Mint egy résztvevő, az események lecsengése után, mindent áttekintve teszem hozzá a saját gondolataimat az eddig elhangzottakhoz. Mindenekelőtt: Nagyon fontos, hogy folyamatosan látszódjon az elégedetlenség. Lássa ország-világ, hogy nincs rend. Nem is lesz. Remény sincs rá, hogy rend legyen, amíg ezek az aljasok itt vannak. Látszódjon, hogy a szembenállás erősödik. Ez akár a mottónk is lehet. (Az már van – a szerk.)

Ebből a szempontból van hatalmas jelentősége annak, hogy a tömeg 22-én a szovjetocsmányságnál megkergette a rendőröket. Hogy felkészült, felfegyverzett, harcos, bátor csapat molotovkoktélokkal támadt a szkafanderbe öltözött ávósokra. Hogy öt tüntető és TIZENHÉT RENDŐR SÉRÜLT MEG. Hogy egész este felfordulás volt a városban. Miért? Az aljas hatalom és utálatos vezére miatt.

A blokádot is hatásosnak, eredményesnek, újszerûnek és megismétlendőnek ítélem. Elérte célját. Egy délelőttre szinte az egész belváros lebénult. Ki képes erre rajtunk kívül?

A hídon és környékén az első másfél órában megítélésem szerint volt ezer ember. Ez nem pár száz. Nem "ugyanaz a kétszáz ember", mint az idióta hatalom hibbant figurái sulykolni igyekeznek, s akadnak is köztünk, akik hajlamosak ezeket a sületlen szövegeket komolyan venni.

Egyelőre ennyi az erőnk. Jó esetben pár ezer ember. Ez is eredményesen szállhat csatába, ha megszervezzük, és alkalmas feladatot szabunk számára. A szimpátia viszont egyértelmûen sokszázezres nagyságrendû.

Ez a két esemény ilyen volt. Adott létszámra, kellő mértékû. Könnyed, és nem erőltetett. Ugyanakkor a gyakorlati szempontokból is, a hatalom frusztrálása, további elbizonytalanításának szempontjából is, a hazafias érzelmû emberek újbóli felbátorodása szempontjából is fontos és hatásos.

A közlekedés szinte összeomlott, a munkafolyamatok a különböző munkahelyeken akadoztak a dolgozók, alkalmazottak késése miatt. Komoly pénzébe kerül a hatalomnak a megveszekedett mértékû rendőri készültség. A hatalom sipítozik, fenyegetőzik, de tehetetlen. Nyavalygásaikat kéretik nem komolyan venni. Inkább töltsön el mindenkit jó érzéssel, hogy képesek vagyunk a sarokba szorítani őket.

Tisztul a kép, mindenki számára. Rogán, a fideszes polgármester színt vallott. Bemutatta igazi arcát. De kit érdekel az, hogy ő kit tilt ki a kerületből. Senkit. Mi oda megyünk, ahová akarunk. Akkor, amikor nekünk jól esik. Mi már kiléptünk az áltörvényességből. AMIT TESZÜNK, POLGÁRI ENGEDETLENSÉG. ADDIG TART, AMEDDIG EL NEM KERGETJÜK ŐKET.

Orbán Viktornak azontúl, hogy elítél minden törvénytelenséget, egy jó szava sem volt az elégedetlen emberekhez. Egy szikra megértést nem mutatott. Egy szóval nem tért ki arra, hogy mindez miért is van, hogy kik is ennek a valódi okozói. A Fidesz most végleg helyére tette magát az egész nemzet előtt.

Lendvai nyüszítése, a bolsevik honlap nagy kérdése: hogy miért is nem tudnak agyba-főbe verni minket? Kacagnom kell. Jellemtelen, fal mellett osonó, gyáva népség. Hát miért is nem próbálják meg? Nosza, Maszop! Harcra fel, vörösök! Proletárok. Ugyammmáááá.

Büszke vagyok a történtekre, s mindannyinknak adjon erőt mindez a további harcra. Bárki is kezdeményezte, bármi célból, ezek az események nagyszerûek, eredményesek és hasznosak voltak. Én a magam nevében, s szeretném mostmár mindannyinkéban is megköszönni a kezdeményezést a KURUCINFO CSAPATÁNAK. Egyedül vannak abban a helyzetben, akik ezt megtehetik, a felszámolás veszélye nélkül. Ne várja senki, hogy élesben, nyílt színen álljanak ki a csatában. Akkor másnap már nem lenne Kurucinfo.

Stílusról, beállítottságról lehet vitatkozni, de majd a harc végén. Most talán inkább harcoljunk. Együtt, mindannyian.

Adjon Isten! Szebb jövőt!

Vass István

Kapcsolódó cikkünk:
Vass István vall SZDSZ-es honatyai múltjáról, és jön a hídra