Czegő Zoltán sepsiszentgyörgyi kortárs költő, író és újságíró a Székely Hírmondóban néhány nappal ezelőtt elsőként közölte, hogy Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester enyhén szólva „nem lelkesedik” Nyirő József hamvainak újratemetéséért, pontosabban az azt megelőző kegyeletes nagy népi összejövetelért. Simó Erzsébet, a nagy túlélő posztkommunistákkal megtűzdelt sepsiszentgyörgyi Háromszék újságírója védelmébe vette az RMDSZ-es polgármestert, miközben emberi és szakmai méltóságában sértegette Czegő Zoltánt.

Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester, a régi szép csacsóleoni idők UTC-titkára (KISZ-titkár – M. Á.) a rendelkezésére álló minden eszközzel akadályokat gördít Nyirő József nagy székely író hamvainak újratemetése elé, de legalábbis szeretné meghiúsítani a kegyeletes össznépi emlékezést a város egyik központi területének számító Márton Áron téren. Simó Erzsébet, a Háromszék újságírója május 2-án az eddig legalább egy tucat lírai, illetve prózai kötetet megjelentető Czegő Zoltán emberi és újságírói szakmai méltóságát durván megsértő cikkben védte meg a posztkommunista Bunta Leventét.

Bunta Levente fogadatlan prókátora a Háromszékben majdhogynem lehülyézi Czegőt, fölemlítvén azt is, hogy a mostanihoz hasonló, jórészt valós alapot nélkülöző információi, „lelki lökkentyűi” miatt nem publikálhat a sepsiszentgyörgyi napilapban. Nos, úgy néz ki, hogy ezúttal jól működött Czegő Zoltán „lelki lökkentyűje”, mert amint azt tegnap a Kuruc.info is közölte: Bunta Levente valóban igyekszik megakadályozni az RMDSZ vezérkaránál magyarabb és nemzetibb közéleti személyek szervezte újratemetést Székelyudvarhelyen. Fráter Olivér, a Nyirő József újratemetésének koordinátora a budapesti Országgyűlés Hivatalából május 3-án, tehát néhány nappal a Czegő-”lökkentyű” megjelenése után írt erélyes hangú, nyilván megalapozott levelet az egykori UTC-titkár elvtársnak Székelyudvarhelyre.

Czegő Zoltán valóban kakukktojás volt annak a Háromszéknek a szerkesztőségében, amelynek pionír gárdája annak idején még a Megyei Tükör hasábjain éltette a kommunista román megszállók magyarellenes gaztetteit. Simó Erzsébet jól tudja ezt, hiszen ő is ott kezdte a pályafutását. Igen, Czegő valóban nem való egy olyan lap szerkesztőségébe, ahol a többi között olyan egykori cégéres áruló komcsi hirdeti még ma is az igét, mint például az 1989 legvégén hirtelen a nagy nemzeti székellyé vedlett Sylvester Lajcsi. Mert amíg a „lökkentyűs” Czegő Zoltánt a megszálló oláhok verték a sepsiszentgyörgyi szekuritátén, a Lajcsi-félék egyik vezetői székből a másikba csücsültek. Így tessék sarat dobálni Czegő Zoltánra, tisztelt Simó Erzsébet.

Mikó Áron – Kuruc.info

 

Elképesztő, minden magyar testet és lelket megdidergető hír kereng Székelyföldön: Székelyudvarhely város polgármestere nem fogadja be Nyirő József hamvait. A római katolikus egyház, Gyulafehérvár pedig nem hajlandó templomába beengedni az 59 éve Madridban elhunyt, egyik legnagyobb székely-magyar író hamvait. A népünk jobbjainak és a félanalfabéta aktivisták kedvéért jegyezzük ide, hogy Nyirő József felszentelt katolikus pap volt, latin nyelven írta doktori disszertációját egyháza védelmében.

A magyar kormány sírhelyet váltott neki nemrég, segítségével, nagyköveti szinten intézett hivatali kilincselésekkel hozza-küldi a hamvakat. A madridi magyar nagykövet, Bucsi-Szabó Edit jelenlétében nyitották meg a sírt, és az író földi maradványait április 24-én, kedden új koporsóba helyezték, szerdán a Liszt Ferenc reptéren fogadták Budapesten a hamvait az egykori magyar (Erdélyből behívott) országgyűlési képviselőnek. Az író végakarata volt: „ha a testemet nem is, de legalább a lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy teríts le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ”. És a polgármester farhámba lépett, ahelyett, hogy a magyarság ügyeiben valóságos hámba bújt volna, húzni a nemzeti szekeret. A vád, hogy a beáthívott képviselő zsidógyűlölő volt, nem igaz.

Húszezer ember készül pünkösd vasárnapján a büszke, magát legmagyarabb városnak nevező – hát ide jutott? – Udvarhelyre. Hányan férünk be egy templomocskába? Hányan a kiflitérre? Menjen az ő sokat megszenvedett népe a hamvaival ahová akar, mert a főtér foglalt? Azt se feledhetjük, hogy a magyar szekuritáté (AVH) megalapító belügyminisztere, Rajk László (szintén udvarhelyi, legnagyobb szégyenünkre), 1947-ben kérte a menekült Nyirő kiadatását Németországtól, hogy fölakaszthassák a szocialista Magyarországon. Nem sikerült. Madridban élt 1953-ig.

Én népem, én népem, én igazán nagy vétkű székely népem: ha ezt a csúfságot engeded megtörténni, akkor valóban romániai sorsodat érdemled. Valahonnét Úz Bencééknek kellene jönniük, hogy szó, cselekedet s tán rend is lenne a Hargita aljaiban. Mert ezt az aljasságot a holtak sem tűrhetik.

 

Enyhén szólva félretájékoztatta olvasóit Czegő Zoltán, a Székely Hírmondó újságírója, amikor azt állította, hogy Székelyudvarhely polgármestere "nem akarja befogadni Nyirő Jó­zsef hamvait, a gyulafehérvári katolikus egyház pedig nem hajlandó templomába beengedni az 59 éve Madridban elhunyt, egyik legnagyobb székely magyar író hamvait" (Székely Hírmon­dó, 2012. április 30., hétfő).

A cikk az MPP közleménye hatására születhetett, melyet Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere igen határozottan cáfol. Elmondta, április végén valóban tárgyaltak a Magyar Ország­gyűlés küldöttségével, és az is fedi a valóságot, hogy május első napjaiban, 6-án, 7-én újabb egyeztetésre kerül sor. De azt, hogy akadályokat kívánnának gördíteni Nyirő újratemetése útjába, határozottan cáfolja, s fölösleges hangulatkeltésnek, nemtelen választási propagandának tartja az MPP minősíthetetlen hangú közleményét, vádaskodását, vagdalkozását, közvélemény-mérgezését.

Udvarhely polgármestere – kit ez ügyben természetesen meg­kérdeztünk – a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli, hogy az esemény előtt egyeztettek a Magyar Országgyűlés küldöttségével, hisz a kétnapos megemlékezés-sorozat a város mindennapi életét is befolyásolja, ráadásul pünkösd vasárnapja lévén, Székelyudvarhely hívő polgárainak is meg kell adni az az ünneplés lehetőségét. Bár sokallja, hogy a ravatal két napig álljon a város főterén, a Nyirő-temetésre való tekintettel elhalasztották a Márton Áron tér tavaszra ütemezett felújításának megkezdését. Nem tartotta rossz ötletnek, hogy az író ra­va­talát a Szent Miklós-hegyen, a katolikus temp­lom előtt állítsák fel, de e kérdésben a szervezők nem tudtak egyezségre jutni az egyházzal. Túl későn vették fel a kapcsolatot velük is.

Legutóbb az Országgyűlés küldöttségével Nyirő újratemetésének a román közvéleményben és médiában lecsapódó hatását is latolgatták, s számba vették a kívülről érkező lehetséges támadásokat. Arra ellenben valóban nem gondoltak, hogy Nyirő József végakarata szerin­ti újratemetése méltatlan belső magyar–magyar vitákat és vádaskodásokat szül. Remélte, az összefogás és méltóság jegyében zajlik majd le.

A magyar televíziók, rádiók a szervezőkre hivatkozva már jelentették, hogy összeállt Nyirő József újratemetési szertartásának programja: a Magyar Országgyűlés Hivatala és a Székelyud­var­helyért Alapítvány képviselői véglegesítették a sírhant helyét, ahol május 27-én végső nyugalomra helyezik az író földi maradványait. A koporsót pünkösd vasárnapján a csíksomlyói zarándokvonat szállítja Budapest­ről Gyergyószent­mik­lósra, innen Csíkszeredát érintve huszárkísérettel érkezik Székelyudvar­helyre, a ravatalozás helyszínére. Az éjszakai virrasztás után a gyászmenet a Nyirő-villa felé tett kitérővel kíséri utolsó útjára a székely apostolnak tartott írót a székelyudvarhelyi katolikus temetőbe. Gyászbeszédet főtisztelendő Mátyás Károly főesperes mond.

Ki fejti meg, vajon miért emelgeti hangját egy EMNP-tanácstagjelölt az RMDSZ-es tanácselnök lapjában, az MPP közleménye alapján minősíthetetlen hangú cikkentyűben a római katolikus egyház és Székelyudvarhely polgármestere ellen – teljesen fölöslegesen. Miért óhajtja Nyirő nevét a mai napi politika mocsarában megmártogatni?

Czegő Zoltán újságírói félfülét megütő, jórészt valós alapot nélkülöző információitól, "lelki lökkentyűitől" régóta távol tartja magát a Háromszék, ezúttal is csupán Nyirő József örök emberi és írói méltósága védelmében szóltunk.