Meghalt Tamás Ilonka, a kettős állampolgárságért folytatott küzdelem ikonikus felvidéki alakja - közölte a Magyar Közösség Pártja (MKP) hétfőn Facebook-oldalán.
 |
A Helytállásért-díj 2012-es kitüntetettje hétfőn, 104 éves korában hunyt el, anélkül, hogy igazságot szolgáltattak volna neki.
Néhány napja, augusztus 18-án, amikor kiderült, hogy EP végre befogadta az ügyében benyújtott petíciót, azt mondta, nem érti, miért kellett ennyi időt várni erre, hiszen teljesen egyértelmű jogsértéseket tár fel a dokumentum...
(Kuruc.info - MTI nyomán)
A Duna TV 2011-es összeállítása Ilonka néniről:
Frissítés: az MTI bővebb hírének kiegészítései (a szükséges korrekciókkal):
Tamás Ilonka egész életében tanított, pedagógus volt. 1974-ig tanított, amikor munkája elismeréseképpen megkapta a J. A. Komensky-díjat és a kiváló pedagógus kitüntetést. 2006-ban az életműdíjként megkapta a Szlovák Köztársaság Arany Plakettjét, valamint a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériumának dicsérő oklevelét.
A magyar állampolgárságot 2011-ben vette fel a "határon túli" magyarok könnyített honosításáról szóló az Országgyűlés által 2010 májusában elfogadott törvény alapján. Erre a jogszabályra reagálva a pozsonyi parlament módosította a vonatkozó szlovák törvényt, amely eredeti állampolgársága elveszítésével sújtott minden szlovákiai állampolgárt, aki felvette egy másik ország állampolgárságát. E törvény alapján azután Tamás Ilonka is elveszítette szlovák állampolgárságát, s ezzel állampolgári jogait is.
Tamás Ilonka hamvasztás előtti búcsúztatására csütörtökön, a rimaszombati temető ravatalozójában lesz – tájékoztatta a Felvidék.ma hírportált lánya, Fehérné Tamás Judit.
Szűcs Ilona 1912. május 16-án, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született a Rimaszombathoz közeli Várgedén. Polgári iskolai évei alatt nagy hatással volt rá egyik tanárnője, aki a magyar nyelvet és irodalmat tanította. A pozsonyi Orsolya rendi apácák tanítónőképző intézetében érettségizett, akkor véglegesült benne a pedagógiai pálya iránti elkötelezettség. A rimaszombati járáshoz tartozó Nagybalogon (Vámosbalogon) tanított, tanítványait a magyar nyelvhez, az anyanyelvhez, a nemzethez, szülőföldhöz, a hithez és a hagyományokhoz való hűségre nevelte. 1937-ben ment férjhez Tamás Aladárhoz, házasságukból két lányuk született.
A második világháború után, 1945 nyarán a felvidéki magyarságot kollektíven háborús bűnösnek nyilvánító Benes-dekrétumok miatt a család tagjai elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonásával, az állami alkalmazásból való elbocsátással járt együtt. Átjöhettek volna a csonka Magyarországra, de nem akarták egyedül hagyni idős szüleiket. Férje, hogy el tudja tartani családját, kényszerből “reszlovakizált” (azok a magyarok, akik szlováknak vallották magukat, visszakapták vagyonukat és állampolgári jogaikat). 1955-ben a férfi meghalt. A nő életében ezután újabb megpróbáltatás következett, a felmenőitől örökölt föld miatt (mivel az nagyobb volt négy hektárnál) kuláklistára került, eltiltották a katedrától is. Csak 1958-tól taníthatott újra, 1974-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként tevékeny tagja lett a rimaszombati közéletnek, a csehszlovákiai rendszerváltás után belépett a Magyar Koalíció Pártjába (2012-től Magyar Közösség Pártja, MKP), megalapította a Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kört.
Tamás Aladárné soha nem hagyta el szülőföldjét, állampolgársága mégis többször megváltozott a történelemben. Az első világháborút követő 1920-as diktátum béke után csehszlovák, a Felvidéket visszajuttató 1938-as első bécsi döntés után újra magyar, a második világháború után ismét csehszlovák állampolgár lett, majd Csehszlovákia 1993-as megszűnése, az önálló Szlovákia 1993. január 1-jei megalakulása után szlovák állampolgár lett.
Tamás Ilona 2011 áprilisában – korára való tekintettel – gyorsított eljárásban kapta meg a magyar állampolgárságot. S így – a hozzá hasonló, módon döntő felvidéki magyarokhoz hasonlóan – elveszítette állandó lakhelyét, és jogi helyzete hozzávetőleg egy "Szlovákiában" tartózkodó európai uniós turista jogállásának szintjére süllyedt. A rendőrség 2011 decemberében idézte be öt másik, a magyar állampolgárságot felvett felvidéki magyarral együtt, hogy adja le az állampolgársághoz kötött személyi iratokat, személyazonossági igazolványát és útlevelét, a döntés ellen hiába fellebbezett.
Az idős asszony azóta küzdött azért, hogy az uniós elvekkel és a szlovák alkotmány rendelkezéseivel összhangban megtarthassa szlovák állampolgárságát is. 2012 februárjában lányával, az időközben elhunyt Tamás Anikóval együtt beadvánnyal fordult a strassburgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). 2012 októberében a magyar állampolgárságot szintén felvevő Gubík László, az MKP ifjúsági szervezetének vezetője és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke az Európai Parlament petíciós bizottságához fordult, de a testület levette napirendjéről az ügyet. A szlovák alkotmánybíróság 2014 szeptemberében eljárásjogi okokra hivatkozva, érdemi döntés nélkül utasította el az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos beadványt. Tamás Ilona ezt követően, 2015 februárjában jogorvoslat megvonása és a magánélet ellehetetlenítése címén ismét beadvánnyal fordult az EJEB-hez. Az Európai Parlament petíciós bizottsága 2016. augusztus 18-án befogadta Tamás Ilona panaszát, határozatában előzetes vizsgálatra kérte fel az Európai Bizottságot, és a szlovák hatóságok álláspontját is kérte.
Tamás Aladárnét kitüntették a Magyar Köztársaság oktatási miniszterének elismerő oklevelével, 2012-ben az Emberi Méltóság Tanácsa az Emberi Méltóságért kitüntetéssel, a Magyar Közösség Pártja a Pro Probitate – Helytállásért díjjal, 2014-ben Esztergomban Szent István-díjjal ismerték el. Áder János államfőtől 2012-ben elsőként vehette át a Magyar Becsület Rendet.
Korábban írtuk:
