 |
Az elmúlt egy esztendőben, amióta az MTV elfoglalásával felkelés robbant ki Magyarországon, közjogilag nem változott semmi. A Gyurcsány-kormány ma is hatalmon van, s azóta sem legitimálta az uralmát, sőt a felkelés vérbe fojtásával csak szaporította a magyar nép ellen elkövetett törvénytelenségeit és gaztetteit. Bár látszólag a helyzet változatlan, mégis új időszámítás kezdődött tavaly szeptember 18-án. Azóta ugyanis nem csak a hatalmat gyakorló MSZP-SZDSZ koalícióról hullott le minden korábbinál egyértelmûbben az álarc, de az egész Országgyûlésről, sőt a történelemben egyedülállóan alantas, magát demokráciának nevező, de a demokráciáját kritizálókkal szemben végtelenül intoleráns III. Köztársaságról is. Amennyiben tavaly ősszel az ellenzék nem hagyja cserben az utcán harcolókat, s az ellenzék vezéralakja nem futamodik meg látványosan 2006. október 23-án, esélyünk lett volna a győzelemre. Egy év múltán az is világosan látszik, hogy véget nem érő szófolyamokkal, ígérgetésekkel, szemfényvesztéssel, népszavazásokkal nem érünk el semmit. Most legalább tisztábban látunk, mint valaha, tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Nem árt azt sem világossá tenni, hogy immár - mint nemzeti közösség - nem veszíthetünk semmit. Mindenünket elvették, még a jelképeinket is igyekeznek eltiporni! Ennek tudatában értelmetlen azt boncolgatni, hogy vajon a fizikai ellenállással mit veszíthetünk.
Nem igaz, hogy Gyurcsány Ferencnek és csapatának a tévéostrom vagy a barikádok jól jöttek, hiszen - talán éppen azért is - népszerûségi indexük folyamatosan zuhan. Hagyjuk meg az esélylatolgatást a megélhetési politikusoknak, mert azzal csak időt vesztünk, és eközben nemzetünk valamennyi alappillérét megsemmisíti ez a hatalom! Már régóta nincs választási lehetőségünk. Hátrálni, taktikázni nem lehet.
Őseink úgy mondták: harc nélkül nincs győzelem! Mi is ehhez tartjuk magunkat. Az élet minden területére kiterjedő nemzeti ellenállásnak hol látványos, hol nyilvánosságot nem igénylő eszközeit választottuk, s egy pillanatra sem pihenhetünk. Jelszavunk, a nemzet megmaradásáért harcolók több száz éve változatlan jelszava: Szabadság vagy rabság!
Hívunk és várunk ezért mindenkit az összefogás szellemében 2007. október 22-én Budapesten a Szabadság térre. Tartsuk meg a nemzeti ellenállás nagy seregszemléjét, és ne engedjük, hogy október 23-án a kommunisták jogutódjai megpróbálják ellopni a nemzet ünnepét!
2007. szeptember 26.
Budaházy György és Toroczkai László
