthy István emlékét megörökítő szöveget is helytelenül idézi (Helyesen: "Vitéz nagybányai Horthy István Magyarország kormányzóhelyettese", és nem "helyettes kormányzója" - H. J.), a következő információt adja az újságírónak: (az 1931-ben) "újonnan létrehozott kegyeleti hely kialakításához Magyarország és a város (Sepsiszentgyörgy - H. J.) is hozzájárult 5-5 ezer lejjel. A közepére Pap Lehel helybeli vállalkozóval egy 5 méter magas oszlopot öntetettek betonból, amelynek oldalai azonban az eredeti tervektől eltérően, pénz hiányában csupaszon maradtak." Világos beszéd, az obeliszk 1931-től egészen 1942-ig semmiféle fölírást vagy jelképet nem tartalmazott, mert 11 esztendőn keresztül már csak a bevésés munkájára nem maradt pénz... Az áldatlan állapotnak végül a Magyar Királyi Honvédség vetett véget, de az is csak két esztendővel a bevonulás után. Ez az amiben kételkedünk, és kételkednek sokan Szentgyörgyön is.

Az emlékművek helyreállítására vonatkozó román törvény (ha egyáltalán van ilyen...) első hallásra nem is olyan rossz, mert Erdély-szerte sok olyan magyar és német emlékmű van, amelyet bizony jó lenne eredeti mivoltukban helyreállítani... Csakhogy a sepsiszentgyörgyi első világháborús, 1931-ben fölállított hősi emlékművel az a gond, hogy (Demeter Lajos szerint) eredetileg az ég világon semmi nem volt rá fölírva, fölvésve, elhelyezve.

Újra megkérdezzük: Akkor miként kerülhetett föl 2013 őszén az 1914-1918 évszámpáros, a lefelé fordított kard és egyéb szövegek, elesett katonák nevei. És miért nem kerülhetett föl a helybeli magyarok szerint már eredetileg is rajta szereplő "A Hazáért" magyar fölirat? Vagy ha a románok - a saját törvényüknek ellentmondva - csak a magyar föliratokat nem engedélyezték, akkor megköszönve, de le lehetett volna mondani az emlékmű felújítására vonatkozó együttműködési szerepről...

Sepsiszentgyörgyön az emlékmű-felújítással kapcsolatban sokan nem hisznek a városvezetésnek és az általa kinevezett szakértőknek. Demeter Lajos és társai a kedélyeket csak azzal nyugtathatnák meg, ha végre - többszöri kérés után - nem közülük való szakembereknek is megmutatnák azokat a dokumentumokat, amelyek egyértelműen, hitelt érdemlően bizonyítják, hogy például "A Hazáért" magyar fölirat nem volt rajta az emlékművön az 1931-es fölállításakor. A erdélyi magyarság helyzetét megértve szándékosan nem beszélünk itt az 1942-ben föltett magyar kiscímerről és a Horthy István emlékét hirdető föliratról.

Az eredeti, nem hamisított képi vagy írásos dokumentumok bemutatását továbbra is várjuk a szentgyörgyi szakértőktől.

Hering J. - Kuruc.info