Dr. Nyisztor Tinka a Keleti-Kárpátokon túli, a Tázló patak partján fekvő Pusztina székelyes csángó faluban él, s március hónapban néhány napra ismét ellátogatott Budapestre, egykori tanulmányainak és tudományos kutatásainak színhelyére. A főváros minden utcáját, terét ismeri, még a szocializmus korabeli elnevezéseiket is. Legutóbbi itt tartózkodása idején, állandó rózsadombi vendéglátóinak lakásán utolsó simításokat végezte a moldvai csángók ételeit bemutató szakácskönyvön.

Dr. Nyisztor Tinka 2006 őszén harmadmagával ellátogatott a Vatikánba, ahol azt kérte a Szentszék magasbeosztású személyiségeitől, hogy engedélyezzék a magyar nyelvű szentmisék celebrálását Pusztinában. A Szentszék illetékesei természetesen hangos áment mondtak Tinka és társai kérésére. Hazatérésük után Petru Gherghel, avagy Gergely Péter, ez a furcsa lelkületű és identitású jászvásári püspök szóban szintén beleegyezett a magyar nyelvű misézésbe, de a helyszínen, Pusztinában a valóság egészen másképpen fest.

A pusztinai Szent István katolikus templomA jászvásári püspök a cigánykodás magasiskoláját bemutatva nyilvánosan ugyan nem tiltja, de egyértelmű engedélyt, vagy ha úgy tetszik, utasítást sem ad a falu plébánosainak a magyar nyelvű szentmisék celebrálására. Nyisztor Tinka szomorúan meséli, hogy ez a játék azóta is folyik, mert a pusztinai plébánosok valahogyan sosem „értesülnek” a püspöki jóváhagyásról. A huzavona odáig fajult, hogy a magyarul egyébként kitűnően beszélő, s az anyaországból Pusztinába ellátogatókkal már szinte nemzeti stílusban társalgó Daradics István kántor Nyisztor Tinkát a templomban (!) fizikailag is bántalmazva számon kérte, hogy miért nem felel meg neki a román nyelvű mise.

Én nem beszélnék szabotálásról, mert ehhez a plébánosoknak nincs elég erejük. Amikor 2006-ban a Vatikánban jártam, azt mondták nekem magasrangú tisztségviselők, hogy a szentszéki bíboros ráhatására Petru Gherghel jászvásári püspök már lecserélte a korábbi plébánost és helyette magyarul tudó papokat küldött Pusztinába. Hazatértem a Vatikánból és elmentem ezekhez az új papokhoz, akiknek magyarul köszöntem, mire üdvözlésemre románul válaszoltak.

A Vatikánban nekem azt mondták, hogy igen. Ebből csak annyi igaz, hogy a kettő közül az egyik tud magyarul, míg a másik kezdetben hónapokon keresztül azon pityergett, hogy szeretne megtanulni. A jászvásári püspökségen a Vatikánnak nyilván azt hazudták, hogy a két plébános tud magyarul.

Dehogy. Alig telt el két hónap, s ez a kispap, a káplán 2006 karácsonyán már azt is megtiltotta nekem, hogy a gyerekekhez magyarul szóljak a templomban.

A moldvai vagy a romániai római katolikus egyház legfelsőbb vezetősége. Neveket azért nem említek, mert lehet, hogy nem a jászvásári püspök, hanem a bukaresti érsek nem engedélyezi a magyar miséket. A római katolikus egyház vezetői és a helybeli plébánosok állandóan azt hangsúlyozzák, hogy a román nyelv elterjesztésével ők civilizálják a moldvai csángókat. Kell ehhez hozzátennem valamit?

Magyar nyelvű szentmise 1990 óta van, de nem a templomban, mert oda nem engednek be bennünket. A 2000-2004 között tartott első jászvásári zsinaton az általam alapított és vezetett Pusztinai Szent István Egyesület is képviseltette magát és kérte a magyar nyelvű misézés engedélyezését. A zsinat jegyzőkönyvébe szabályként végül csak az került bele, hogy ha magyar csoport érkezik Pusztinába és visz magával papot, akkor lehet misézni magyarul a templomban. A vatikáni utunk után gyorsan kiderült, hogy a magyar nyelvű misézést nem nekünk, hanem csak a Moldván kívülről hozzánk ellátogató turistáknak engedélyezik.

Például 2008. májusban, amikor Bákó városában rendezték meg a nemzetközi csángó konferenciát. Diószegi László, a konferencia budapesti szervezője előzőleg elintézte a jászvásári püspökkel, hogy az esemény idején Pusztinában lehessen magyar nyelvű szentmisét tartani. Az volt az ára az engedélynek, hogy a budapesti szervező megígérte a püspöknek, hogy engem, Nyisztor Tinkát távol tartanak a miséről. Így is történt. Később Diószegi azt hazudta Budapesten, hogy ilyesmiről neki nincs tudomása.

A Szent István Egyesület asszonyai már kifejezték azon vágyukat, hogy legyen magyar mise a templomban vagy a Magyar Házban. A kérést már benyújtottuk Nyisztor Ilonának, a Pusztinai Magyar Ház igazgatójának. Természetesen a helybeli papokkal is tárgyalunk, s ha megengedik, hogy a templomban misézzünk, az még jobb lesz, de ha nem, akkor a Magyar Házban imádkozunk. Ha kettő közül egyik helyen sem engedik meg, akkor a Szent István Egyesület székhelyén, azaz a saját portámon misézünk majd magyarul.

Ne keserítsen el! Húsz esztendeje kínlódunk, ostromoljuk a papjainkat és az egyház magasabb köreit ezzel a kéréssel. Nem kell messzebb menni, mint Brassó városa, ahol szintén több nyelven folynak a misék. Csak nálunk, Moldvában nem szabad. Ebben az ügyben csak a levelezés két tömött dossziét tesz ki, de hiába. Az egyik pusztinai pap azt mondta nekem, hogy küszködhetek én amennyit csak akarok a magyar nyelvű misézésért. S ha elérem is a célomat, megkapjuk az engedélyt, ő megígéri nekem, hogy egy esztendőn belül kiüríti a templomot. Magyarán, mindenkit elriaszt attól, hogy eljárjon a magyar misére.

Az elrománosodás 1990 óta jóval erőteljesebb, mint a szocializmusban volt. Az iskolában mostanában figyelmeztetik a gyerekeket, hogy ne beszéljenek magyarul. Az én időmben ilyent nem mertek volna mondani a tanárok. De ennek ellenére, ha Moldvába is eljönne egy normálisabb világ, azt gondolom, hogy nálunk is megmaradna a magyar szó. Rubinyi Mózes nyelvész lassan száz esztendővel ezelőtt azt mondta, hogy ötven év múlva teljesen kihal a magyar nyelv a moldvai csángók körében. Nos, ehhez képest most, 2009-ben még mindig sok helyen hallunk magyar szót Moldvában.