A 89 évvel ezelőtti oláh mészárlásra emlékeztek Köröstárkányban
2008-03-23. 16:30

A bevonuló félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut. Az áldozatok között találni lehetett nőt, férfit, öreget, fiatalt, de még vakot és süketet is. Válogatás nélkül öldököltek. Volt, ahol egész családok tűntek el, de olyan is előfordult, hogy megcsonkították áldozataikat, vagy hogy élve temettek el embereket.

Mint 1999 óta mindig, idén is nagypénteken emlékeztek meg Köröstárkányban az 1919 április 19-én a beözönlő oláhok által legyilkolt áldozatokról. Az istentiszteleten Tőkés László hirdetett igét.

Hosszú évtizedekig nem volt szabad emlékezni arra a tragikus, ráadásul akkoriban gyakorinak nevezhető eseményre, amikor 1919-ben a megszálló oláh hordák, illetve Erdélyt a nyomukban végigrabló úgynevezett szabadcsapatok kegyetlenkedése nyomán 93-an vesztették életüket Köröstárkányban. A megszálló hatalom még a sírkövekről is igyekezet eltüntetni a dátumot, ám a szívekből nem lehetett kitörölni a fájdalmat, mely 1999-ben érett emlékművé, s melyen a két világháború áldozatainak nevei is helyet kaptak. Azóta minden év nagypéntekén emlékeznek meg 89 évvel ezelőtt történtekről.

Nem rekedhetünk gyászban

A pénteki istentiszteleten Tőkés László püspök hirdetett igét, majd az Úr asztalától szólt a legutóbb 2006/2007-ben felújított templomban egybegyűltekhez. Van abban valami sorsszerű, hogy a Belényesi medencében lévő falvaink a Fekete Körös mellett terülnek el – a folyónak, melynek vizébe sokszor vegyült vér, már neve is sejteti azt a tragikumot, ami nem csak az ezekben a falvakban lakókra, de egész magyar történelmünkre jellemző, mondta a püspök, aki a nagypénteki, az 1848/49-es és napjaink eseményeit is belefoglalta beszédébe, levonva a következtetést: „nem rekedhetünk meg a gyászban, mert a mélységből a magasba vezet az út.”

Felidézte például, hogy 15 évvel ezelőtt a kolozsvári Szent Mihály templomban esküvel fogadtak az erdélyi magyarság vezetői hűséget az önrendelkezés ügyének, de, mint fogalmazott, „ma már a pénzről és a hatalomról szól a történet”. Ma is szükség van nemzeti őrségre – ami a mai vértelen harcban inkább lelki nemzeti őrség – hiszen szabadságharcunk Trianon óta tart, zárta szavait Tőkés László, kinek Szakács Zoltán vendéglátó lelkész köszönte meg a szolgálatot.
 

Ne feledjük

Az igehirdetés után Rónay György Olajfák éjszakája című verse hangzott el Szatmári István előadásában, majd a tárkányi gyerekek zenekara a tiszteletes vezetésével adott elő 3 zeneszámot. A megemlékezés a templom szomszédságában lévő emlékműnél folytatódott, ahol Gábor Ferenc, a Pro Tharkan Egyesület elnöke köszöntötte a templomból kijövőket, és a hozzájuk csatlakozottakat. Az iskolások műsora után Szakács Zoltán lelkész mondott pár szavas beszédet, majd dr. Csapó József, az emlékmű védnöke szólt, figyelmeztetve, ne feledjük a történteket, hogy azok ne ismétlődhessenek meg.

Mikrofonhoz lépett még András Imre, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, illetve dr. Kórodi László, a Magyar Polgári Egyesület Bihar megyei elnöke is. Az ünnepség végén 25 koszorú került a talapzatra, utána harangzúgás közepette egy perces néma főhajtás idézte az áldozatok emlékét, végül a magyar és a székely himnuszt énekelték el.

1919. áprilisa

1919. április 15-én megkezdődik a román csapatok offenzívája a Técső-Szatmár-Csucsa vonalon.

A Székely Hadosztály – lévén az egyetlen rendezett és akcióképes csapat – bár súlyos vereségek árán és létszámbeli hátárnyban, de felveszi a harcot a Fekete-Körös völgyében.

Ezen harcokból a tárkányiak is kivették részüket a Verbőczy-zászlóalj oldalán, mely, nem bírva az ellenség számbeli fölényével, lassan vonult vissza, egészen a Köröstárkány-Kisnyégerfalva vonaláig.

Április 18-án jött a hír, hogy a vörös csapatok a csucsai frontról megfutamodtak, így tarthatatlan csapdává vált a Fekete-Körös völgye. Verbőczy elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, félvén a bekerítéstől, miközben a két magyar falu fedezék és oltalom nélkül maradt.

Április 19. lett Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja. A bevonuló félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut. Az áldozatok között találni lehetett nőt, férfit, öreget, fiatalt, de még vakot és süketet is. Válogatás nélkül öldököltek. Volt, ahol egész családok tűntek el, de olyan is előfordult, hogy megcsonkították áldozataikat, vagy hogy élve temettek el embereket.

Később fizetett és önkéntes agitátorok fáradoztak azon, hogy belesulykolják az amúgy is kisebbségben élő magyar közösségbe a kollektív kisebbségi bűntudatot, igyekezvén lelkiekben és öntudatban megcsonkítani egy olyan közösséget, amely mindig a maga ura volt.

Az, hogy ez csak részben sikerült nekik, bizonyítja az 1999-ben a mártírok emlékére emelt emlékmű, ami a templom előtt, a főtéren kapott helyet.

A háború után a tárkányiak eltemették halottaikat, és a fejfákra e súlyos mondatot írták fel megkülönböztetés végett: „Meghalt 1919 áprilisában, megöletett gyilkos kezek által”.

A hatalom nemsokára elrendelte és kötelezővé tette a hozzátartozók számára ezen sírkövek kicserélését. Volt azonban egy-két család, akik – részben koruk és anyagi helyzetük miatt – , részben pedig dacból helyükön hagyták őket. Egyik másik máig fennmaradt.

(Erdon - Kuruc.info - Köröstárkány honlapja)