Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Markó cinikus bukaresti levelei Tőkésnek és Szásznak

Megkaptam felhívását, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt közti párbeszéd „elkezdését” szorgalmazza.

Teljes mértékben egyetértek a párbeszéd fontosságával, és én is azon a véleményen vagyok, hogy „a megosztásra alkalmas pártérdekeket alá kell rendelnünk nemzeti érdekeinknek”. Viszont emlékeztetem Önt, hogy a párbeszédet mi már elkezdtük, és legfennebb annak folytatásáról kell most beszélnünk. Elkezdtük a párbeszédet Önnel és az Önt támogató civil szervezetekkel, többek közt a Magyar Polgári Párt elődjével, a Magyar Polgári Szövetséggel is, és azóta is sajnálom, hogy nem sikerült megegyeznünk, holott az RMDSZ az Ön által támasztott feltételek mindegyikét elfogadta, éppen az egység és az együttműködés érdekében. Mi akkor egyébként úgy láttuk, hogy nem annyira Tőkés Lászlón, hanem inkább az utóbb bejegyzett Magyar Polgári Párt elnökén múlott az egyezség. Nehezen tudtam akkor megérteni, hogy miért nem jött össze a közös lista minden nyitottságunk ellenére. Utólag úgy látom, hogy egy akkori egyezség elejét vehette volna egy másik párt bejegyzésének és ezáltal a „megosztásra alkalmas pártérdekek” érvényesülésének, de megegyezésünk ellenzői valószínűleg éppen ezt nem akarták, nekik mindenképpen szükségük volt egy másik pártra, ehhez pedig a nem velünk együtt, hanem külön listán induló Tőkés Lászlóra.

De nem a múltat kívánom hánytorgatni, tisztelt Képviselő Úr, hiszen úgy vélem, mindannyian követtünk el hibákat, én is, nem csak Ön. A kérdés az, hogy tanultunk-e ezekből a hibákból. Rájöttünk-e mindketten arra, hogy a romániai magyarság példás választási részvétele sikerre vitte ugyan az RMDSZ-t is, Önt is, de könnyen meglehet, hogy ez a kivételes pillanat többé nem fog megismétlődni. Úgy vélem, az elmúlt hónapokban a brüsszeli tapasztalat Önt is ráébreszthette arra, hogy nemcsak a választási küszöb kényszere, hanem közös céljaink érvényesítése is közös fellépést igényel. Furcsállva néztem, hogy Önnek néhány hónapját az Európai Parlamentben az EPP-frakció tagságáért folytatott küszködés emésztette fel, és miközben mi támogattuk ezt a tagságot, Ön egyetlenegyszer sem fordult hozzánk, hanem a román államelnöktől és a Demokrata Párttól próbált segítséget kérni. Sikertelenül. Őszintén mondom: minden nézetkülönbségünk dacára meggyőződésem, hogy Önnek az EPP-frakcióban lett volna a helye, és a visszautasítását rendkívül méltánytalannak tartom. A zöldek frakciójába való felvétel flastrom ugyan a seben, de a sérelem mégis megmarad. Mint látja, független politikusként még a saját helyzetét is nehezen tudja rendezni valaki, nemhogy hatékonyan lépjen fel mások érdekében. Mennyire másképpen alakult volna minden, ha megegyeztünk volna egy közös listában!

Tisztelt Képviselő Úr!

Én a párbeszédet folytatni kívánom. Ebben a párbeszédben természetesen Önt az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulások egyik hiteles vezetőjének tartom.

Megyei és helyi RMDSZ-szervezeteink – helyhatósági választásokról lévén szó – többször egyértelműen ajánlották a Magyar Polgári Pártnak, hogy vegyenek részt az előválasztásokon, de nem fogadták el. Ma listáinkon olyan polgármester- és tanácsosjelöltek szerepelnek, akik mögött több mint százötvenötezer magyar ember – ennyien vettek részt Erdély-szerte az urnás vagy elektoros előválasztásokon – akarata, támogatása áll. Ezek nem pártlisták! Nem egy-két ember állította össze őket. Ezeket a listákat – különösen ott, ahol néhány szavazat is számítani fog – nyugodtan megtámogathatná a Magyar Polgári Párt is. Fel is kérem Önt, felkérem a Magyar Polgári Párt vezetőit is, hogy támogassák jelöltjeinket, legalább ott, ahol másképpen veszélybe kerülhet a magyar képviselet.

Egy ilyen döntés az Önök részéről jó alapot jelentene az őszi parlamenti választásokon való egységes fellépéshez, amit én továbbra is feltétlenül hasznosnak, sőt, létfontosságúnak tartok.

Eredményes munkát kívánok az Európai Parlamentben.

Tisztelettel,
MARKÓ BÉLA, az RMDSZ elnöke

Bukarest, 2008. április 17.

Tisztelt Elnök Úr!

A sajtó jóvoltából megkaptuk mi is legutóbbi közleményüket, április 12-i keltezéssel, és elégtétellel látom, hogy Önök szerint is „közösen kell megteremtenünk a jövőt!” Ezt én is így gondolom!

Ugyanakkor viszont a közlemény ultimátum-szerű tartalma némiképpen ellentmond ennek az Önök által deklarált nyitottságnak, mint ahogy megyei és helyi RMDSZ-szervezeteinktől is egyre-másra azt hallottuk az elmúlt napokban, hogy valójában sehol sem volt igazi hajlandóság a Magyar Polgári Pártban a megegyezésre. Nem beszélve az előző – nyilván: döntő – időszakról, amikor hiába ajánlottuk több helyen is az előválasztásokon való részvételt, mert sorra visszautasítottak minket. Ma már a jelöltállítás lezárult ugyan, de ami így kialakult, az korántsem pártlista, nem néhány politikus akaratát, hanem több mint százötvenötezer ember előválasztásokon leadott szavazatát tükrözi.

Véleményem szerint, tisztelt Elnök Úr, Önök is megbízhatnának ennek a százötvenötezer magyar embernek a választásában – hiszen ez volt „a választás igazi szabadsága” –, és támogathatnák minden listánkat. De ha erre nem hajlandóak, legalább ott, ahol néhány szavazat hiánya is megfoszthat minket a magyar képviselettől, számítunk arra, hogy Önök is odaállnak jelöltjeink mellé! Igazuk van: Bihar, Szatmár, Kolozs, Szilágy, Maros olyan megyék, ahol bizonyos helyzetekben akár néhány szavazaton is múlhat a győzelem. Emlékszünk még a marosvásárhelyi polgármesteri tisztség elvesztésére 2000-ben, 170 szavazat miatt.

Azt ugyan senki nem kérheti tőlünk, hogy százötvenötezer ember akaratát változtassuk meg pártutasítással, remélem, Önök sem erre gondoltak, viszont az így kialakított listákhoz, az így kiválasztott jelöltekhez Önöktől is – és természetesen minden RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulástól – elvárjuk a támogatást.

Tőkés László EP-képviselő úrnak is megírtam, hogy szerintem jobb lett volna már az ősszel közös listán indulni az Európai Parlamenti választásokon, és továbbra is az a véleményem, hogy összefogásra szükség van. Fogjunk össze az előválasztásokon kialakított listák támogatására, legalább ott, ahol ez valóban létkérdés, és ez jó alapot jelenthet - úgy is mondhatnám: elégséges alapot – az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatos együttműködéshez.