 A kormányellenes, félpályás útzáronvolt már véres összetűzése |
Tisztelt Kuruc.info Szerkesztőség!
Kérdéseik már többször felmerültek velem kapcsolatban, s egyszerűbb eszközeimmel, a számomra elérhető közönség előtt válaszoltam is rájuk. Ez azonban nem elégséges, hiszen, most Önök is, joggal érdeklődnek ez iránt, s ez mutatja, hogy ennek szélesebb nyilvánosság kell. Ezért arra kérem Önöket, hogy az Önöknek adott válaszaimat osszák meg lapjuk olvasóival is!
Jómagam 15 éves kölyökként voltam részese 1956-ban a Forradalom eseményeinek, s kicsit szerencsésen 1960-ban kerültem vissza anyámékhoz, immár 19 évesen. Ez egész életemet meghatározta. A Kádár-korszakban még többször voltam kisebb politikai okokból büntetve (államellenes izgatás stb.), s a változások idején azonnal bekapcsolódtam az eseményekbe.
A kommunista rendszer elleni ellenszenvem oda állított, ahol a legkeményebbnek látszó antikommunizmus mutatkozott. Már a Szabad Kezdeményezések Hálózatában az Ideiglenes Országos Tanács tagja voltam. Az SZDSZ alapító tagja, első ügyvivői testületének tagja. (Göncz Árpád, Iványi Gábor, Kőszegh Ferenc, Magyar Bálint, Mécs Imre, Solt Ottilia, Szabó Miklós, Szentiványi István, Vass István.) Akkoriban a szervezéssel foglalkoztam, és utaztam az országban mindenfelé, többnyire Solt Ottiliával, Rajk Lászlóval. Munkánk eredménye mintegy 30 000 fős tagság lett. Számomra őszintének tűnt a kommunista rendszerrel való szembenállás (gondoljanak csak a március 15-i, június 16-i kemény utcai megnyilvánulásokra, a belvárosi csatára a motoros rendőrökkel stb. Nyoma sem volt még pl. Pető Ivánnak, Bauer Tamásnak, Kunczének. Az első ügyvivő testület számomra végül is csak frissen megismert tagjai, beleértve Kőszegh Ferencet is, akiről tudtam, hogy zsidó ember, őszintének, tisztességesnek tűntek.
A Parlamentbe kerülve indult meg egy számomra visszatetsző változás. Új nevekkel, új, semmire való álláspontokkal. ("Nincs a munkások számára semmi mondanivalónk" mondta Tellér Gyula, baj volt, ha elmentem a sztrájkoló vasutasokhoz, ellenében szóltak, tettek a független szakszervezeteknek, egymásnak estek pozíciókért, posztokért, lassan kiderült, hogy ki kicsoda.) Próbáltam mindez ellen tenni, Elindítottam egy "Munkavállalói tagozatot" a frakción belül, de ellehetetlenítették, elnyomták. Tölgyessy Péterrel tartva igyekeztünk változtatni, de sikertelenül. A harmadik-negyedik évben már egyáltalán nem jártam el a frakcióülésekre, saját akaratú, önálló felszólalásaim voltak, amik ki is rekesztettek a felháborodott, méltatlankodó, megváltozott, furcsa társaságból.
Nagyon sokat tudtam viszont segíteni munkás barátaimon. Megalakítottuk a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetséget a Jurtában. Valódi, országos szervezetté fejlesztettük, s bekerültünk az ÉT-be. Kapcsolatunk volt a lengyel Szolidaritással. Amíg tehettem, képzőművészeti kiállításokat szerveztem művészbarátaimnak Nagyváradon, Jasna Gorában, egyéb helyeken. Képviselőségemből adódó lehetőségeimmel igyekeztem segíteni, ahol lehetett.
A taxisblokádot nem láttam át tisztán. Számomra, mint sok-sok ember számára is, akik kint voltak tömegesen a blokádoknál, jónak tűnt. Fellépésnek a véleményem szerint megalkuvó, a kommunistákkal szemben semmit nem tevő, dölyfös, beképzelt, sunyi Antall-kormánnyal szemben. Úgy érzem, ebben igazam is volt. Ma is így gondolom. Ma már viszont látom, hogy az SZDSZ ezt már csak eszközül használta volna az előbb jellemzett kormány megbuktatására, hogy aztán a még annál is aljasabb, akkor még azért titkos törekvéseit érvényesítse. Egyértelmű.
Bár a VII. kerületi SZDSZ-szervezet jelölt volna a '94-es választásokon, de ennek hatalmas ellenállással mentek neki a "fiúk", így értelmét nem láttam, hogy ezek közé még egyszer bekerüljek. Hátat fordítottam a politikának. Rossz helyre keveredtem. Naiv voltam, mint oly sokan. Így visszavonultam a festészetbe.
Csak a Kossuth téri események mozdítottak ki, s a mára teret nyert mutánskommunista, aljas hatalom. Most október 20-24. között "blokádőrséget" jelentünk be a kormányhivatalok elé (ez rendőrségen bejelentett, hivatalos, jelképes demonstráció – a szerk.), hogy alapja legyen egy 23-i nagyobb létszámú, harcos tömeg cselekedeteinek.
Az Önök által bejelentett hídblokádot alapjaiban jónak tartom. Miképpen a kormányhivatalok lehetőség szerinti teljessé szerveződő blokádját is. De a hídblokádot a bejelentésen kívül szervezni is kell bizonyos szinten. Remélem, ez valahol történik. (Ne aggódjon! - a szerk.) Ha megvalósul, akkor nagyszerű lesz. Egy igazi, őszinte, tudatos, valóban mindannyiunk közös céljáért folyó küzdelem része. Mint egész életemben, magam is készülök, és kész vagyok a harcra, aminek mindenképpen részese leszek. Ezeket az aljasokat, de az egész ma létező politikai berendezkedést fel kell számolni. Helyébe az ezer éve létező, működő, mindig az adott korhoz igazodó, igazi magyar világunkat kell visszaállítani, amelynek alapja a Szent Korona Alkotmány. Ha csak egy kicsit is belegondol bárki, akkor megérti, hogy 1956-ban is a Szent Korona eszmeiség öt alapelve fejeződött ki a követelésekben.
Kérdéseikre nyílt szívvel ennyi a válaszom. Szebb jövőt!
Vass István
Kapcsolódó cikkeink:
- Most vagy soha: hídzárat szervez a Kuruc.info a taxisblokád évfordulójára!
- A taxisblokád nagykőrősi vezetője is velünk
