Jobbikos képviselőtársaimmal együtt felszólalásainkban számtalanszor felhívtuk az európai döntéshozók figyelmét a Benes-dekrétumokra, a szlovák nyelvtörvényre, az állampolgárság-megvonásokra, és még sorolhatnám azokat a jogsértéseket, amiket a szlovák állam az Európai Unió és a mindenkori magyar kormány cinkos hallgatása közepette büntetlenül elkövethetett. Ez a napi szintű hátrányos megkülönböztetés egyenesen vezetett el oda, hogy a felvidéki magyarok száma az utóbbi tíz évben hatvankétezer lélekkel csökkent. Ennyivel lett gyengébb a felvidéki magyarság, és ezzel az összmagyarság érdekérvényesítő képessége. Ezen folyamat mellett magyar politikus nem mehet el szó nélkül, hisz mindannyiunk érdeke, hogy nemzetünk egyre mélyülő demográfiai válságát megállítsuk, és végre olyan célokért küzdhessünk, mint a felvidéki magyarok területi önrendelkezése és Felvidék teljes kétnyelvűsége.

Meggyőződésem, hogy az ehhez a célhoz vezető úton mérföldkő lesz március 10. Nemzeti ünnepünk előtt pár nappal új irányt lehet szabni Felvidék „magyarpolitikájának”. Annak a politikának, amely - függetlenül attól, hogy épp milyen színű kormány van hatalmon -, mindössze a megfélemlítésben és legalapvetőbb emberi jogaitok lábbal tiprásában merül ki.

Nyilván ezt egy uniós állam sem tehetné meg egyetlen egy kisebbséggel szemben sem. A szlovák kormány mégis megteszi, hisz azt tapasztalja, hogy a pozsonyi törvényhozásban nincs határozott, erélyes magyar érdekképviselet, ráadásul a magyar állam még akkor sem tekintette prioritásnak a felvidéki magyarság érdekérvényesítését, amikor uniós elnökként ehhez számtalan jogosítványa lett volna.

A felvidéki magyarság ezek után csak magára számíthat, csupán határozott érdekképviselettel veheti fel a harcot a szlovák kormányok erőszakos asszimilációs törekvéseivel szemben.

Kérlek Benneteket, ne értsetek félre, eszem ágában sincs Budapestről kioktatni a felvidéki magyarságot. Azonban a Jobbik uniós politikusaként, számos nemzetközi példa alapján azt látom, hogy a magyarság megmaradásáért vívott küzdelmet igenis sikerre lehet vinni. A baszkok, a katalánok, Dél-Tirol vagy a kétnyelvű Belgium esete mind-mind azt üzeni, hogy igenis létezik európai normák szerinti kisebbségi lét.

Sajnos Trianon óta tudjuk, hogy - szemben másokkal - nekünk, magyaroknak a nyelvhasználat vagy a területi autonómia nem jár alanyi jogon, azért meg kell küzdenünk. Ezért biztatlak benneteket arra, hogy március 10-én szavazzatok a Magyar Koalíció Pártjára, mint a jelenleg egyetlen lehetséges magyar alternatívára. Amennyiben a felvidéki magyarság jóval az országos átlag felett járulna a szavazóurnákhoz, úgy meg lehetne még változtatni az előzetesen negatív prognózisokat. Persze tudom, ilyenkor választások előtt nehéz félretenni az MKP sokszor passzív magatartását, nehéz elfelejteni, megbocsájtani az elkövetett hibákat. És nem is ezt kérem. Magam is emlékszem arra, amikor az MKP egyes képviselői elhatárolódtak a Jobbiktól. Ez azonban most másodlagos kell hogy legyen. A cél ugyanis nem kevesebb, mint bejuttatni a pozsonyi parlamentbe egy olyan erős magyar érdekképviseletet, amely képes megálljt parancsolni a szlovák sovinizmusnak, s ezáltal képes feltartóztatni a magyarság beolvasztására irányuló erőszakos törekvéseket.

Az Úristen adjon egy szebb magyar jövőt mindannyiunknak:

Szegedi Csanád
EP-képviselő, a Jobbik alelnöke