Kuruc.info - Korlátlanul magyar: Budaházy beszéde: "szégyellem magam!"

Elhangzott 2007. április 21-én, a Hősök terén

Hazafiak, bajtársak!

Szégyellem magam! Szégyellem magam az egész magyar nemzet helyett, de még jobban az úgynevezett nemzeti szavazótábor helyett, hogy még mindig folyik ez az ősz óta tartó vergődés, ennek a minden képzeletet felülmúlóan dilettáns és nemzetveszejtő kormánynak az elkergetésével kapcsolatban. És még jobban szégyellem magam az úgynevezett radikálisok helyett, akik anno száz- meg kétszázezren kint voltak itt a Hősök terén. Pusztán ők is elegek lennének ennek a problémának a megoldásához. De hol vannak? Eddig a magyarság történelme során csak nagyobb ellenséggel állt, és szállt szembe, és most mégse bírunk e mindössze néhány ezer megbolondított rendőr által védett, országrontó banda elzavarásával végezni. Ez szégyen! Pardon, rendőr! Maradjunk a rendetlenségőrnél, inkább hívjuk már csak így őket!

Mindössze egy maroknyi hazafi van, aki minden körülmények között felveszi a harcot, de minket is nyírnak minden oldalról! Ezért számot kell vetnünk magunkkal, hogy hogyan tovább. Ilyen körülmények között nem elég, ha a demokráciákban megszokott utcai tüntetők vagyunk. Nekünk többnek kell lennünk! Ezt a nemzetet mára annyira kifosztották és tönkretették, önvédelmi képessége annyira legyengült, hogy tízezer jól képzett katonával el lehetne ezt az országot foglalni. Nem hagyhatjuk, hogy a lehetőségtől felbátorodva idegenek ezt megtegyék! Ezért nekünk kell a jövő harcosaivá válnunk. Persze lehet, hogy a folyton velünk szemben erődemonstráló rendetlenségőrök mosolyognak ezen, de ne felejtsék el, hogy abban az aránytalan játékban, amit velünk szemben játszanak, könnyű nagylegénynek lenni – egyelőre. Kicsit téves az ellenségképük. Kíváncsi vagyok, hogy a haza megvédésében, hogy állnának helyt?

Radikálisnak lenni kevés

Nekünk mindenesetre meg kell határoznunk, hogy milyen úton haladunk tovább! A rendszer által felkínált lehetőség, hogy valami pártba tömörülünk, és mondjuk egy radikális pártszövetség bejut a parlamentbe. A jelen helyzetben – ha új hiteles arcokat tud felmutatni, és jól kampányol – akár számottevő, 15-20 százalékos részt is szerezhetne a patkóban. Csakhogy kik ülnének a többi széken? Ugyanazok, akik eddig is ott ültek, akiknek a kezei között, vagy jobb esetben az asszisztálása mellett, eltűnt az ország vagyona, és szétzüllött a kommunizmusból még megmaradt erkölcsi tartaléka is. Mert ha a radikálisoknak megfelel ez a játéktér, akkor miért ne szavaznának a mérsékeltebbek a FIDESZ-re, és persze lennének, akik ostobaságból vagy jópénzért bejuttatnák a fő csirkefogókat is. És vergődhetnénk az ezek által 17 év alatt alkotott jogszabályhalmazból álló gúzsban, egyezkedhetnénk azokkal, akiket valójában a világból ki kéne kergetni. Ezért nem lehetünk mi radikálisok! Nekünk rendszerváltóknak kell lennünk!

Nekünk olyan felhatalmazásra van szükségünk, hogy ezt az egész káoszt egy tollvonással felszámolhassuk. Lehet, hogy ez most még sokak szemében álmodozásnak tűnik, de mást célként kitűzni nem érdemes. Kérdezhetik, hogy akkor mi a „minél rosszabb annál jobb” elv szerint ki akarunk várni, és direkt semmit nem tenni? A „ki akarunk-e várni?” kérdésre az a válaszunk, hogy nekünk kampányba kell kezdenünk, és IGEN, ki kell várnunk, amíg az emberek számottevő tömegét meg tudjuk győzni annak a társadalmi-gazdasági berendezkedésnek és közképviseleti rendszernek a helyességéről, amiről már újévi üzenetemben is írtam, és ami jól összecseng Toroczkai Laci barátom Eredeti Magyarországával. A „nem akarunk semmit tenni?” kérdésre pedig azt feleljük, hogy nekünk mindig harcra késznek kell lennünk, és NEM, nem szabad karba tett kézzel néznünk, ha a jelenleg még bátortalan de jó érzésű honfitársaink mégiscsak elszánják magukat végre a cselekvésre, hanem legelől kell állnunk, mert mi eddig is legelől álltunk. De nem szabad utána tartani a markunkat és értelmetlen kompromisszumokban eladni az elveinket félmegoldásokért és hatalommorzsákért, hanem ha a kialakult új helyzetben nem vagyunk még képesek megszervezni az országot úgy, ahogy azt szeretnénk, akkor tovább kell dolgoznunk. Én már rengeteg részcélért küzdöttem, és rájöttem, hogy legtöbbször azért nem tudunk sikert elérni akár tízszeres energia befektetéssel sem, mert az egész rendszer, amiben működünk az, ami úgy ROSSZ, ahogy van. Most már a teljes győzelemért akarok küzdeni megalkuvás nélkül, és erre hívlak titeket is.

Az új elit

A mi őseink a puszta fiai. Az évezredek során a messzi Kínától a Kárpát-medencéig számos birodalmat hoztak létre. Az erősségük mindig az volt, – aminek túlélésünket is köszönhetjük – hogy tudtak váltani. Ha az egyik nemzetségük által szervezett államuk kifulladt, kivált belőle egy elit, és létrehoztak egy másikat, amibe megint integrálni tudták a népeiket. Úgy, ahogy azt a természet is teszi itt a mérsékelt égövben, amely nem bíbelődik a nyár hevében megviselt levelek renoválgatásával, hanem minden tavasszal újraéled. A mi történelmünk döntően ebben a mérsékelt égövben telt, ezért vagyunk talán ilyenek. A magyar törzsszövetség a honfoglalás óta eltelt ezeregyszáz év végére elerőtlenedett, megérett hát az idő a váltásra! Ki kell váljon egy új elit, és nekünk kell ennek az új elitnek lennünk, és nevezzük ezt az új országot, amelyet elkezdünk építeni HUNNIÁnak, ezt egyébként a nagyvilágban meg is értik. Hunniának nincs határa, az ő határa a csillagos ég, ahol Csaba királyfi seregei lovagolnak. Nekünk mindent az alapoktól kell felépíteni, mint amikor a gyermek összedönti kockavárát, és újat épít. A kockákat nem dobja el, sokat felhasznál közülük, némelyeket nem. Máshogy rakja össze őket, és új kockákat is beépít, amik az előző várban nem voltak benne. Nekünk így kell építkeznünk, lehetőleg minden hibát, amit az elmúlt évszázadok alatt vétettünk kiküszöbölve, minden rossz kockát félredobva. És Hunnia egyszer erősebb lesz, mint Magyarország, és akkor Hunnia lesz Magyarország. Remélem, értitek.

Sereget toborzunk

Lássuk, mire van ehhez szükségünk. Először is erőt kell felmutatnunk, mert Hunniát meg kell védeni. Ehhez sereget fogunk szervezni, melyhez a toborzást már el is kezdtük. Másodszor kész, kimunkált bevezethető jogszabályokra és egy saját közigazgatás szervezeti felépítésbeli konstrukcióira van szükségünk, melyhez még gondolkodó (és nem az önjelölt vezetőnek jelentkező, mert abból nem kérünk) magyar szakemberek jelentkezését várjuk – részben már ilyenek is vannak. Harmadszor fáradhatatlan aktivistákra van szükségünk, akik a kiforrott gondolatokat elviszik az emberekhez, így szerezve híveket, illetve újakat toborozva sorainkba. És negyedszer, de nem utolsósorban pénzre, minél többre, hogy az előzőek számára szükséges eszközöket biztosítani tudjuk.

Még egy fontos kérdést kell tisztáznunk, hogy kell-e valamilyen beváltnak vélt idegen mintát követnünk. A hosszú évek óta tartó ellenállás során elérkeztünk végre, ahhoz a ponthoz, hogy egyértelműen kijelenthetjük, hogy NEM! Természetesen lehet mások elképzeléseiből, módszereiből öleteket merítenünk, de ősszel átestünk a saját tűzkeresztségünkön, megvan végre a saját ügyünk, a saját harcunk, a saját célunk. És ezekhez kell hozzárendelnünk a saját hagyományainkból vett saját szimbólumainkat. Észre kell vennetek, hogy a világ szabadságért harcoló népei (írek, baszkok, albánok, palesztinok, kurdok, afgánok és még sorolhatnám) mind ezt az utat járják, és egyikük sem majmolja a másikat.

Összegezve az eddigieket azt kell, hogy mondjam, hogy szinte kilátástalanul nagy a feladat. Nem tudom hogy fogunk vele haladni, de az biztos, hogy én már nem vagyok hajlandó ennél kevesebbért küzdeni, akkor sem ha teljesen egyedül maradok. Nekem soha nem az határozta meg a céljaimat, hogy hányan követtek, hanem az, hogy hittem bennük, hogy jó célok. S kitartok mellettük, amíg valaki meg nem győz az ellenkezőjéről, de előre bocsátom, nagyon makacs ember vagyok. Gyertek velünk! Legyetek Hunnia katonái, legyetek Hunnia állampolgárai, s majd meglátjuk, mit szól ez az Amerikából importált, a nagy szólásszabadságára, meg toleranciájára oly büszke, többpárti parlamentáris demokratikus katyvasz, ha valakik alapjaiban kérdőjelezik meg!

Õseink szellemei és a magyarok Istene velünk lesznek a harcban, mert velünk kell, hogy legyenek, mert tudom, hogy jelenleg mi vagyunk a legnagyobb reményük!

B. Gy.