Nem tűnt el a magyar zászló Ungvárról - ott sem volt
2008-05-08. 07:25

Keddi számának vezércikkében arról számolt be a zöld Kárpáti Igaz Szó, hogy ukrán soviniszták támadásától félve az ungvári Dayka Gábor Középiskola vezetősége eltávolította a magyar zászlót az iskola homlokzatáról. Azonban a több magyar hírportál által is átvett cikknek alig van valóságalapja. Az ukránok fenyegetőznek, a magyar iskolán nincs zászló - ez igaz, ám a kettő között semmilyen kapcsolat sincs.

Mint Tóth Viktor, a zöld Kárpáti Igaz Szó munkatársa, írja a lap keddi számában, március óta nincs magyar zászló az ungvári magyar iskolán. „Gondos kezek” azért tüntették el az intézmény tetejéről a lobogót még márciusban, mert abban a hónapban ukrán soviniszta demonstráció volt a városban.

Vajon mi vezérelhette a „gondos kezeket”? - teszi fel a kérdést a cikkíró. Az intézkedést lehet ugyan magyarázni például azzal, hogy az a gyerekek biztonságát szolgálta, de akkor ilyen indokkal nemcsak a zászlót, de a magyar névtáblát is le lehetne venni az épületről, hiszen a területrabló sovinisztákat az is irritálhatja. Sőt amikor éppen Kárpátalján tartózkodnak, elővigyázatosságból akár be lehetne tiltani a magyar beszédet az iskolák udvarán – teszi hozzá.

Ilyen alapon, az ukrán reakciótól tartva, az utcán, sőt otthon sem kellene magyarul megszólalni. Csakhogy van más választási lehetőség is, amely az ungvári iskola vezetői számára is adott, s az – nem kiváltságként, hanem alkotmányos jogként – éppen a magyar zászló kitűzésével kezdődik – zárja írását Tóth Viktor.

Utóbbi szép gondolatmenettel csak egyetérteni tudunk: nem adhatjuk fel nemzeti önazonosságunkat, nem engedhetjük jogaink megcsorbulását, bármekkora is az ukrán soviniszta fenyegetés és nyomás.

Valamint abban is egyetértünk, hogy a magyar zászlónak is minél előbb ki kellene kerülnie az iskola falára. Annál is inkább, mivel hogy a lobogó helye nem március óta tátong üresen a homlokzaton, hanem sokkal hosszabb ideje. Nem is hónapok, hanem évek óta hiányzik onnan. E sorok írója nem is tud olyan pillanatot felidézni, amikor magyar lobogó díszítette volna az iskola falát. Az ukrán zászló jelenléte ezzel ellentétben töretlen.

S erről, mint az olvasók is láthatják, nem a márciusi magyar-ellenes tüntetés tehet, hanem az iskola felelőtlen vezetése, élén Árpa Péter iskolaigazgatóval. Bár felmerül a kérdés, lehet-e egyszerűen felelőtlenségnek nevezni a magyar zászló évtizedes hiányát? Azt, hogy míg az előírásoknak megfelelően minden osztályterem falán megtalálhatjuk az ukrán nemzeti jelképeket, egy-egy kis magyar címer, zászló, himnusz beszerzésével már senki sem törődik.

Árpa Péter 1996 óta igazgatja az ungvári magyar középiskolát. Akkoriban öt párhuzamos osztályt is indítottak évenként. Ma tanulóhiánnyal küszködik az intézet, alig jelentkezik két osztályra való elsős kisgyerek az iskolába. A Kárpáti Igaz Szós Tóth Viktor ironikusan megjegyezte, hogy be lehetne tiltani a magyar beszédet az iskolák udvarán. Ungváron ehhez nincs szükség ukrán fenyegetettségre, sajnos egyre ritkábban lehet magyar szót hallani az iskolai szünetekben.

Jelen esetben nem az ukrán sovinizmus miatt kellene jajgatni, hanem szétnézni házunk táján, és a problémák valós okait felkutatni, valamint megfelelően orvosolni azokat. Odafigyelni gyermekeink magyar szellemben történő nevelésére, nem pedig másokat hibáztatni hiányosságaink miatt.

Talán a zöld Kárpáti Igaz Szó is ezt akarta elérni a nagyotmondó cikkel? Elvonni a figyelmet a valós bajokról? Netán saját hírnevüket akarták növelni a „szenzációs” újdonsággal?

Mindenesetre sikerült több internetes hírportált is becsapni az álhírrel.

Reméljük, legalább egy haszna volt az álhírnek: a rivaldafény jó hatással lesz az ungvári iskolában a magyar nemzeti értékek ápolására, nemzeti lobogónk végre valahára elfoglalhatja az őt megillető helyet az ungvári iskola falán.

(Szent Korona Rádió)